Dél-Peru, hivatalosan Dél-perui Köztársaság () a perui-bolíviai konföderáció tagállama volt, amely a tacnai szerződés értelmében, Peru kettéosztásával jött létre 1836-ban.Ley Fundamental de la Confederación Perú - Boliviana (1837)
Peru 1839-ben egységesült újra, amikor Chile és Argentína felszámolta az államszövetséget. Az ország egységét Agustín Gamarra állította helyre.
Előzmények Perut már az 1834-ben kitört belviszály de facto kettészakította. A rá következő polgárháborúba Bolíviából Andrés de Santa Cruz elnök is beavatkozott Luis José de Orbegoso perui elnök oldalán, a hatalomra törő Felipe Santiago Salaverry ellen, akit végül legyőztek.Basadre Grohmann, Jorge (2014): Historia de la República del Perú [1822-1933]. 2. k. El Comercio. . 93-115. o.
Az állam létrejötte és fennállása Santa Cruz és de Orbegoso előbb Limába vonultak be, ahol 1836. augusztus 11-én hivatalosan bejelentették az Észak-perui Köztársaság megalakulását. Az év őszére elfoglalták a déli országrészt. A Tacnában megtartott kongresszuson véglegesítették Észak- és Dél-Peru különválását, valamint a perui-bolíviai államszövetség létrejöttét.Basadre Grohmann (2014): 121. o.Tamayo Herrera, José (1985): Nuevo Compendio de Historia del Perú. Editorial Lumen. 254. o. Tacna lett Dél-Peru fővárosa, az új állam pedig új címert és zászlót kapott, míg Észak-Peru megtartotta a korábban használt szimbólumokat.Basadre Grohmann (2014): 119-121. o.
Bár az egyezményt rengetegen aláírták, mégis a viszonyulásuk az államszövetséghez és a két új köztársasághoz nagyon megoszlott, amely ahhoz vezetett, hogy Dél-Peru, akárcsak a másik két tagállam külön alkotmányozó gyűlést hozott létre.Basadre Grohmann (2014): 124-125. o.
Szinte azon nyomban háború és polgárháború robbant ki az új országban: egyrészt a bolíviaiak ellen, másrészt Észak- és Dél-Peru között. Utóbbiak esetében a felek az újraegyesítésben voltak érdekeltek, de mindegyik más-más irányvonalak mentén gondolta ezt.Tamayo Herrera (1985): 253. o.
Chile és Argentína szintén fegyverrel lépett fel Santa Cruz ellen,Tamayo Herrera (1985): 255. o.Avila Echazú, Edgar (2011): La anexión e incorporación de Tarija a Bolivia részben mert az emigráns peruiak Chile segítségét kérték,Tauro del Pino, Alberto (2001): Enciclopedia ilustrada del Perú. CAN-CHO (in Spanish). Lima: Empresa Editora El Comercio S. A. . 544–545. o. részben mert Santa Cruz mind a chilei, mind az argentín ellenzéket (utóbbiaknál a centralistákat) támogatta.Basadre Grohmann (2014): 133. o.
1837. októbere és novembere között az Antonio Gutiérrez de la Fuente vezette chilei csapatok megszállták egész Dél-Perut.Basadre Grohmann (2014): 135. o. Miután kiszorították őket, néhánnyal hónappal később (immár argentin segítséggel) a chileiek el tudták foglalni Dél-Perut Manuel Bulnes tábornok (későbbi chilei elnök) vezetésével.Basadre Grohmann (2014): 136. o.
Dél-Peru megszállása miatt Észak-Peru bejelentette kiválását az államszövetségből és még közel egy évig független államként működött tovább.Basadre Grohmann (2014): 139. o.
A Limához közel fekvő Portada de Guías mellett 1838. augusztus 21-én vívott csatában de Orbegoso vereséget szenvedett ugyan, de hatalmát még meg tudta tartani.
Dél-Peruban Gamarra vette át a hatalmat, aki azon dolgozott, hogy visszaállítsa hazája egységét. Időközben az északi riválisa mindjobban széthullott, mivel a belső harcok következtében de Orbegosón kívül további öt másik személy lépett fel önjelölt elnökként.
Észak- és Dél-Peru egyesítése végül az Ancash megyei Yunghainál, 1839. január 20-án megvívott döntő csatában volt lehetséges, amiben Santa Cruz döntő vereséget szenvedett.
Vezetői Dél-Peru első első elnöke Ramón Herrera y Rodado volt, aki 1837 és 1838 között regnált. Őt követte Juan Pío de Tristán y Moscoso, akit a chilei-argentin bevonulás fosztott meg székétől.
Közigazgatás Dél-Peru öt közigazgatási egységre (megyére) oszlott:
Arequipa Ayacucho Cuzco Tengermellék Puno
Az állam saját pénznemet, az escudó-t használta.
Kialakulási háttér Bár Peru felosztását, különösen a bolíviai közreműködés miatt a legtöbben ellenezték, a két térség között már évtizedekkel korábban kimutatható volt egyfajta gazdasági elkülönülés. Még a függetlenségi háború időszaka alatt volt kialakulóban olyan gazdasági-piaci meghatározottságok a déli területeken, ami főleg Cuzco köré összpontosult, amely szemben állt Limával annak vezető szerepe miatt. A déli rész az északi, főleg bányászatra támaszkodó területeket élelmiszerrel látta el. Az északi területeknek a kereskedelmi érintkezése leginkább a mostani Bolívia felé volt szoros.Anderle Ádám (1982): Az államfejlődés alternatívái az Andok-térségében a 19. század elején. Századok, 116. évf. 1. sz. 293-295. o.
Emiatt az elkülönülés miatt a kortárs elemzők sem tartották elképzelhetetlennek, hogy Dél-Peru önálló államként meg tudná állni a helyét.Anderle (1982): 294. o.
Jegyzetek
További információk Heraclio Bonilla: Peru and Bolivia from Independence to the War of the Pacific, in: Leslie Bethell (Hg.): The Cambridge history of Latin America, 3. kötet, Cambridge 2002, 539–582. oldal Herbert S. Klein: A concise history of Bolivia, Cambridge 2003, 89–117. oldal Robert L. Scheina: Latin America's Wars: The age of the caudillo 1791-1899, 1. kötet, Dulles 2003, 132–139. oldal
Kategória:Amerika történelmi államai Kategória:Peru történelme Kategória:Bolívia történelme Kategória:Argentína történelme Kategória:Chile történelme