Mártirosz Szárján, , , (Nahicseván-na-Donu, 1880. február 28. – Jereván, 1972. május 5.) örmény impresszista festő. A Modern Örmény Nemzeti Festőiskola alapítója. 1924-1931-ig Moszkvában és Leningrádban a 4 Arts művészeti egyesület egyik tagja volt.
Munkái nagy része megtalálható a jereváni Mártirosz Szárján Múzeumban.
Pályafutása Szülővárosa ma Rosztov-na-Donu része, Oroszországban. 1895-ben, 15 évesen elvégezte a Nahicseván Iskolát, 1897 és 1904 között pedig a Moszkvai Művészeti Iskolában tanult, többek között Valentin Szerov és Konstantin Korovin műhelyében. Nagy hatással volt rá Paul Gauguin és Henri Matisse munkássága. Munkáit különféle kiállításokon állította ki. Műveit a moszkvai Kék Rózsa Kiállításon mutatták be.
Először 1901-ben járt Örményországban, amely akkor az Orosz Birodalomhoz tartozott, ahol meglátogatta Lorit, Shirakot, Echmiadzint, Haghpatot, Sanahint, Jerevánt és Szevánt. Örményországot ábrázoló tájképeit a moszkvai sajtó nagyon dicsérte.
1910 és 1913 között sokat utazott Törökországban, Egyiptomban és Iránban. 1915-ben Ecsmiadzinba ment, hogy segítsen azoknak a menekülteknek, akik az örmény népirtás elől menekültek az Oszmán Birodalomba. 1916-ban Tiflisben (ma Tbiliszi) segített megszervezni az Örmény Művészek Társaságát.
balra|bélyegkép|Szárján egy 1999-es 20 000-es örmény dramon
A bolsevikok 1917-es hatalomátvételét követően családjával Oroszországba, majd 1921-ben Örményországba költöztek. Míg munkáinak többsége az örmény tájat tükrözte, ő tervezte az Örmény SZKSZ címerét és az első örmény állami színház függönyét is. A független Örményország zászlajára is javaslatot tett a hagyományos örmény szövetek és szőnyegek színei és mintái alapján, bár tervét elutasították.
bélyegkép|Szárján szobor Jerevánban 1926-tól 1928-ig Párizsban élt és dolgozott, de a legtöbb ebből az időszakból származó alkotása egy tűzesetben megsemmisült azon a hajón, amelyen visszatért a Szovjetunióba. 1928-tól haláláig Saryan Szovjet Örményországban élt.
Az 1930-as évek nehéz éveiben elsősorban a tájképfestészetnek, valamint a portréknak szentelte magát újra. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának képviselőjévé is választották, és háromszor megkapta a Lenin-rendet, valamint egyéb kitüntetéseket és érmeket. Tagja volt a Szovjetunió Művészeti Akadémiának (1974) és az Örmény Tudományos Akadémiának (1956).
Magánélete bélyegkép|100px|Szárján Múzeum (Jereván) 1916-ban Tiflisben (ma Tbiliszi) feleségül vette Luszik Agajánt.
1972. május 5-én halt meg Jerevánban. Egykori jereváni otthona ma a munkájának szentelt múzeum, több száz kiállítással. Jerevánban, a Komitas Vardapet melletti Pantheonban temették el.Saryan's memorial tombstone at Komitas Pantheon
Fia Házárosz Szárján zeneszerző és pedagógus volt. Dédunokája, Mariam Petroszján szintén festő, valamint karikaturista és díjnyertes regényíró.
Főbb művei
Jegyzetek
Kategória:Festők Kategória:1880-ban született személyek Kategória:1972-ben elhunyt személyek Kategória:Örmények