bélyegkép|300x300px|1164 Atlant (Slava) A cirkáló közepes nagyságú, gyors hadihajótípus. A vitorlás hajók korában a cirkálók voltak a flotta szemei. Ekkor még nem egy bizonyos hajótípust illettek ezzel a névvel, hanem összefoglaló megnevezése volt a kisebb, gyors hadihajóknak (fregatt, szkúner, brigg, korvett). Igazából ezek közül a fregatt tekinthető elsősorban a cirkáló elődjének. A 19. század közepén alakult ki önálló kategóriaként, amelynek tagjai ekkor új feladatot kaptak: nagyobb sebességüknek és fegyverzetüknek köszönhetően önálló támadásokat hajthattak végre.
A haditengerészetek az első világháború idején főleg könnyű gyors- és nehéz páncéloscirkálókat alkalmaztak. A két világháború között, illetve a második világháború idején könnyű-, nehéz- és légvédelmi cirkálókat építettek. A légvédelmi cirkáló tulajdonképpen egy speciális, elsősorban légvédelmi fegyverzetű kisebb méretű könnyűcirkáló. A II. világháború óta főleg rakéta- és helikopterhordozó cirkálók épülnek.
Napjaink cirkálói 7000-15 000 tonnás, ágyúkkal és rakétákkal felszerelt hajók. A 25–35 csomós sebességre képes egységek tengeralattjáró-elhárító helikoptereket is képesek szállítani. Speciális fajta még az egykori Szovjetunió Kijev osztályú ún. ferde fedélzetű cirkálója. Ez valójában repülőgép-hordozó, de ilyen kategória nem létezett a szovjet haditengerészetnél.A szovjet terminológia szerint nagy tengeralattjáró-elhárító hajó volt a megnevezése.
Történet
Az I. osztályú hajókból (sorhajók), a magas gyártási költségeik miatt még a leggazdagabb államok is keveset tudtak gyártani. Ezért a II. osztályú páncélosokra a kezdetektől szükség volt. Ezek az 1880-as évek közepéig 3000-6000 tonnás kazamata, barbett, illetve alacsony oldalfalú partvédelmi toronyhajó formában éltek. A nyílt tengeri hajóknál a méretek csökkenése mellett a sebesség és a hatótáv növekedése itt is csak a páncélfelület csökkenésével valósulhatott meg. Erre két megoldás adódott.
Az első, a páncélzat jelentős csökkentése. Csak az ágyúkat és a vízvonalat páncélozták. Erre volt példa az orosz 1873-as vízre bocsátott Genyeral-Admiral (4400 t, 14 cs), még vitorlázattal is rendelkezett. Lövegeit francia mintára barbettákban helyezték el. Ezzel utat nyitott a cirkálóknak, és az ősüknek tekinthető, az első övvértes páncélos cirkáló. A második megoldás a páncélzat teljes elhagyása volt, de a létfontosságú részeket belül páncélfedélzettel védik. Az első ilyen egység a Chile számára 1883-ban épült Esmeralda nevű hajó volt, mint az első páncélfedélzetes, vagy védett cirkáló. A létfontosságú részeit 25 mm-es páncélfedélzet védte, felette vízmentes cellák sora, külön védelem a kazántérnek szénnel. Vízkiszorítása 3000 t, sebessége 18,3 csomó, ezzel a kor leggyorsabb hadihajója. Utána terjedtek el a flottákban a 3000–6000 t vízkiszorítású, már vitorlázat nélküli védett cirkálók. Főtüzérségük 200–230 mm-es (2-4 db), másodlagos tüzérségük 88–160 mm-es (6-10 db) ágyúkból állott, többségük már gyorstüzelő.
A cirkálók feladata, a nevüknek megfelelően, tengeri térségek felügyelete, felderítése, a csatahajó-kötelékek biztosítása. Az akkori sebességük 16-20 csomó, az akkori csatahajóknál 3-4 csomóval több. A britek a kiterjedt gyarmatbirodalmuk miatt igen sok cirkálót építettek. A kisebb hatalmak 1-2 csatahajójuk mellé a flottájuk gerincét erre a hajókategóriára alapozták. A nagy flottáknál a cirkálók fontos rendeltetése volt a tengeri blokád létrehozása, és a kitörések meggátolása. A blokád alatt lévőknél pont az ellenkező, kitörési kísérlet, és a háttérben a gyengébb hadihajók, valamint a kereskedelmi hajók pusztítása.
1880-as évek elejére tisztázódtak a kérdések, egy csatahajó árából három védett cirkálót lehetett építeni, érdemes-e a nagy hajókra pazarolni a pénzt. Franciaország egy időben a kisebb páncélos hajókat favorizálta, még a világtengereket uraló Nagy-Britannia a nagyszámú, rendkívül drága, nehéz páncélos sorhajóból álló flotta mellett kötelezte el magát, ugyanakkor a cirkáló kategóriában is nagyságrendekkel több hajóval rendelkezett, mit a többi nagyhatalom. A valódi sokkot a torpedó megjelenése okozta, amit a cirkálók fegyverzetébe is beillesztettek.
A cirkálók fejlődésének és besorolásának három fő szakasza van.
A kezdetek
Az 1880-as évektől 1922-ig három kategóriában épülnek általában, bár átfedések vannak államonként. Fontos megjegyezni, hogy a csatacirkálók nem sorolhatóak a cirkálók közé.
Csatacirkáló A csatacirkáló (angolul battlecruiser, németül Schlachtkreuzer) a neve ellenére nem a közepes méretű hadihajók közé sorolható cirkálók kategóriájába tartozik, hanem a csatahajók egy gyorsabb, de gyengébb páncélzatú speciális változatának tekinthető.
Páncélos cirkálók ( I. osztályú cirkálók)
A páncélos cirkálók, vagy I. osztályú cirkálók az 1870-es években jelentek meg, a típus első egységének az gőzgép mellett még teljes vitorlázattal is felszerelt, 5031 tonnás, 1870-ben építeni kezdett, 1875-ben szolgálatba állított orosz General-Admiral (Генерал-Адмирал) és testvérhajója, a Gercog Egyinburgszkij (Герцог Эдинбургский) tekinthető.http://www.navypedia.org/ships/russia/ru_cr_general_admiral.htm Mint minden cirkálóval, velük szemben is elvárás volt a nagy hatósugarú, önálló hadműveletek végrehajtása a világtengereken, valamint minden, sorhajónál (csatahajónál) gyengébb hadihajó leküzdésére való képesség. Szükség esetén a csatasorba is beállíthatónak kellett lenniük. A páncélos cirkálók a kor legerősebb hadihajóinál, a sor- illetve csatahajóknál általában kisebbek, 10-15 000 tonnáig terjedő vízkiszorítással. Főtüzérségük 2- 6 db maximum 254 mm-es ágyú, kivételt csak a 2-2 Tsukuba és Ibuki osztályú japán egység képzett, melyeket 4 darab 305 mm-es löveggel szereltek fel, így a legerősebb páncélos cirkálóknak tekinthetőek.Tony Gibbons (szerk.): Hajók enciklopédiája 284. o. Alexandra Kiadó Pécs http://www.navypedia.org/ships/japan/jap_cr_kurama.htm Az I. osztályú cirkálók közepes tüzérsége 120–150 mm-es ágyúkból állt. Sebességük nagyobb, mint a sorhajóké, általában 20 csomó feletti. Részt vesznek a döntő csatákban a sorhajók mellett. A legjobb páncélos cirkálók közé számíthatóak a már említett Tsukuba és Ibuki osztályok négy hajója mellett a német SMS Blücher, a brit építésű orosz Rurik és az amerikai Tennessee osztály egységei (USS Tennessee, USS Washington, USS North Carolina, USS Montana).http://www.navypedia.org/ships/germany/ger_cr_bluecher.htmhttp://www.navypedia.org/ships/russia/ru_cr_ryurik.htmhttp://www.navypedia.org/ships/usa/us_cr_memphis.htm A páncélos cirkálók között a méretek alapján megkülönböztethetünk első és másodvonalbeli egységeket.
II. osztályú, vagy védett cirkálók, illetve nagycirkálók
Az 1880-as években jelentek meg. Az első ilyen hajó, a brit Armstrong Whitworth cég elswicki gyárában a chilei haditengerészet számára 1881 és 1884 között épített 2930 tonnás Esmeralda volt, melyet 1894-ben Japán vásárolt meg a dél-amerikai országtól, s Idzumi néven sorolta be flottájába.http://www.navypedia.org/ships/japan/jap_cr_idzumi.htm A páncélos cirkálóknál jellemzően kisebbek, páncélzatuk gyengébb, vízkiszorításuk 5000 t körül mozog, de néhány esetben igen nagy méreteket is elérhettek, mint például az 1894–1898 között épített brit Powerful osztálynál. Ennek egységei, az HMS Powerful és az HMS Terrible 14 200 tonnásak voltak, maximálisan 152 mm páncélfedélzettel.http://www.navypedia.org/ships/uk/brit_cr_powerful.htmTony Gibbons (szerk.): Hajók enciklopédiája 275. o. Alexandra Kiadó Pécs A hozzájuk hasonlóakat I. osztályú védett cirkálóknak is nevezik. Tehát a típuson belül a méretek alapján megkülönböztethetünk I. és II. osztályú egységeket. A kategória hajóinak fő vértezetét egy, a hajó belsejében, nagyjából a vízvonal magasságában húzódó páncélfedélzet és a lövegpajzsok képezik, oldalpáncélzatuk nincs. Főtüzérségük néhány kivételtől eltekintve 203 mm-ig terjed, a lövegeket lövegpajzs védi, a felső fedélzeten és kazamatákban lehetnek elhelyezve. Lövegtornyokat csak ritkán használtak. Sebességük 20 csomó feletti. Feladatuk a hajókötelékekkel részvétel a csatákban, vagy önállóan működve ellenséges hadihajók és kereskedelmi hajók pusztítása.Bak József-Bak Ferenc: Hadihajók II. Típuskönyv, 7. o. Zrínyi Kiadó Napjainkra két védett cirkáló maradt fenn múzeumhajóként, az egyik az orosz Aurora, a másik az 1898-as spanyol–amerikai háború manilai öböli csatájának veteránja, a USS Olympia.http://www.navypedia.org/ships/usa/us_cr_olympia.htm
III. osztályú, vagy kiscirkálók
2000–4000 t vízkiszorításúak, gyenge páncélzattal, vagy páncélzat nélküli gyors hajók. Tüzérségük 152 mm-es ágyúkig terjed, torpedóvetőket is kaphatnak. Feladatuk többnyire a II. osztályú cirkálókéval azonos.
1922-1945 közötti időszak
Az 1922-es washingtoni flottaegyezményben tisztázták a méreteket. Két kategóriát állapítottak meg, nehéz- és könnyűcirkálókat. Az előbbiek 203 mm-es ágyúkig, az utóbbiak 152 mm-es ágyúkig terjedő tüzérséget kaptak, a könnyűcirkálókból fejlesztették ki a britek és az amerikaiak a légvédelmi cirkálót.
Nehézcirkálók
Általános felfogás szerint a 6-8-9 vagy 10 db 203 mm-es, ritkábban 180, illetve 191 mm-es ágyúval felszerelt 7 000 – 17 000 tonnás vízkiszorítású cirkálókat nevezik nehézcirkálóknak. A második világháború folyamán igen jelentős légvédelmet is telepítettek a fedélzetére, melyek 101–127 mm-es ágyúkból (6-12 db), illetve 20–40 mm-es gépágyúkból (akár 40-60 db), és géppuskákból állt. Kiegészítő fegyverzetként 6–12 db torpedóvetőt használtak, ill. 1-2 db katapultot és repülőgépet a tüzérség irányításához és felderítéshez. A nehézcirkálóknál is beindult a méretnövekedés, a háború végére a vízkiszorításuk és méretük elérte az első világháborús sorhajók méreteit. A csúcs az amerikai Des Moines-osztály három egysége, vízkiszorításuk 17 000–21 500 t, fegyverzetük 9 db 203 mm-es ágyú és több légvédelmi ágyú, valamint gépágyú, páncélzatuk 165–25 mm, teljesítménye 120 000 LE, sebessége 33 csomó.http://www.navypedia.org/ships/usa/us_cr_des_moines.htm
Az egyes államok haditengerészetei közül Nagy-Britannia összesen 20 ( 5 Hawkins, 13 County és 2 York osztályú), az Amerikai Egyesült Államok 38 ( 2 Pensacola, 6 Northampton, 2 Portland, 7 New Orleans, 1 Wichita, 14 Baltimore, 3 Oregon City, és 3 Salem osztályú), Franciaország 7 ( 2 Duquesne, 4 Suffren, 1 Algérie osztályú), Olaszország 7 ( 2 Trento, 4 Zara, 1 Bolzano osztályú), Japán 18 ( 2 Furutaka, 2 Aoba, 4 Myoko, 4 Takao, 4 Mogami, 2 Tone osztályú), Németország 3 (Admiral Hipper osztály), a Szovjetunió 6 ( 2 Kirov, 4 Maxim Gorkij osztályú), Spanyolország 2 (Canarias osztály), Argentína 2 (Veinticinco de Mayo osztály) nehézcirkálóval rendelkezett.http://www.navypedia.org/ships_index.htm
Mára ez a kategória megszűnt, a nehézcirkálókat a háború után fokozatosan kivonták, vagy egy részüket rakétás cirkálókká alakították át. Jelzésük Amerikában CA (páncélos cirkáló).
Zsebcsatahajók (hivatalosan páncélos hajók, majd 1940 februárjától nehézcirkálók)