A szomaszkai rend (latinul Ordo Clericorum Regularium a Somascha) egy pápai jogú férfiszerzetesi intézmény : a szabályozott papok rendjének tagjai, akiket általában szomaszkaiaknak, szomaszkáknak neveznek, s a C.R.S. mozaikszóval jelölik őket.Ann. Pont. 2010, p. 1439.

A rendet a szegények szolgáinak társaságaként Emiliáni Szent Jeromos alapította 1534 körül, az árvák és az megtévedt nők iránti szeretet gyakorlására: III. Pál pápa hagyta jóvá 1540-ben, V. Piusz pápa pedig hivatalosan renddé emelte. V. Piusz pápa 1568. december 6-án (Ex iniuncto nobis).M. Tentorio, in M. Escobar (szerk.), op. cit., vol. I (1951), pp. 611-630; P. Bianchini, DIP, vol. IV (1977), coll. 975-978.

A szomaszkai nevet arról a helységről vették, ahol kezdetben tevékenységük központja volt.M. Tentorio, in M. Escobar (szerk.), op. cit., vol. I (1951), pp. 611-630; P. Bianchini, DIP, vol. IV (1977), coll. 975-978.

A szomaszkák főként az ifjúság keresztény nevelésének szentelik magukat.M. Tentorio, in M. Escobar (szerk.), op. cit., vol. I (1951), pp. 611-630; P. Bianchini, DIP, vol. IV (1977), coll. 975-978.

Története

Az alapító bélyeg|bal|Emiliáni Szent Jeromos Innocenzo Carloni festményén

Girolamo Emiliani (1486–1537) Velencében született Angelo Emiliani, a Velencei szenátus tagja és Eleonora Morosini gyermekeként. 1506-ban beírták a velencei nemesség Aranykönyvébe, 1510-ben pedig közjegyzői oklevelet kapott.M. Tentorio, in M. Escobar (szerk.), op. cit., vol I (1951), p. 611.

A Serenissima képviseletében számos hadi eseményben vett részt. A Cambrai-i Liga első háborúja alatt a hadsereg kapitányi és felügyelői rangját viselte, és Quero várának védelmét vezette, de az osztrákok elfogták, és több mint egy hónapra bebörtönözték.M. Tentorio, in M. Escobar (szerk.), op. cit., vol I (1951), p. 611.

Börtönrabsága alatt alkalma nyílt elgondolkodni az emberi állapot természetén: 1511. szeptember 27-én szabadult (a hagiográfiai hagyomány szerint csodával határos módon, a Szűzanya közbenjárásának köszönhetően).M. Tentorio, in M. Escobar (szerk.), op. cit., vol I (1951), p. 611.

1528-ban a velencei San Basilio-templomban hospice-t nyitott az elhagyott árvák elhelyezésére; a gyógyíthatatlanok kórházában a betegek gondozásának szentelte magát, ahol találkozott Thienei Szent Kajetánnal, aki megismertette vele Divino Amore Római oratóriumát.M. Tentorio, in M. Escobar (szerk.), op. cit., vol I (1951), p. 611.

A rend születése balra|bélyegkép|Emiliáni Szent Jeromos szentélye, a rend anyaháza

Girolamo körül hamarosan számos együttműködő pap gyűlt össze, és az eredetileg Szegény Szolgák Társaságának nevezett közösséget Girolamo Aleandro bíboros, pápai nunciusként 1535. szeptember 1-jén jóváhagyta. A társaság eredeti célja az árvák és a megtévedt nők megsegítése volt, de a prostituáltak érdekében végzett munkával hamarosan felhagytak.P. Bianchini, DIP, vol. IV (1977), col. 975.

Az első pápai elismerést III. Páltól kapta 1540. június 6-án a rövid Ex iniunctóval,M. Tentorio, in M. Escobar (szerk.), op. cit., vol. I (1951), p. 614. majd 1568. december 6-án a rövid Ex iniuncto nobisszal V. Piusz pápa végleges jóváhagyást adott a gyülekezetből szabályos rendbe emelt társaságnak.M. Tentorio, in M. Escobar (szerk.), op. cit., vol. I (1951), p. 615.

A rend tagjait a paviai kollégium nevéből adódóan San Maiolo rendes papjainak, vagy Somasca rendes papjainak nevezték, egy Vercurago melletti helységről, amelyet Borromei Szent Károly érsek Emilianira bízott 1566-ban, és amely a rend munkájának központja lett.M. Tentorio, in M. Escobar (szerk.), op. cit., vol. I (1951), p. 617.

Hamarosan új tevékenységekkel bővült az árvák anyagi megsegítése, a szemináriumokban való tanítás és mindenekelőtt a fiatal arisztokraták nevelésével. A nemesség anyagi támogatása kedvezett a rend gyors elterjedésének különböző itáliai helyeken: míg 1568-ban 24 szomaszkai közösség volt, 1595-ben már 41.P. Bianchini, DIP, vol. IV (1977), col. 976.

Az alapító nem hagyott írásos regulát, de utasításait tanítványai, különösen Angiol Marco Gambarana kodifikálták, aki megalkotta a Liber constitutionumot, amelyet VIII. Orbán pápa hagyott jóvá az 1626. május 5-i Sacrosantum apostolatus officium bullával.M. Tentorio, in M. Escobar (szerk.), op. cit., vol. I (1951), p. 619.

Hanyatlás és újjászületés

Történetük első évszázadai során a szomaszkaiak többször egyesültek más vallási rendekkel: 1546 és 1555 között a theatinusokkal; 1566-ban a Tortonai Santa Maria Piccola reformált papjaival; 1612-ben a ravennai Buon Gesù papjaival, végül 1616 és 1647 között az avignoni keresztény doktrína papjaival.P. Bianchini, DIP, vol. IV (1977), col. 976.

1769-ben, a Velencei Köztársaság által elrendelt kis kolostorok felszámolásával, hosszú válságos időszak kezdődött a rend számára: a velenceiek elnyomását II. József és Napóleon szorgalmazta, valamint az 1866-os és 1867-es olasz risorgimenrói törvények követték.P. Bianchini, DIP, vol. IV (1977), col. 976.

A rend 1925-ben kezdett talpra állni, amikor megnyíltak az első új apostoli iskolák.P. Bianchini, DIP, vol. IV (1977), col. 977.

A rend jeles tagjai közé tartozik Carlo Innocenzo Frugoni librettista, Primo Luigi Tatti történész, valamint Jacopo Stellini és Francesco Soave (Alessandro Manzoni mestere) filozófusok.P. Bianchini, DIP, vol. IV (1977), col. 977.

Lelkiség bélyegkép|A Santa Maria in Aquiro-templom, ahol a Mater Orphanorum képét őrzik Girolamo Emilianit XIV. Benedek pápa 1747. szeptember 22-én boldoggá, XIII. Kelemen pápa pedig 1767. október 12-én szentté avatta. XI. Piusz pápa 1928. március 14-én az árvák és az elhagyott fiatalok egyetemes védőszentjének nyilvánította.N. Del Re, BSS, vol. VI (1965), coll. 1143-1147.

A Mater Orphanorum címmel megidézett Mária iránti áhítat, amelyet sokak között tisztelnek Somascában, a Maria Mater Orphanorum tiszteletére szentelt kápolnában és a Santa Maria in Aquiro templomban (bár ez a templom nem jogosult rá): kultuszát XV. Benedek pápa hagyta jóvá. Ünnepét szeptember 27-ére, az alapító szabadulàsának napjára tette.M. Tentorio, in M. Escobar (szerk.), op. cit., vol. I (1951), p. 630.

Szintén fontos a szent őrangyalok iránti áhítat, akiknek szentelték az első somaszki templomok nagy részét az alapító szándéka szerint, aki mindig imádkozott és hívta őket, valamint Szent Orsolya és Borromei Szent Károly számára.M. Tentorio, in M. Escobar (szerk.), op. cit., vol. I (1951), p. 630.

Tevékenységük

A szomaszkák főként az ifjúság, különösen az árvák és az elhagyottak oktatásának és keresztény nevelésének szentelik magukat; gondoskodnak a plébániai szolgálatról és általában a rászoruló és nehéz sorsú emberekről is.Ann. Pont. 2010, p. 1439.

A szomaszkaiak diákjai közül megemlítendő Alessandro Manzoni, aki a Merate és Luganói Rend kollégiumában tanult, Apostolo Zeno- Velencében, Luigi Camella és Giovanni Battista Scalabrini a Comói Pápai Gallio Kollégiumban, Bartolomeo Pacca és Luigi Cagnola a Clementino római főiskolán, Giovanni Ferro a Casale Monferrato főiskolán.M. Tentorio, in M. Escobar (szerk.), op. cit., vol. I (1951), p. 623.

Maria Vittoria De Fornari Strata, a török apácák alapítója és Teresa Eustochio Verzeri, a Jézus Szent Szíve Nővérek Lányai szervezet alapítója szintén a szomaszkák szellemi irányítása alatt állt.M. Tentorio, in M. Escobar (szerk.), op. cit., vol. I (1951), p. 624.

Habitusuk

Az eredeti szabályok a gyapjú és a fekete szín használatát írták elő a vallási öltözékek készítéséhez, meg a lenvásznat. A ruha elöl varrott tunikából, palliumból és szögletes nemezsapkából (a pileusból) állt; a laikus testvérek számára a ruha ugyanaz volt, de rövidebb, és a galerót fejfedőként viselték. Bár szabályzat nem írta elő, bevett gyakorlat volt a rózsafüzért az övön viselni.L. Amigoni, in La sostanza dell'effimero…, pp. 456-458.

Sok ruházati szabályozás enyhült 1927-ben, mások pedig 1957-ben; 1969-ben a szomaszkaiaknak csak a derékpánttal és gallérral ellátott reverendát kellett viselniük, de az otthonokon kívül a szerzeteseknis a világi papság ruháit viselhették. Az 1981-es törvények a puritán és szerény ruházat használatára korlátozódnak.L. Amigoni, in La sostanza dell'effimero…, pp. 456-458. 2017-ben a felülvizsgált és jóváhagyott Alkotmányok és Szabályok szokásként jelzik a szárnyas reverendát.

Elterjedettsége

A szomaszkák Európában (Olaszország, Lengyelország, Albánia, Románia, Spanyolország), Amerikában (Brazília, Kolumbia, Salvador, Guatemala, Honduras, Mexikó, Egyesült Államok), Afrikában (Mozambik és Nigéria) és Ázsiában (Fülöp-szigetek, India, Indonézia, Vietnám) vannak jelen.

A rend általános prépostja a Róma melletti Casal Morenában lakik. 2008 végén a rendnek 91 háza és 463 szerzetes tagja volt, közülük 338 pap.Ann. Pont. 2010, p. 1439.

Jegyzetek

Fordítás

Kapcsolódó szócikkek Szerzetesrendek nevének rövidítései Santa Maria della Salute (Velence)

Bibliográfia

Pápai Évkönyv 2010-re, Libreria Editrice Vaticana, Vatikánváros 2010. Filippo Caraffa és Giuseppe Morelli (szerk.), Bibliotheca Sanctorum (BSS), 12 köt. XXIII. János Intézet a Lateráni Pápai Egyetemen, Róma, 1961–1969 Mario Escobar (szerk.), Vallási rendek és gyülekezetek (2 köt.), SEI, Torino, 1951–1953 Guerrino Pelliccia és Giancarlo Rocca (szerk.), Dictionary of the Institutes of Perfection (DIP), 10 köt. , Edizioni Paoline, Milánó, 1974–2003 Giancarlo Rocca (szerk.), Az efemer anyaga. A vallásos rendek ruhái Nyugaton, Edizioni Paoline, Róma, 2000

Kategória:Lapok ellenőrizetlen fordításokkal Kategória:Katolikus férfi szerzetesrendek