(kínaiul 曹魏) vagy Korai ) dinasztikus állam volt Kínában i. sz. 220 és 266 között; egyike volt annak a három államnak, amely a Három királyság korában a egyeduralomért küzdött. t a Keleti Han-dinasztia bukásakor alapította Cao Cao hadúr és fia, Cao Pi alakította császársággá.
Neve onnan származik, hogy alapítóját az utolsó Han-császár, hercegévé, majd királyává nevezte ki és Cao Cao a nevet önállósodását követően is megtartotta. A kortársak csak ként ismerték az államot, nek a történetírók nevezték, hogy megkülönböztessék a többi, hasonló nevű kínai államtól. A 240-es években a kiskorú császárok melletti régensek (a klán tagjai) fokozatosan egyre nagyobb hatalomra tettek szert, míg végül 266-ban lemondatta Cao Huant és császárrá kiáltva ki magát megalapította a -dinasztiát.
Története A Han-dinasztia utolsó uralkodója, idején (aki már csak bábcsászár volt a hadurak kezében) Észak-Kína Cao Cao kancellár uralma alá került. A császár 213-ban ráruházta a hercege (ja) címet és tíz várost is rendelkezésére bocsátott, amelyek együttes régiója megkapta a nevet. Ugyanekkor Dél-Kínán két másik hadúr, és osztozott. 216-ban előléptette hercegét (vazallus) királyává.Cao Cao Encyclopaedia Britannica
Cao Cao 220-ban meghalt és címét fia, Cao Pi örökölte. Ő még ugyanabban az évben, december 11-én lemondatta t és elorozta a császári trónt, megalapítva a dinasztiát.Cao Pi Encyclopaedia Britannica azonban maga is császárrá kiáltotta ki magát és az általa ellenőrzött területen megalapította államát. egy ideig még formálisan vazallusa maradt, de 222-ben függetlenedett tőle, 229-ben pedig felvette a császára címet.
Az államot a kortársak csak ként (魏) ismerték; a későbbi történetírók nek (曹魏) nevezték el, hogy megkülönböztessék a kínai történelem többi, hasonló nevű államától.
Cao Pi és Cao Zsuj uralma Cao Pi hat évi uralkodás után 226-ban halt meg és fia, követte a trónon.Cao Rui New World Encyclopedia Ő 239-es haláláig kormányozta az országot. Mindketten számos háborút vívtak a két rivális állammal, nal és Keleti val.
228 és 234 között kancellárja és régense, öt hadjáratot is indított ellen, annak nyugati határain, nagyjából a mai és tartományok területén. Célja az volt hogy elfoglalja a régi fővárost, t, amelynek birtoklása egyúttal megnyitotta volna az utat fővárosa, felé. Támadásait a , , és más hadvezérek által irányított i seregek visszaverték és az inváziók kudarcba fulladtak.
A keleti és déli határokon Keleti val keveredtek fegyveres konfliktusokba a 220-as és 230-as években. A legtöbb összecsapás azonban patthelyzetet hozott és egyik félnek sem sikerült jelentős területi nyereséget elkönyvelnie.
Sze-ma Ji liaotungi hadjárata
237-ben az északkeleti tartományban fellázadt a -vazallus -klán. Az ellenük küldött császári hadvezér, először kénytelen volt visszafordulni az áradások miatt, így a következő évben vezette azt a 40 ezres sereget, amely leverte a felkelést. kogurjói segítséggel három hónapon át ostromolta a lázadók székhelyét, et, amit 238 szeptember végén el is foglalt. A klán vezéreinek sikerült áttörniük az ostromlókon, de elfogták és megölték őket.
A kogurjói háborúk Nagyjából ekkoriban a megerősödött koreai Kogurjo királysága elkezdte megszállni a kínai fennhatóság alatt lévő területeket a Koreai-félszigeten. A háborúskodást Kogurjo kezdte, amikor 242-ben egy kulcsfontosságú erőd megtámadásával megpróbálta elvágni a kínai kolóniákat anyaországuktól. ellentámadással reagált, legyőzték a koreaiakat és 244-ben elpusztították városát. A kogurjói király menekülni kényszerült, a vazallusi státuszba kényszerített törzsek függetlenedtek tőle. Bár a királyt nem fogták el és új székhelyen sikerült udvarát felállítania, de Kogurjo annyira meggyengült, hogy ezt követően fél évszázadig meg sem említették a kínai krónikákban.Byington, Mark E. "Control or Conquer? Koguryǒ's Relations with States and Peoples in Manchuria," Journal of Northeast Asian History volume 4, number 1 (June 2007):93.
A Vej-dinasztia bukása
239-es halála után hét éves fogadott fia, Cao Fang örökölte a trónt a dinasztiába tartozó régenssége mellett. 249-ben puccsal elmozdította (majd kivégeztette) ot és ő vette át a régensi pozíciót. Ezzel a tényleges hatalom végleg kikerült a Cao család kezéből és vált az állam urává.Sima Yi China Knowledge Cao Fang báburalkodó maradt még felnőtté válását követően is. hadvezér fellázadt ugyan ellen, de gyors vereséget szenvedett és kénytelen volt öngyilkosságot elkövetni. Bár 251 szeptemberében meghalt, fia, apjának minden pozícióját megtartotta.
Cao Fang 254-ben összeesküvést szervezett megbuktatására, de habozása miatt a régens megtudta a tervét és megfosztotta őt a császári címtől. Helyére a 13 éves Cao Mao került. és hadvezérek fellázadtak és bár a felkelést leverték, ennek során a szemműtéten átesett túlerőltette magát, sebe elfertőződött és 255 márciusában meghalt. Előtte azonban hatalmát átadta öccsének, nak.
258-ban sikeresen elfojtotta hadvezér felkelését. 260-ban Cao Mao államcsínnyel próbálta visszaszerezni a hatalmat, de eközben megölték. a 14 éves Cao Huant tette meg a -dinasztia ötödik császárává, aki - elődeihez hasonlóan - semmilyen tényleges hatalommal nem rendelkezett.
263-ban seregei elfoglalták és annektálták a tehetetlen és inkompetens császár által vezetett államot. Ezt követően a győztes hadvezér és a -beli szervezett sikertelen összeesküvést ellen. 263-ban megkapta a császártól a "kilenc kitüntetést" (a legmagasabb fokú uralkodói elismerést, amelyet azonban a kínai történelemben gyakran trónbitorlás követ) és a hercege címet; a következő évben ezt tovább fokozták királyává. azonban nem már nem ülhetett a császári trónra, mert 265 szeptemberében meghalt. A család munkáját legidősebb fia, végezte be, amikor 266 februárjában lemondatta Cao Huant és császárrá kiáltva ki magát megalapította a -dinasztiát.([泰始元年十二月]丙寅，王卽皇帝位，大赦，改元。) Zizhi Tongjian vol. 79. Cao Huan életét megkímélte, a volt császár rangjának megfelelő körülmények között élhetett 302-ben bekövetkező haláláig.Wei Yuandi China Knowledge
Kormányzat kormányzati rendszere a korábbi Han-dinasztia módszereit követte. Cao Pi két különálló kormányzótestületet hozott létre, a Központi Felügyeletet (中書監) és a Mozgó Császári Titkárságot (行尚書臺), hogy csökkentse a Császári Titkárság (尚書臺) befolyását és megerősítse a központi kormányzatot.
Ebben az időszakban miniszter kilenc fokozatú rendszert vezetett be a tisztviselők számára. Ezt használták a későbbi dinasztiák is, míg a Szuj-dinasztia fel nem váltotta a császári versenyvizsga rendszerével.
Cao Pi úgy gondolta, hogy a Han-dinasztia azért bukott meg, mert a tartományi kormányzók túl sok hatalmat kaptak a kezükbe és kiestek a központi kormányzat ellenőrzése alól. Csökkentette a kormányzók szerepét (a korábbi felügyelőkére), a felügyelők pedig csak a polgári ügyeket intézhették a tartományaikban, a katonai ügyeket egy különálló személy intézte.
Kultúra
A kínai kalligráfia "rendes írásmódja" () valamikor a Keleti Han vége felé vagy a idején alakult ki, ugyanúgy mint a költészeti stílus. A első ismert mestere egy -beli hivatalnok, volt;Qiu Xigui (2000). Chinese Writing. Translated by Mattos and Jerry Norman. Early China Special Monograph Series No. 4. Berkeley: The Society for the Study of Early China and the Institute of East Asian Studies, University of California, Berkeley. , pp. 142–143 a -é pedig Cao Cao fia, .
A dinasztia igen engedékeny, liberális kultúrpolitikát folytatott, így olyan intellektuális társaságok alakulhattak meg, mint pl. a Bambuszliget hét bölcse. A -dinasztiától kezdve ennek a szabadságnak vége szakadt, maga is az ortodox konfuciánusokhoz közeledett, akik gyűlölték az új társaságokat és emiatt lelkesen támogatták a klánt.
Uralkodók + uralkodói Templomi név Posztumusz név Családnév (elöl) és személynév Uralkodási idő Korszaknév Megjegyzés (N/A) császár 高皇帝 Cao Teng曹騰 (N/A) (N/A) Nem volt császár, posztumusz nevét adta neki. (N/A) császár 太皇帝 曹嵩 (N/A) (N/A) Nem volt császár, posztumusz nevét Cao Pi adta neki. 太祖 császár 武皇帝 Cao Cao曹操 216–220 (N/A) Nem volt császár, posztumusz és templomi nevét Cao Pi adta neki. 世祖 császár文皇帝 Cao Pi曹丕 220–226 黃初 烈祖 Ming császár明皇帝 曹叡 227–239 太和 青龍 景初 (N/A) (N/A) Cao Fang曹芳 240–249 正始 嘉平 Detronizálása után hercege (齊王) lett. A Nyugati dinasztia idején utólag megkapta a hercege (邵陵厲公) címet is. (N/A) (N/A) Cao Mao曹髦 254–260 正元 甘露 Utólagos címe hercege (高貴鄉公). (N/A) császár元皇帝 Cao Huan曹奐 260–266 景元 咸熙
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Kínai császári dinasztiák Kategória:Kínai középkor Kategória:Középkori államok