Michael Nicholas Salvatore Bongiorno (New York, 1924. május 26. – Monte-Carlo, 2009. szeptember 8.) amerikai olasz televíziós műsorvezető. Néhány éves amerikai tapasztalat után az 1950-es években kezdett el dolgozni az induló RAI-nál, és Olaszország legnépszerűbb műsorvezetőjének tartották. Az il Re del Quiz ('A kvízkirály') becenéven is ismerték, és az volt a sajátossága, hogy minden műsorát a védjegyeként használt üdvözlettel kezdte: Allegria! ('Üdv!', 'Öröm!').
Korai évek Bongiorno New Yorkban született olasz származású szülők gyermekeként. Fiatalon Torinóba költözött (anyja szülővárosába). Apja részben arbëres származású szicíliai amerikai ügyvéd volt. A második világháború alatt felhagyott tanulmányaival, és csatlakozott egy olasz partizáncsoporthoz. Elfogták, és hét hónapot töltött a milánói San Vittore-börtönben, majd egy német koncentrációs táborba deportálták. A háború vége előtt szabadult az Amerikai Egyesült Államok és Németország közötti hadifogolycsere keretében. Visszatért New Yorkba, és 1946-ban az Il Progresso Italo-Americano („Az olasz amerikai haladás”) újság rádióközpontjában kezdett dolgozni.
Pályája Bongiorno 1953-ban visszatért Olaszországba. A hivatalos olaszországi köztévé adások első napján az Arrivi e partenze (Érkezések és indulások) című műsorban jelent meg a RAI tévécsatornán. 1955 és 1959 között ő vezette a Lascia o raddoppia? műsort az amerikai The 64 000 Question olasz változatát. Egy másik program a Campanile Sera („Harangtorony-est”, 1959–1962) volt, amelyben dél- és észak-olasz városok gyakorlati játékokkal hívták ki egymást saját városukban.
1963-ban Umberto Eco írt egy esszét Mike Bongiorno fenomenológiája címmel, amely bestseller lett, s amelyben fejlett akadémiai elméletek segítségével világított rá Mike Bongiornóra és kommunikációs módjára. Eco úgy vélte, Bongiorno úgy mutatkozott be, hogy ő maga semmivel sem jobb az átlagolasznál, hogy közönsége 100%-a jól érezze magát.
1963-tól ő volt a házigazdája a tizenegy Sanremo Zenei Fesztivál közül az elsőnek. Majd házigazdája volt a Caccia al numero („Számvadászat”, 1962), a La Fiera dei Sogni („Álomvásár”, 1962–1965) és a Giochi in famiglia („Játékok a családban”, 1966–1969) kvízprogramoknak. De a legnagyobb sikert a Rischiatutto (1970–1974) kvízprogram hozta, amely a Jeopardy! adaptált olasz változata, minden csütörtök este 20-30 millió nézővel, ami az olasz tévézés történetének legmagasabb nézettsége volt. A Bongiorno által vezetett további programok voltak a Ieri e Oggi című hírműsor (Tegnap és ma, 1976) és a Scommettiamo? (Wanna Bet?, 1976–1978), amelyet a lóverseny ihletett, és a Lascia o raddoppia? remake-je volt 1979-ben. bélyegkép|Bongiorno Pippo Baudóval, Corrado Mantonival és Enzo Tortorával Bongiorno a Tele Milanóhoz (ma Canale 5) pártolt át, amely a Silvio Berlusconi által alapított médiavállalat, a Mediaset egyik első olasz kereskedelmi tévécsatornája volt, hogy házigazdája legyen azmI sogni nel cassetto (Az álmok a fiókban, 1979–1980). Miután rövid időre visszatért a RAI-hoz, a Flash hírjátékkal (1980–1982), tovább működött a Mediaset kvízprogramjainál: Bis (Concentration) (1981–1990), Superflash (1982–1985), Pentathlon (1985–1987), Telemike (1987–1992), Tris (1990–1991), a Tutti per uno matematikai játék (Családi viszály, 1992) és 1989-től 2003-ig a La ruota della fortuna (Szerencsekerék).
1991 és 2001 között Bongiorno adott otthont a Bravo, Bravissimo fesztiválnak, amelyen fiatal zenészek, táncosok és énekesek vettek részt a világ minden tájáról. Megnyerte a 24 Telegattót, az olasz tévédíjat. 2005-ig ő vezette a Geniust a Rete 4 délutáni kvízműsorában, amely a 12-14 éves korosztálynak szólt. 2006-ban és 2007-ben a Rete 4-en vezette utolsó kvízműsorát, az Il Migliorét (Britanniában a legügyesebb gyerek). Vendég volt Gianfranco Funari Apocalypse Show című műsorának második epizódjában is a Rai 1-en. 2007. december 13-án Bongiorno tiszteletbeli Honoris Causa fokozatot kapott a milánói IULM egyetemtől. 2009. március 26-án szerződést írt alá a Sky Italiával, miután a Mediaset úgy döntött, hogy nem újítja meg a szerződését, ahol azt tervezte, hogy a Sky Uno új játékműsorát vezeti RiSKtutto címen (népszerű Rischiatutto című műsorának modern kiadása), amely a tervek szerint 2009 őszén ment volna.
Halála 2009. szeptember 8-án, 85 éves korában Bongiorno szívrohamban halt meg, miközben éppen távozott a Monte Carló-i Metropole szállodából, ahol rövid nyaralást töltött feleségével, Daniela Zuccolival. Holttestét néhány napra felravatalozták a milánói triennálén, mielőtt 2009. szeptember 12-én állami temetést rendeztek számára a Milánói dómban. Sok olasz tévésztár, például Rosario Fiorello, Pippo Baudo, Fabio Fazio, Sandra Mondaini, Alba Parietti, Paola Barale, Carlo Conti, Gerry Scotti, Marco Columbro és számos más előadó vett részt a szentmisén, amelyet Erminio De Scalzi püspök celebrált.
Bongiornót a családi sírban temették el, a Dagnente temetőben, Arona közelében, Piemontban. 2011. január 25-én a sírt feldúlták, és holttestét a koporsóval együtt ellopták, majd december 8-án egy Milánó melletti mezőn találták meg.
Színészi szerepei Év Cím Szerep 1955 Motívo maschera Mikrofon Ragazze di oggi Sandro Il prezzo della gloria Ruggero Grimaldi 1956 Totò lascia o raddoppia? Saját maga I miliardari Marco 1961 Il giudizio universale Saját maga 1968 Il cenerentolo Tv bemondó 1972 La vifa è dura, Eh Providence? Mike Goodmornig 1974 Noi tutti ci siamo stati tutti amati (Annyira szerettük egymást) Saját maga 1982 Sogni mostruosamente proibiti 2000 20 - Venti
Kitüntetései és díjai
Kitüntetések 1996-ban Bongiornót Vittorio Emanuele, Nápoly hercege, az egykori Olasz Királyság utolsó koronahercege és a Savoyai-ház feje a Szent Maurice és Lázár Rend parancsnoki fokozatával tüntette ki.
2004. május 26-án, 80. születésnapja alkalmából az akkori olasz elnök, Carlo Azeglio Ciampi Bongiornót az Olasz Köztársasági Érdemrend nagytisztjévé nevezte ki.
Tiszteletbeli fokozat 2007 őszén Bongiorno tiszteletbeli diplomát kapott a Milánói Egyetem televíziós, filmes és multimédiás gyártásában.
Díjak 1984 Telegatto – A legjobb tévés vetélkedő, a Superflash televíziós vetélkedő bemutatásához a Canale 5-ön 1985 Telegatto – A legjobb tévés vetélkedő, a Superflash televíziós vetélkedő bemutatásához a Canale 5-ön 1986 Telegatto – A legjobb tévés vetélkedő, a Superflash televíziós vetélkedő bemutatásához a Canale 5-ön 1987 Telegatto – A legjobb tévés vetélkedő, a Pentathlon televíziós játékműsor bemutatásához a Canale 5-ön 1988 Telegatto – A legjobb tévés vetélkedő, a Telemike televíziós játék vetélkedőjének bemutatásához a Canale 5-n 1989 Telegatto – A legjobb tévés vetélkedő, a Telemike televíziós játék vetélkedőjének bemutatásához a Canale 5-n 1990 Telegatto – A legjobb tévés vetélkedő, a Telemike televíziós játék vetélkedő bemutatásához a Canale 5-n 1991 Telegatto – A legjobb tévés vetélkedő, a Telemike televíziós játék vetélkedőjének bemutatásához a Canale 5-ön 1992 Telegatto – A legjobb kvíz- és játékműsor, bemutatja a La Ruota Della Fortunát, a Szerencsekerék olasz változatát 1993 Telegatto – A legjobb kvíz- és játékműsor, a La Ruota Della Fortuna, a Szerencsekerék olasz változatának bemutatásával 1994 Telegatto – A legjobb kvíz- és játékműsorok a La Ruota Della Fortunával, a Szerencsekerék olasz változatával 1995 Telegatto – A legjobb kvíz- és játékműsor, a La Ruota Della Fortuna, a Szerencsekerék olasz változatának bemutatásával 1996 Telegatto platina, élethosszig tartó karrierért (az 50 éves televíziós karrierért) 1997 Telegatto – Legjobb zenei program, Sanremói Dalfesztivál'' megrendezéséért 2003 Telegatto – Ami a tévében, a Grand Prix International TV műsorvezetéséért 2006 Telegatto platina, élethosszig tartó karrierért 2008 Premio Club Santa Chiara, egy élethosszig tartó karrierért Az Olaszország–USA Alapítvány 2011-es Premio America-ja emlékére
Jegyzetek
További információk
Kategória:2009-ben elhunyt személyek Kategória:1924-ben született személyek Kategória:New York-iak Kategória:Olasz származású amerikaiak Kategória:A náci koncentrációs táborok foglyai Kategória:Az Eurovíziós Dalfesztivál pontbejelentői