thumb|250px|Voluta-kratér, Dareiosz-festő, i. e. 4. század, Taranto Az Apuliai vázafestészet az ókori görög vörösalakos vázafestészet egyik dél-itáliai helyi változata volt. Az apuliai műhelyek körülbelül i. e. 430 és i. e. 300 között voltak aktívak.
Dél-Itáliában és Szicíliában összesen öt vázafestő központ alakult ki, a lukániai, az apuliai, a paestumi, a campaniai és a szicíliai. Az apuliai vagy más néven tarantói dél-itáliai iskola másodikként fejlődött ki a lukániai után és a kezdetektől fogva témáiban is és ábrázolásmódjában is különbözött tőle.Trendall, Red figure vases of South Italy and Sicily 23. oldal Kevesebb üldözéses és csatába induló harcos jelenetet ábrázoltak, nagyobb figyelmet fordítottak a mitológiai témákra és általánosságban nagyobb méretű edényeket (például voluta-kratéreket) díszítettek monumentális alakokkal. Úgy tűnik alkotásaikat a szobrászat inspirálta, ez témaválasztásukban is megfigyelhető amikor templomokon lévő metopék szobrain megjelenő amazonomakhiát vagy kentauromakhiát ábrázoltak. A művészek úgy tűnik szorosabb kapcsolatban voltak az Attikai műhelyekkel mint lukániai kortársaik. Ez főleg az attikai művészek munkáira hasonlító voluta-kratéreken feltűnő.
A központ szinte teljes működése során a két különböző festészeti irányzat figyelhető meg ezeket „egyszerű” illetve „díszített” stílusnak nevezték el. Az egyszerű stílust legtöbbször kisebb edényeken főleg harang-kratéreken alkalmazták, viszonylag egyszerű festésmóddal kevés másodlagos díszítőelemet alkalmazva két-három alakot jelenítettek meg rajtuk. A díszített stílus a nagyobb vázákra, például a voluta-kratérekre jellemző mitológiai és később temetési jelenetekkel, egyre több hozzáadott színnel, valamint bonyolult másodlagos és virágmotívumos díszítéssel.
Kezdetek thumb|250px|Kehely-kratér, A Berlini táncosnő festőjének névadó vázája A korai apuliai iskola élén a Berlini táncosnő festője állt. Névadó vázája egy Berlinben őrzött elegáns kehely-kratér, amelyen egy fiatal lány táncol míg egy mellette ülő nő fuvolán játszik. Kollégája és a korai tarantói műhely másik kiemelkedő művésze a Sziszüphosz-festő volt, aki egy Münchenben őrzött nagyméretű voluta-kratér esküvői jelenetén látható feliratról kapta a nevét.Trendall, Red figure vases of South Italy and Sicily 24. oldal A Sziszüphosz-festő korai munkái közé tartozik számos harang-kratér előoldalukon legtöbbször három, Dionüszosz-kultuszához köthető figurával. Hátoldalukon kivétel nélkül két vagy három fiatal férfialak jelenik meg és az egész műhely fennállása alatt ez a képtípus marad az ilyen jellegű vázák hátoldali díszítése. Késői munkái alacsonyabb színvonalon készültek, figurái sablonosabbá váltak, témaválasztása is kevésbé eredeti.
A Sziszüphosz-festő és kisebb mértékben nem sokkal korábban aktív kollégája, a Berlini táncosnő festőjének legnagyobb jelentősége abban áll, hogy két különböző stílusban alkottak. Ezek az „egyszerű” illetve „díszített” stílusnak elnevezett ábrázolásmódok meghatározták a két különböző festészeti irányzatot, ami a későbbi apuliai alkotásokat jellemezte.Trendall, Red figure vases of South Italy and Sicily 25. oldal Az "egyszerű" és "díszített" stílus kialakulása, jellemzőik thumb|250px|Egyszerű stílusban festett kratér, Tarporley-festő, British Museum A két stílus körülbelül ötven éven keresztül párhuzamosan létezett egymás mellett, úgy tűnik kezdetben egyszerű díszítésű edényből többet készítettek. Ugyanaz a festő esetenként egyszerű és díszített stílusban is festett edényeket, de legtöbbször, főleg az i. e. 4. század első felében vagy az egyiket vagy a másikat részesítették előnyben, így a két csoport közötti különbségek szembetűnőbbek. A század közepe után az egyszerű stílusú edényeken is egyre több hozzáadott színt és dekorációs elemet használtak és egyre jobban hasonlítottak a díszített csoport termékeire. Például a Varrese-festő és köre mindkét festésmódot szabadon alkalmazta, de az alapvető különbségek az edényformákban, a kompozíciókban és az ábrázolt témákban nagyrészt változatlanok maradtak. Egyszerű stílus Az egyszerű stílust legtöbbször kisebb edényeken főleg harang-kratéreken alkalmazták, viszonylag egyszerű festésmóddal két-három alakot jelenítettek meg rajtuk kevés hozzáadott színnel és nem túl sok figyelmet fordítva a másodlagos díszítőelemekre. Egyszerű stílusban legtöbbször harang- és oszlop-kratéreket, hüdriákat, pelikéket és más kisebb edényeket festettek viszonylag egyszerű kompozíciókkal, egy – négy alakkal. Legtöbbször Dionüszoszhoz köthető képeket láthatunk rajtuk, valamint csatába induló, harcoló vagy hazatérő harcosokat. Más edényeket csak egy fejjel (főleg női fejjel) díszítettek és viszonylag ritkák a mitológiai jelenetek. Díszített stílus thumb|balra|200px|Díszített stílusban festett voluta-kratér, Iliuperszisz-festő A díszített stílus a nagyobb vázákra, például a voluta-kratérekre jellemző mitológiai és később temetési jelenetekkel, egyre több hozzáadott színnel, valamint bonyolult másodlagos és virágmotívumos díszítéssel. Az Iliuperszisz-festő munkássága idején (i. e. 370 – 60) változott meg az ízlés és a nagyobb méretű mitológiai vagy drámai jelenetekből és díszes ruhájú, több szinten elhelyezett alakokból, többféle építményből álló képekkel borított díszített stílusban készült edények jöttek divatba. Ekkortól megnőtt a díszített stílusú edények száma és az egyszerű stílusban készült darabokon is egyre több hozzáadott szín és másodlagos díszítőelem jelenik meg.
Az edényformák is változatosabbá váltak, az egyre több oszlop-kratér mellett nagyobb számban jenetek meg a hüdriák és a pelikék. Bár az i. e. 4. század második felében a két díszítési mód hasonlóbbá vált egymáshoz a legfőbb különbségek végig felismerhetőek maradtak és a műhely fennállásának végéig (i. e. 300. körül) készültek egyszerű stílusú edények.Trendall, Red figure vases of South Italy and Sicily 26. oldal Ekkortól jelenik meg egy új edényforma a sztamnosz – ami bár népszerű volt az i. e. 5. századi Athénban – Apuliában nem terjedt el széles körben, néhány példány ismert belőle, legtöbbjük az i. e. 4. század közepén készült.
Ha a díszített stílus gyökerei a Sziszüphosz-festő munkásságában keresendők, a Dionüszosz születése-festő volt az új stílus fő pionírja, az ő vázáin azonosíthatók legjobban az új festésmód korai jellegzetességei.Trendall, Red figure vases of South Italy and Sicily 27. oldal Ismert vázái között öt voluta-kratér található, ez az edényforma rendkívül népszerű válik Apuliában, míg Athénban i. e. 380 után már nem gyártották.
Az edények nagy díszíthető felületekkel rendelkeztek így a festőknek módjában állt nagy formátumú drámai és mitológiai jeleneteket festeni, bonyolult térben elhelyezni a díszes megjelenésű szereplőket és megkísérelni a térbeliség ábrázolását. A legkorábbi edényeken még csak kísérleteztek az újfajta látásmóddal és az eredmény időnként laposnak tűnik, de a század közepére kifejlesztették azt a festésmódot amivel sikerült a térbeli mélység illúzióját kelteni.
A díszített stílusú fazekasáruban az edények legtöbbször nagyobb méretűek, voluta-kratérek, amforák vagy lutrophoroszok. A rajtuk lévő képek sokkal díszesebbek mint a másik csoport edényein, kompozícióik húsz figurából is állhattak, bőséges vörös, fehér és sárga hozzáadott színekkel megrajzolt díszítőelemekkel.Trendall, Red figure vases of South Italy and Sicily 74. oldal A képek témája legtöbbször mitológiai vagy temetést jelenít meg. Az ábrázolt mítoszok gyakran kapcsolatban állnak a klasszikus tragédiákkal a temetési jeleneteken i. e. 360 után általában a siratókat ábrázolják ahogy egy szentély vagy sztélé köré gyűlnek.
Egyszerű stílus Korai egyszerű stílus, a Tarporley-festő és köre A korai egyszerű stílus az i. e. 4. század első negyedében aktív festői közül a Tarporley-festő volt a legjelentősebb. A Sziszüphosz-festő tanítványa és követője volt, korai alkotásain felismerhető mesterének hatása figurái hajlékony vonalakkal rajzolt végtagjain, a felöltözött férfialakok vonalvezetésén és ünnepélyes tekintetű nőalakjain. thumb|250px|Egyszerű stílusú hüdria, Tarporley-festő, British Museum Festményei és a lukániai Dolón-festő egyes alkotásai között szoros kapcsolat ismerhető fel, elképzelhető egy ideig együtt dolgoztak.Trendall, Red figure vases of South Italy and Sicily 75. oldal A Tarporley-festő közvetlen követői és munkásságának folytatói három csoportra oszthatók, és főleg Dionüszosz-jeleneteket, illetve a mindennapokhoz kötődő képeket festettek az edények hátoldalán szinte kizárólag férfialakokkal. Ezek a hátoldali ábrázolások jobban tükrözik alkotóik egyéni technikáját mint az előoldali képek, és megkönnyítik az alkotók elkülönítését.
Az első csoport festői legtöbbször phlüax-jeleneteket ábrázoltak legtöbbször egyszerű, csak néhány oszloppal jelzett színpadi környezetben. Ezek dél-itáliai területeken meghonosodott egyfajta burleszk előadások voltak, ahol kifigurázták a mitológiai témákat. Több edényen a színházzal való kapcsolatot egy felakasztott vagy az egyik szereplő kezében tartott maszkkal szemléltették. Egyre gyakrabban jelennek meg harcosok és gyakoribbá válnak a temetési jelenetek is, de egyszerűbb ábrázolásmódjuk megmarad, például siratók csoportjából áll egy sztélé vagy sírhelyet jelző oszlop mellett. A csoport legjelentősebb mestere valószínűleg a Schiller-festő lehetett, akinek rajzain (drapéria, testtartás) egyértelműen felismerhető a Tarporley-festő hatása. A második csoport művészei többé-kevésbé ugyanazokat a témákat jelenítették meg ugyanolyan edényformákon mint az előző csoport alkotói csak valamennyivel eltérő stílusban.Trendall, Red figure vases of South Italy and Sicily 76. oldal A csoport kiemelkedő alkotója a Hoppin-festő volt, akinek tiszta vonalú pontos rajzain szintén felismerhető a Tarporley-festő hatása, ami különösen a figurák fején és a drapériákon szembetűnő. Az ő műhelyében készültek az első vörösalakos díszítésű nesztoriszok. A harmadik csoporthoz köthető az első vörösalakos rhüton, (ami az i. e. 4. század második felében nagyon népszerűvé vált), és az egyik legkorábbi gombos fogójú patera díszítése. Legjelentősebb alkotójuk a Dijon-festő volt.Trendall, Red figure vases of South Italy and Sicily 77. oldal
Az egyszerű stílusban alkotók következő generációjának képviselői közé tartozott az Ítélet-festő munkatársaival és követőivel. Az egyik vázáján látható Ganümédész elrablása-jelenet a Schiller-festő munkáival rokonítható. Egyszerű stílus az i. e. 4. század közepétől I. e. 360 után egyre nagyobb számban készültek festett vázák, így a műhelyeknek számos festőt kellett foglalkoztatnia. Ennek egyik következménye volt a díszítés egyfajta uniformizálódása különösen a kisebb vázákon, ami megnehezíti a festők munkáinak elkülönítését. Ezen kívül a nagyobb vázákon nem zárható ki a csoportmunka sem.Trendall, Red figure vases of South Italy and Sicily 81. oldal Az ekkor készült egyszerű stílusú edények két nagyobb csoportba oszthatók, és bár hasonlítottak egymásra mindkét csoport kifejlesztette rá jellemző stíluselemeit. Ekkor kezdték alkalmazni az apuliai vázafestészet egyik jellegzetes másodlagos díszítőelemét a képek alatt látható meander díszítés mellett lévő négy részre osztott négyzetet minden negyed közepén egy ponttal. thumb|250px|A Dareiosz- és Alvilág-festő köre, kratér Az egyik típusú egyszerű edénycsoport kezdetben meglehetősen unalmas, két-három figurával díszített vázákból, főleg has- és kehely-kratérekből állt. Az i. e. 4. század második negyedében egyre nagyobb mennyiségben készültek, főleg kisebb méretben (10 – 20 centiméter). Ehhez a csoporthoz főleg lékhütoszok, lebész gamikoszok, pelikék, szküphoszok tartoznak. Általában egy-egy alak látható rajtuk például egy felöltözött nőalak, egy Erósz, egy ruhátlan férfi vagy egy szatír. A képeken felismerhető a Dijon- illetve az Iliuperszisz-festő hatása, az alakokat a nagyobb méretű kompozícióikon lévő figura készletekből vették át.Trendall, Red figure vases of South Italy and Sicily 82. oldal