Rudolf (teljes születési nevén Rudolf Ferenc Károly József, ; Laxenburg, Ausztria, 1858. augusztus 21. – Mayerling, Ausztria–Magyarország, 1889. január 30.), Habsburg–Lotaringiai-házból származó osztrák–magyar trónörökös, főherceg, I. Ferenc József császár és király és Erzsébet császárné és királyné egyetlen fia.
Mivel apja nem engedte, hogy politikai szerepet töltsön be, ezért már korán a politikai publicisztika felé fordult. Álnéven jelentette meg liberális írásait, amelyekben élesen támadta az arisztokráciát és a papságot, illetve a konzervatív és nacionalista politikusokat, mint Eduard Taaffe és Georg von Schönerer. Ellenezte a Monarchia Német Császársággal való szorosabbra fűződő viszonyát, inkább a Franciaországgal és Oroszországgal kötendő megállapodásokat szorgalmazta.
1881-ben vette feleségül II. Lipót belga király leányát, Stefánia hercegnőt, akitől egy gyermeke, Erzsébet Mária főhercegnő született. Rudolf ismert volt kicsapongó életmódjáról és számos szeretőjéről, mint amilyen a közismert nagyvilági Mizzi Kaspar is volt. Végül 1889-ben a mayerlingi vadászkastélyban szeretőjével, Maria von Vetsera bárónővel együtt öngyilkosságot követett el.
Élete Származása, testvérei 65px|balra Rudolf főherceg, trónörökösKronprinz tükörfordítását, a koronaherceg megfelelőjét a kortársak is ismerték, noha ahogyan Pápay is utal rá definíciójában használata nem jellemző: „... koronaherceg. A magyarban nem szoktuk ezt így lefordítani, pedig nemcsak az uralkodóház családi törvényei, de a külföldi általános felfogás szerint is nagy különbség van a trónörökös és koronaherceg között. Trónörökös (Thronfolger) az, aki az országos és családi törvények szerint legközelebbi várományosa a trónnak. Koronaherceg (Kronprinz) pedig csakis az uralkodó, a király elsőszülött fia lehet.” Pápay István: Visszaemlékezések I. Ferenc József és IV. Károly királyról. Apróságok és történelmi mozzanatok az udvari életből. Budapest, 1928. 214 1858. augusztus 21-én született az alsó-ausztriai Laxenburg kastélyában, Bécs közelében. Az újságok a következő hírt jelentették meg: „Császárné Ő Felsége szombaton. f. e. aug. 21-én esti 10 óra 15 perczkor Laxenburgban szerencsésen trónörököst szült”. A keresztelőre augusztus 23-án, hétfőn délután 2 órakor került sor.1858. augusztus 29. (35. szám.): A trónörökös születése s keresztelése. Édesapja I. Ferenc József császár és király, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója, édesanyja Erzsébet császárné és királyné. Rudolf a család harmadik gyermekeként született. Nevét az első jelentős Habsburg uralkodó, I. Rudolf német király után kapta.Timothy Snyder (2008) 'The Red Prince, p.9.
Testvérei
Zsófia Friderika osztrák főhercegnő, magyar királyi hercegnő (1855–1857) Gizella osztrák főhercegnő, magyar királyi hercegnő (1856–1932) Mária Valéria osztrák főhercegnő, magyar királyi hercegnő (1868–1924)
Születését 21 ágyúból leadott százegy mozsárlövéssel adták a bécsiek tudtára. A monarchia nagyvárosaiban az épületeket fellobogózták, és vallástól függetlenül tartottak ünnepélyes istentiszteleteket. Ifj. Johann Strauss öccse, Josef Strauss az Osztrák trónörökös indulóval és a Laxenburgi-polkával köszöntötte Rudolfot. Apjától megkapta az Aranygyapjas rendet,Hamann, 2008, 13. oldal. valamint kinevezte fiát a 19. gyalogezred ezredesévé és tulajdonosává (ez a korban még a katonás poroszoktól is idegen tettnek számított, a későbbi II. Vilmos is csak tízévesen lépett katonai szolgálatba.)Hamann, 2008, 16. oldal Az ünneplők mellett megjelentek azok is, akik az újszülöttben látták az alkotmányos rend letéteményesét. Többek között a magyarok is, akik ebbéli reményeiknek hangot adva a fiú nevéből anagrammát képeztek: „Rudolf” → „Fordul”.Hamann, 2008, 15. oldal
Gyermekkora bélyegkép|180px|Rudolf főherceg a nevét viselő császári-királyi 19. gyalogezred (k.k. Infanterieregiment Erzherzog Rudolf Nr. 19) ezredtulajdonosaként, az osztrák Császári-Királyi Hadsereg egyenruhájában (1862)
Élete első pár évében neveléséről – testvéreihez hasonlóan – nagyanyja, a konzervatív gondolkodású Zsófia főhercegné gondoskodott, a gyermek apjának jóváhagyása mellett. Döntése értelmében a gyermekek szobáit saját lakrésze mellett alakíttatta ki, valamelyest elszeparálva szüleiktől.
Elszakította és teljesen elszigetelte édesanyjától, Erzsébettől, akinek szellemi befolyását károsnak tartotta. Rudolf jelleme, színes érzelmi világa, érzékeny lelki alkata azonban Erzsébetéhez és a Wittelsbachokhoz hasonlított, nagyanyja pedig éppen ezt a szabadabb világfelfogást akarta – kemény módszerekkel – kinevelni a fiúból. Rudolfot nem sokkal hatodik születésnapja után elválasztották dajkájától, Caroline Weldentől (akit Ő csak Wowónak becézett) és saját udvartartást kapott, udvarmesterrel együtt, aki egyben nevelője is lett.Hamann, 2008, 29. oldal A nevelésével megbízott személy Leopold Gondrecourt gróf lett. Gondrecourt 1864-ben Schleswigben vezetett hadjáratot egy osztrák dandárral a dánok ellen, akiket látványos akcióban vert meg a Királydombnál. Hosszú ideje nem aratott ilyen sikert Ausztria, ezért is határozta el Zsófia és Ferenc József, hogy a kőkemény és szívtelen grófot, a „vasdandár” parancsnokát fogja Rudolf nevelőjévé tenni. A gróf a gyenge és ideges természetű gyermeken a legszigorúbb katonai kiképzési módszereket alkalmazta, éjszaka pisztolylövésekkel felriasztotta, hosszú éjszakai menetekre vagy az esőben való álldogálás elviselésére kényszerítette. E pedagógiai balfogások súlyosan veszélyeztették a fiú testi-lelki fejlődését, amit Gondrecourt beosztottja, Latour szóvá tett Erzsébetnél, aki 1865-ben egy ultimátumszerű fogalmazványt juttatott el Ferenc Józsefhez, melyben gyermekei ügyeit illetően korlátlan hatalmat kért.Hamann, 2008, 31. oldal
thumb|bal|180px|Rudolf trónörökös ötéves korában, az osztrák Császári-Királyi Hadsereg emblematikus fehér zubbonyában, melyet a sorgyalogság és a nehézlovasság az 1700-as évek elejétől egészen 1867-ig használt
Neveltetése, politikai nézetei
Erzsébet fellépésének következtében új nevelő került kinevezésre, Joseph Latour von Thurmburg gróf személyében, aki kiváló pedagógiai érzékkel hamarosan komoly fejlődést és eredményeket ért el. Rudolfról kiderült, hogy szabadgondolkodó, vonzódik a liberalizmushoz, kiváló íráskészsége van (ami egy Habsburgtól eléggé szokatlan képességnek számított). Oktatásáról mintegy ötven tanár gondoskodott a birodalom számos részéből, kiválasztásuknál Latour ügyelt arra, hogy a birodalom számos nemzetisége képviseltetve legyen köztük. Nagy többségük polgári származású, hivatásos pedagógus és tudós volt.Hamann, 2008, 62. oldal
Vallás és-, társadalomkritikája Első tanárai között volt Joseph von Zhishman, aki nagy pedagógiai készséggel tanította az ifjú trónörököst, szemléletessé téve a tananyagot (pl. lefordíttatta vele a schönbrunni kastély szobrainak latin nyelvű feliratait). Zhishman tanári működésének érdeme az is, hogy a korban szokásos tananyagot bővítette a "modernkori" (francia forradalom, 1848-as forradalmak) ismeretekkel is. Fennmaradt gyermekkori füzeteiből kitűnő klérussal és az arisztokráciával szemben tanúsított ellenszenve Zhishman hatásnak tudható be, mint ahogy feltehetően az is, hogy Rudolf egyházellenessé vált, arra viszont, hogy kereszténységet elutasította volna nem utal semmi.Hamann, 2008, 68. oldal Feltehetően Zhishman volt az, aki elültette benne a felekezetek közötti egyenlőség eszményét, illetve kialakította Rudolf liberális, modern uralkodóképét, aki a nép akaratából uralkodik és elismeri népe felségjogát, valamint, hogy saját tudományos munkássága és műveltsége jogán juthat trónra.Hamann, 2008, 66. oldal Eljegyzése után ezt ki is nyilatkoztatta, amikor a prágai polgároknak mondott köszönetében arról szólt, hogy a "Nép hangja Isten hangja".Hamann, 2008, 174. oldal
Mengernek köszönhető Rudolf rokonszenve a művelt polgárság iránt, a tudományos teljesítmény tisztelete, a kisebbségek irányában tanúsított tolerancia, az abszolutizmussal szembeni ellenérzés és a demokrácia, illetve az alkotmányosság iránti vonzódás. Az is megfordult a fejében, hogy nem uralkodó lesz, hanem köztársasági elnök (erre található utalás, Carl Khevenhüller 1879-es naplóbejegyzésében).Hamann, 2008, 117. oldal Lelkesedett Franciaországért, melyben a boldog, gazdag és nagy teljesítményekre képes köztársaságot látta, és amelyre példaképként tekintett.Hamann, 2008, 232. oldal
1871 novemberétől 1872 decemberéig tanárai között volt Rónay Jácint magyar püspök is, aki a magyar történelmet oktatta neki, heti három órában. Munkája során ő is nagy gondot fordított a vallási toleranciára, elítélte a vallásháborúkat és a keresztes harcokat is. Rónay II. József császár híve volt, nézeteit Rudolf is átvette, megerősítve a népi császárba, polgári királyba vetett elképzeléseit.Napkelet, 1925. (3. évf.) 7. sz. 142. old. - Eckhart Ferenc Rudolf trónörökös gyermekéveiből, 143, 145. oldal 200px|bélyegkép|jobbra|Rudolf ifjúkori képe
Elítélte az arisztokraták tétlenségét, akik „megmaradnak elegáns finom naplopóknak, semmit sem tanulnak, minden okos diák vagy polgár előtt szégyellni kell magukat, (…) ez a társaság, nagyon kevés kivétellel, gennyes tályog az állam testén.”Hamann, 2008, 85. oldal Egy 1882-es feljegyzésében leírja, hogy ha valami rendkívüli társadalmi változás következne be, ő maga a tudásával (íróként, irodában) képes lenne fenntartani magát, ellentétben a képzetlen és gyenge nemességgel, akik szerinte éhen halnának.Hamann, 2008, 248. oldal Angliai látogatása során tovább erősödött benne az osztrák nemesség ellen érzett indulata, mikor azt tapasztalta, hogy az angol főuraknak mekkora szerepük van saját országuk gazdasági és politikai életében. Meglátása szerint az osztrák-magyar nemesség esetében a társadalmi és gazdasági élettől való távolmaradása alacsony képzettségükből és lustaságukból ered, ami nagy veszélyt rejt magában. Mélyítette ellenszenvét az a felismerés is, hogy a brit arisztokrácia befogadja a legkiválóbb embereket a polgárság soraiból is. (Rudolf többekkel találkozott is, például a páncélos hajó kifejlesztése révén magasra emelkedett Sir John Brownnal).Hamann, 2008, 108, 112. oldal
A darwini evolúciós elmélet kapcsán – amellyel Brehm és Rónay révén is kapcsolatba kerülhetett – ostorozta az arisztokratákat és az egyházat: azon bosszankodik, hogy az arisztokraták elítélik a tézist miszerint az ember állat, mivel ez ellentétes a vallással, közben elfelejtik, hogy ha ez nem így volna, „abba kellene hagyniuk az evést és ivást is, és minden állati ösztönükről le kellene mondaniuk, márpedig erre legkevésbé sem hajlandók ezek az emberek, ez egyetlen elfoglaltságuk.” Ugyanezeknek az embereknek a fejére olvassa, hogy évszázadokon át a felemelkedés és művelődés kerékkötői voltak, és az embereket „tűzzel-vassal állati sorban tartották, szolgává tették saját hasznukra.” Ezen elnyomás kapcsán kitért a vallásra is, egyenesen a pápát szólítva meg, aki az elnyomott parasztságért nem emelte fel a szavát, sőt azok legkisebb kilengései ellen is szót emelt, hozzátéve, hogy a haladást gátló egyház megvetést érdemel.Hamann, 2008, 84-85. oldal Egy II. Lajosnak írt levelében leírja, hogy tiszteli a vallás azon részét, amely „neveli a népet és az egyszerű emberbe beletáplálja a morális érzés csíráit,” de elítéli abban az esetben ha egyes pártok vagy rendek kezében fegyverré válik, vagy igaz műveltség helyett vakhitet és babonát terjeszt. Érvelése szerint a művelt ember számára az egyház által megszabott keretek közötti hitgyakorlás lehetetlen, hiszen ezeknek embereknek saját erkölcsi törvényei vannak, mely életüknek keretet ad.Hamann, 2008, 121. oldal bélyegkép|bal|250px|Rudolf tanárainak egy csoportja, 1874 (részleteket lásd a képen)
Gazdaságpolitika