Viktorija Jurijivna Amelina, később Victoria Amelina néven ismert (Lvov, 1986. január 1. – Dnyipro, 2023. július 1.) ukrán írónő. Két regény és egy gyermekkönyv szerzője, a Joseph Conrad Irodalmi Díj és az Európai Unió Irodalmi Díjának döntőse.
Fiatalkora és iskolái Viktorija Amelina Lvivben született. Tizennégy éves korában édesapjával Kanadába emigrált, majd nem sokkal később visszatért Ukrajnába. 15 évesen őt választották, hogy képviselje Lvivet egy moszkvai orosz nyelvű versenyen. Az informatikai pályán kezdett el dolgozni, mielőtt 2015-ben főállású író és költő lett.
Írás 2015-től, amikor megjelent első könyve, a Синдром листопаду, або Homo Compatiens (A bukás szindróma: kb. avagy a Homo Compatiens), kizárólag az írásnak szentelte idejét. Debütáló regénye a 2014-es MajdanA méltóság forradalma, más néven Majdan-forradalom vagy ukrán forradalom 2014 februárjában Ukrajnában. eseményeit dolgozza fel; az előszót Jurij Izdryk írta. A regényt több irodalmi díjjal jutalmazták, és a kritikusok és a tudósok üdvözölték Ukrajnában és tágabb Európában.
2016-ban Amelina kiadott egy gyerekeknek szóló könyvet Хтось, або водяне серце (Valaki vagy vízszív) címmel.
2017-ben kiadott egy regényt Дім для Дома (Otthonról otthonra) címmel, egy szovjet ezredes családjáról, aki az 1990-es években Stanisław Lem lengyel zsidó író egykori gyerekkori lakásában élt Lvivben. A regényt 2017-ben jelölték a LitAkcent irodalmi díjra, 2019-ben pedig az Európai Unió Irodalmi Díjára. 2023-ban Amelinának felajánlottak egy brit kiadási szerződést a könyvre.
Amelina a PEN International tagja volt. 2018-ban részt vett a 84. PEN Világkongresszuson Indiában Ukrajna küldöttjeként, és beszédet mondott Oleg Szencov ukrán filmrendezőről és oroszországi politikai fogolyról. 2021-ben megkapta a Joseph Conrad Korzeniowski Irodalmi Díjat. 2021-ben irodalmi fesztivált indított a Donecki területen.
2022-ben elkezdett verseket is írni. Ennek motivációit így magyarázta: "Ezt hagyja az emberben a háború. A mondatok a lehető legrövidebbek, az írásjelek felesleges luxus, a cselekmény nem világos, de minden szó annyi jelentést hordoz. Mindez a költészetre éppúgy vonatkozik, mint a háborúra." Prózáját és verseit számos más nyelvre is lefordították.
2023 júniusában Amelina elnyerte a kitelepített ukrán írók egyéves párizsi rezidenciáját, amelyet arra akart felhasználni, hogy befejezze legutóbbi könyvét, a Looking at Women Looking at War-t, amelyet úgy jellemzett, mint "egy tucatnyi nő, köztük [ő maga], igazságot kereső naplóját". Megölték, mielőtt a rezidencia megkezdődött volna.
Háborús munkái Ukrajna orosz inváziója után háborús bűnök kutatójaként dolgozott a Truth Hounds nevű ukrán szervezetnél. Regényírói képzettségét felhasználta tanúk kihallgatására.
2022 szeptemberében, miközben az Izjum régióban kutatott, felfedezte Volodimir Vakulenko ukrán írótársának háborús naplóját, akit a megszálló erők 2022 márciusában megöltek.Duggan, Keith (25 March 2023). "Uncovering the buried diary of an executed Ukrainian writer". The Irish Times. 2023 májusában Vakulenko posztumusz kitüntetést kapott a Nemzetközi Kiadói Szövetségtől, amit Amelina az ő nevében vett át.
Emellett házigazdája volt a lakóhelyüket elhagyni kényszerült ukránoknak is, és segített humanitárius segélyek eljuttatásában Lvivben.
Magánélete és halála A 2010-es évek elején született egy fia. 2022-től Kijevben élt. 2023 júniusában, miután megkapta a párizsi tartózkodási engedélyt, fontolóra vette, hogy 12 éves fiával odaköltözik.
2023. június 27-én a Kramatorszk elleni orosz támadás során megsérült, miközben Héctor Abaddal, Sergio Jaramillóval és Catalina Gómezzel együtt a RIA Pizza étteremben étkezett. Az éttermet egy Iszkander-rakéta találta el. Amelina július 1-jén, 37 éves korában a dnyiproi Mecsnyikov kórházban belehalt sérüléseibe. Lembergben temették el.
2023-ban az Arrowsmith Press kiadónál megjelent egy Amelinára emlékező kötet, Nothing Bad Has Ever Happened (Semmi rossz nem történt) címmel. Ez nemzetközi hozzászólásokat és Amelina korábban megjelent műveit tartalmazta angol fordításban.
Könyvei «Синдром листопаду, або Homo Compatiens» (Discursus, 2014) «Синдром листопаду, або Homo Compatiens» (Vivat, 2015) «Хтось, Або Водяне Серце» (Видавництво Старого Лева, 2016) «Дім для Дома» (Видавництво Старого Лева, 2017) «Е-е-есторії екскаватора Еки» (2021)
Antológiák «Це зробила вона» (Видавництво «Видавництво», 2017) «Лялька» (Видавництво Старого Лева, 2018) «Мости замість стін» (Видавництво Старого Лева, 2020) «Що дасть нам силу?» (Дух і літера, 2020) «Ковчег „Титанік“. 20 есеїв про людство зразка 2020-го» (онлайн-антологія 27 Bookforum, 2020)
Díjai Order of Merit, 3rd class (2024. január 22., posztumusz)Decree of the President of Ukraine from 22 січня 2024 year № 16/2024 «Про відзначення державними нагородами України з нагоди Дня Соборності України»
Jegyzetek
Fordítás
További információk Amelina esszéje az Eurozine.com-on: "Cancel culture vs. execute culture. Why Russian manuscripts don't burn, but Ukrainian manuscripts burn all too well", 31 March 2022. "Under the Sign of Peace" . Részlet a The Fall Syndrome című regényéből az Apofenie irodalmi folyóiratban. Amelina rovata az Arrowsmith-ben a családját érintő donbászi orosz-ukrán háborúról. "Nothing bad has ever happened: a tale of two genocides, the Holocaust and the Holodomor", Irish Times, 19 May 2022. Amelina esszéje, amelyben Ukrajna drámai történelméről, köztük a holokausztról és a holodomorról elmélkedik.
Kategória:1986-ban született személyek Kategória:2023-ban elhunyt személyek Kategória:Ukrán költők, írók Kategória:Ukrán nők Kategória:Meggyilkolt költők, írók