Este-ház

Az Este-ház itáliai eredetű nemesi család, az egyik leghosszabb életű európai dinasztia, amely Itália és a Német-római Birodalom egyes területeit kormányozta. Első képviselői az Obertenghiak leszármazottai voltak, míg a legfiatalabb ág a Habsburg–Estei ág. Ez utóbbi, amely 1875-ben V. Ferenc modenai herceg halálával vérvonal szerint kihalt, öröklés és az új dinasztiateremtés révén jutott el napjainkig.

A név eredete Nevük Este venetói városhoz kötődik, amely a 11. század óta a család birtokában lévő területek közé tartozott. II. Alberto Azzo d'Este márki 1073-ban oda helyezte át udvarát,. amely egészen 1242-ig maradt ott, s amikor VII. Azzo d'Este, miután legyőzte III. Ezzelino da Romanót, a családot Ferrarába költöztette. Abba a városba, amelyet akkor Estensének hívtak, ahová a család a 12. század végén érkezett, hogy kiterjessze befolyási övezetét a Veneto régióra..

Története bélyegkép| Az Este-kastély és Girolamo Savonarola emlékműve, Ferrara bélyegkép|A modenai hercegi palota A ház eredete a Karoling Birodalom idejébez, Nagy Károlyhoz köthető. Történetére két fontos kutatómunka világított rá: a német Gottfried Wilhelm Leibnizé és az olasz Ludovico Antonio Muratorié.

Leibniz történésznek, a Hannover-házhoz tartozó Brunswick-Lüneburg hercegek nagy udvari tanácsadójának volt a feladata, hogy a ház eredetét az Estéktől vezesse le.Gottfried Wilhelm Leibniz - The Hanoverian period - Encyclopædia Britannica Ennek a kapcsolatnak a felfedezése, amely csak csekély mértékben hű a történelmi tényekhez, Antognazza, p. 593 lehetővé tette volna a hannoveriek számára, hogy megerősítsék igényüket a választófejedelem címére. Leibniz felfedezte ezt az összefüggést, és döntő bizonyítékot talált 1690-ben, amikor felkereste a Badia Polesine-i Vangadizza apátság Este-sírjait. Itt megvizsgálta II. Alberto Azzo d'Este és felesége, Altdorfi CunegondaAntognazza, p. 594 sírfeliratait (az Alte Welfen bajor ágának örököse, aki fivérével, III. Guelfo karintiai férfiággal kihalt), s meggyőződött a két család között fennálló dinasztikus kötelékről. Leibniz egy Augsburgban őrzött kéziratos dokumentum átvizsgálásával már megerősítette Alberto Azzo Este-házhoz való tartozását, akinek legidősebb fia és a pár egyetlen fia, IV. Guelfo d'Este 1070-ben Bajorország hercege lett. Ezzel a személlyel kezdődött a Welf-ház, amelyből egyenes vonalban a Brunswick-Lüneburg hercegek származnak. Egy másik fia, I. Folco d'Este örökölte apja itáliai területeit, folytatva az Este-dinasztiát.Arnold, p. 137 Muratori, akit Rinaldo d'Este levéltáros és könyvtáros szerepkörben felvett az Este-udvarba, később sokat dolgozott azokon a történelmi és jogi forrásokon, amelyek legitimálták a dínasztia jogait, annak eredetével. A tudós pontosan összekapcsolta a család eredeti származását a longobard származással.. I. Bonifác toszkánai bajor származású lombard herceg feudális ura volt, aki Nagy Károllyal együtt érkezett Itáliába. Fia, II. Bonifác Lucca grófja és hercege, valamint Korzika prefektusa volt. A leszármazottak I. Adalberto, Ii. Adalberto, Guido és III. Adalberto voltak. I. Oberto szinte biztosan III. Adalberto fia volt, és tőle származott az Obertenghi család négy ága, köztük az Este-ház, még 1000 előtt.

Az Este-ház igazi ősének tehát II. Alberto Azzo tekinthető, aki 1035 körül feleségül vette Altdorfi Cunegondát, II. altdorfi Guelfo lányát (a régi Welfen-dinasztiához tartozott, amely nem sokkal később kihalt)..

A ház felemelkedése Ferrara városában I. Obizzo d'Estének köszönhető. Az Este-család a márki címet viselte, örökölte az Obertenghitől, Észak-Olaszország kiterjedt területek uraitól, majd később a hercegekétől. Ez a hercegi beiktatás kettős volt, és Borso d'Estére utalt, akit 1452-ben III. Frigyes német-római császártól Modena és Reggio hercegének neveztek ki, 1471-ben pedig Ferrara első hercege lett II. Pál pápa beiktatásával. Ferrara. akkoriban vazallusi kötelékek egyesítették a pápai állammal, Modena és Reggio Emilia pedig a császári hatalomtól függött, a Német-római Birodalom határain belül.

Uralmuk kiterjedt Frignanóra (1354), Garfagnanára (1429/1451), Carpira (1527), a Correggio-uradalomra (1636), Mirandola-hercegségre (1711), Novellara és Bagnolo (1737) és a Massa és Carrarai Hercegségre (1790).

II. Alfonso d'Estének nem voltak törvényes örökösei, és ez 1598-ban Ferrarának a pápai államhoz való átruházásához vezetett. A hercegséget ezután Modena és Reggio Emilia tartományokra redukálták, amelyek területileg szomszédosak, és Modena volt a fővárosuk 1796-ig. A terület ezután a Ciszpadániai Köztársaság, a Ciszalpin Köztársaság, az Itáliai Köztársaság és az Olasz Királyság része lett.

Az 1814-es helyreállítással a régi hercegség visszatért a kadét Habsburg–Estei ághoz, mivel III. Ercole d'Este lánya, Maria Beatrice d'Este férjhez ment Habsburg–Lotaringiai Ferdinánd Károly Antal főherceghez, Mária Terézia fiához. 1829-ben a Massa Hercegség és a Carrarai Hercegség, 1847-ben pedig a Guastalla Hercegség. A Modenai és Reggiói Hercegség végül megszűnt, miután 1859-ben a Szárd Királysághoz, majd az Olasz Királysághoz csatolták. bélyegkép|Itália általános felosztása 1000 körül

A két fő ág eredete és leszármazása Az Este-család a 10. század vége felé Milánó és Kelet-Liguria uralkodóitól, Obertenghitől, a Pallavicini, Cavalcabò és Malaspina családok pedig hasonló eredetűek. I. Oberto liguriai márki, Luni grófja és gróf nádor, császári helynök volt a négy család alapítója..

A 10. században élt toszkán Guido az egykori toszkán hercegek és márkik leszármazottja volt, II. Adalbert fia. Fiáról, III. Adalbertoról egy 1011-ből származó irat emlékezik meg márki címmel, amelyet csak azon tartományok uralkodóinak tulajdonítottak, amelyekre Itáliát felosztották. III. Adalbert esetében ez a Marca obertenga volt, amely magában foglalta Lombardiát és Liguriát. A leszármazottak I. Oberto, II. Oberto, I. Alberto Azzo és II. Alberto Azzo d'Este voltak.

II. Alberto Azzónak három fia volt: Folco, Guelfo és Ugo.

A német ág a Welf-házzal IV. Guelfo d'Estétől származik, akit anyai nagybátyja, a karintiai III. Guelfo fogadott örökbe, és őt követte Karintia hercegeként, megváltoztatva családi nevét, hogy megőrizze származását, amely egyébként nagybátyjával együtt kihalt volna. Guelfo 1070-ben Bajorország hercege lett, és létrehozta a Welf-ház kadét ágát, ahonnan a hannoveriek származtak, akik először Brunswick-Lüneburg, majd Brunswick hercegei voltak, Hannover, Nagy-Britannia, Írország királyai és Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága királyai. Ugo Franciaországba költözött, és Maine régió grófja lett. Az Este-ház itáliai ága Folcóból indult ki, ahol 1859-ig a márkik és a hercegek egymást követték.

Este márkik (1039) bélyegkép|I.. Folco d'Este bélyegkép|VI. Azzo d'Este Az Este-család olasz ága I. Obertótól és fiától, II. Obertótól származik. II. Alberto Azzo d'Este, Lunigiana és Milánó grófja, Este és Rovigo ura, a család alapítója.. bélyegkép|II. Alberto Azzo d'Este bélyegkép|I. Folco d'Este A dinasztia ezután II. Azzo másik fiával, I. Folco d'Estével folytatódott,. akinek voltak nehézségei uralkodásának kezdetén, de apja rendelkezése, amely őt és leszármazottait az itáliai területek birtokában hagyta, azt jelentette, hogy a testvérek elköltöztek. Ugo Franciaországba, Guelfo pedig Németországba emigrált. Különböző családok versengtek abban az időszakban Ferrara területéért; ezek közül a Canossa család és a várost formálisan még mindig önkormányzat irányította. 1122 körül történt Ficarolónál a Pó első katasztrofális összeomlása, amelyet számos másik követett, és 1135-ben felépült az új San Giorgio-katedrális. A hatalmas helyi Salinguerra és Torelli családok versenyezni kezdtek a hatalomért; Emellett a megváltozott feltételekhez kapcsolódó gazdasági nehézségek is voltak, mind kereskedelmi (a Pó nyomvonalának elterelése), mind pedig a közelebbi hatalmi központokkal, mint például Bologna, Ravenna és Velence, vagy a viszonylag távolabbiak, mint Milánó és Firenze.

Az Esték azzal az ígérettel kötötték meg magukat, hogy unokahúguk, Marchesella Adelardi, a Marchesella családból származó Adelardo Adelardi lánya házasságot köt VI. Azzo d'Estével, V. Azzo fiával és I. Obizzo unokaöccsével. A házasságot jegyese 1186-ban bekövetkezett korai halála miatt soha nem kötötték meg, így az Este-család örökölte az Adelardi család vagyonát, egyre nagyobb súlyt felvállalva a helyi erőviszonyokban.

II. Alberto Azzo d'Este, aki 1097-ig volt hatalmon, Este város márkija Il titolo di marchese gli pervenne da nomina imperiale (v. Litta, Tav.II). Ferrara első ura, Mantova és Verona polgármestere volt. Amíg Veronában tartózkodott, a Salinguerra család kiűzte az Este-családot Ferrarából; ezért VI. Azzo azon kapta magát, hogy Salinguerra Torellivel és Ezzelino II da Romanóval, szövetségesével kell megküzdenie. IV. Ottó német-római császár az ő javára állt, és fegyverszünetet kötött a szembenálló erők között. IV. Ottó császárt eközben kiközösítették, VI. Azzo pedig stratégiát váltva a pápa mellé állt, ezúttal II. Frigyes mellett harcolva, nagyon óvatosan zsonglőrködve a szövetségekkel. 1212-ben halt meg anélkül, hogy láthatta volna diplomáciájának hatásait. bélyegkép|III. Niccolò d'Este bélyegkép|II. Obizzo d'Este bélyegkép|Charlotte Felicita, Brunswick-Lüneburg A Welf-ház eredete csak az Estékkel volt közös, amelyet II. Alberto Azzo d'Este (1009–1097), I. Alberto Azzo fia képviselt, akit a bajor guelf hercegek ősének tartanak, a grófok, majd Brunswick-Lüneburg hercegei, Szász-Lauenburg hercegei és a hannoveri választófejedelmek, akiktől Nagy-Britannia és Írország királyai származtak. Carlotta Felicita Brunswick-Lüneburgból (1671–1710) feleségül vette Rinaldo d'Estét, és 600 év után újra egyesítette az eredeti ház két ágát. A Welfenek közül néhány fontos tagra emlékezhetünk: IV. Guelfo d'Este (? –1101) Bajorország hercege IX. Bajor Henrik (1074–1126) Bajorország hercege X. Bajor Henrik (1108 k.–1139) Bajorország és Szászország hercege III. Henrik szász herceg az Oroszlán (1129–1195) Bajorország és Szászország hercege Winchesteri Vilmos (1184–1213) Luneburg ura I. Ottó Brunswick-Lüneburg (1204–1252) Brunswick-Lüneburg első hercege I. Albert Brunswick-Lüneburg (1236–1279) Brunswick-Lüneburg hercege I. Magnus Brunswick-Wolfenbüttel (1304–1369) Brunswick-Lüneburg hercege II. Magnus Brunswick-Wolfenbüttel (1328–1373) Brunswick-Lüneburg hercege I. Bernardo Brunswick-Lüneburg (1362–1434) Brunswick-Lüneburg hercege I. Ernő Brunswick-Lüneburg (1497–1546) Brunswick-Lüneburg hercege Brunswick-Lüneburgi ifj. Vilmos (1535–1592) Brunswick-Lüneburg hercege Brunswick-Lüneburgi György (1582–1641) Brunswick-Lüneburg hercege Brunswick-Lüneburgi János Frigyes (1625–1679) Brunswick és Calenberg hercege Brunswick-Lüneburgi Ernő Auguszt (1629–1698) Brunswick és Calenberg hercege, Hannover választófejedelme, Sofia del Palatinato, Stuart Erzsébet leányának férje I. György brit király (1660–1727) hannoveri választófejedelem (1698–1727), 1714-től Nagy-Britannia és Írország királya I. Ernő Auguszt hannoveri király (1771–1851) Hannover királya 1837-től, az Egyesült Királyságtóli elszakadás után

Magyar vonatkozású tagok

Estei Beatrix magyar királyné, II. András magyar király harmadik felesége Fia, utószülött István magyar királyi herceg Ennek fia, III. András magyar király Estei Hippolit esztergomi érsek

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:Európai uralkodóházak