Edmond Jaloux francia író és irodalomkritikus.
Életrajza A marseille-i középiskolában (ma Lycée Thiers) két év után megszakadt tanulmányai után, tizennyolc évesen megalapította a Méditerranéenne című kis recenziót, mielőtt együttműködött a Le Gaulois, a La Revue hebdomadaire, a Candide és a Nouvelles Littéraires újságokkal.
1908-tól 1911-ig részt vett a Hosszú Bajusz ClubA Club des longues moustaches egy informális irodalmi csoport volt, amely 1908 és 1911 között a velencei Caffè Florianban összehozta a Henri de Régnier körüli francia írókat. találkozóin Velencében, a Caffè Florianban.
Edmond Jaloux, akit 1918-ban a francia kormány svájci irodalmi küldetéssel bízott meg, beleszeretett Lausanne-ba, és gyakran ott töltötte a nyarat az 1920-as és 1930-as években, majd 1937-ben végleg letelepedett a Lausanne melletti Lutryban, ahol a második világháború alatt és Lausanne-ban, 1949-ben bekövetkezett haláláig tartózkodott.
Ez a kiváló kritikus a cikkeinek köszönhetően hívta fel korának figyelmét a modern és kortárs külföldi irodalomra, amelyek egy része később gyűjteménybe került: L’Esprit des livres, De Pascal à Barrès, D’Eschyle à Giraudoux – ismét esszéinek köszönhetően: Figures étrangères, Rainer Maria Rilke, Perspective et personnages, Vie de Goethe. A Bevezetés a francia irodalom történetébe két kötete Svájcban jelent meg. 1930-ban Edmond Jaloux aláírta Norah C. JamesNorah Margaret Ruth Cordner James (1896 – 1979. november 19.) termékeny angol regényíró volt, akinek első, Sleeveless Errand (1929) című könyvét a Bow Street Police Court obszcénnek ítélte. Sleeveless Errand című botrányos könyvének előszavát, amikor Germain d'Hangest fordította franciára.
A Lausanne Poetry Society (1944. május – 1948. május) kezdeményezője, társalapítója és lelke Edmond-Henri CrisinelEdmond-Henri Crisinel (1897. január 2. – 1948. szeptember 25.) svájci költő, író és újságíró. és Gustave RoudGustave Roud (1897. április 20. – 1976. november 10.) franciául beszélő svájci költő és fotós. írókkal, akik a Valdens Charles-Ferdinand Ramuz és Gustave Roud munkásságát tették ismertté Franciaországban, szintén kipróbálta magát a regényben. Regényírói munkái számos címet tartalmaznak, nevezetesen a Agonie de l’amour (1902), Le reste est silence (1909), amely elnyerte a Femina-díjat, L'Incertaine (1918), Fumées dans la campagne (1918), La Fin d’un beau jour (1922), L’Escalier d’or (1922), L’Alcyone (1925), L’Ami des jeunes filles (1926).
Miután 1934-ben kudarcot vallott Pierre de la GorcePierre de La Gorce (1846. június 19., Vannes – 1934. január 2.) francia bíró, ügyvéd és történész, valamint az Académie française tagja. székében, ahol csak 9 szavazatot szerzett Maurice de BroglieMaurice de Broglie, Broglie 6. hercege (1875. április 27. – 1960. július 14.) francia fizikus. ellen, Edmond Jaloux-t 1936. július 2-án beválasztották a Francia Akadémiára a 33-as szék (Fauteuil 33), Voltaire székére, amelyet előtte Paul Bourget foglalt el, 18 szavazattal megelőzve Jacques de Lacretelle-t. 1937. június 24-én fogadta Georges LecomteGeorges Lecomte (1867. július 9. – 1958. augusztus 27.) francia regény- és drámaíró..
A Gazette de Lausanne, du Journal de Genève és a Radio-Lausanne irodalmi rovatvezetője kiadta az Essences című gondolatokat, aforizmákat és maximákat tartalmazó gyűjteményt (1944, 1947). A Marcel Proustról szóló esszé posztumusz jelent meg (1953).
A Francia Akadémia 1950-ben feleségét, Germaine-t Louis Barthou-díjjal tüntette ki.
Nézőpontok Edmond Jaloux-ról Paul MorandPaul Morand (1888. március 13. – 1976. július 24.) francia író. szerint Edmond Jaloux volt „a legpártatlanabb, a legintelligensebb és a legjobban tájékozott kritikusunk”.Paul Morand, Lettres de Paris, Paris, Salvy, 1996, 273 p. (), p. 148
Mémorables című művében Maurice Martin du GardMaurice Martin du Gard (1896. december 7. – 1970. február 9.) francia író és irodalmi újságíró. a következő portrét rajzolja róla: „Edmond Jaloux békés úriember, polgári, orvosi tekintettel, inkább svájci, mint Marseille-i, ahol született, Provence-ban. Eleinte egyfajta szkeptikus és arisztokratikus játékosságot adott neki az érzékeny és finom nők társasága, 'mely társaságba egy szerencsés találkozás révén azonnal belépett, későn érkezve Párizsba.”
Stefan Zweig, aki nagyra értékeli Edmond Jaloux szerepét abban, hogy a franciák megismerjék Rainer Maria Rilke munkásságát, egy 1931-es cikkében ezt írta a szerzőnek: „Edmond Jaloux sok regényt írt. A legtöbb nem túl vastag. Az akvarell nem tudott jobban alkalmazkodni a freskó bőséges méreteihez, finom művészete nem fért bele egy több kötetes saga epikus keretébe. Szűk dekort rajzol, de teljesen kitölti.”Traduction d'un texte datant de 1931, publié dans Stefan Zweig, Gesammelte Werke (Œuvres complètes), éd. 1951 puis 2013. En langue allemande : "Edmond Jaloux hat viele Romanen geschrieben. Die meisten haben schmales Format. So wenig wie das Aquarell die ausgreifenden Dimensionen des fresco verträgt, wurde seine zarte Kunst dem Rahmen des mehrbändigen, weltbauenden Epos entsprechen. Er zieht seinen Rahmen eng, aber er füllt ihn ganz."
Művei
Magyarul megjelent A jégmadár (L' alcyone) – Franklin-Társulat, Budapest, 1930 (Külföldi regényírók) · Fordította: Lányi Viktor A láng fellobban. Regény (Le vent souffle sur la flamme) Bárd Ferenc és Fia, Budapest, 1943 · Fordította: Benedek György
Jegyzetek
Fordítás
További információk Művei a Project Gutenberg-en
Kategória:1878-ban született személyek Kategória:1949-ben elhunyt személyek Kategória:Francia írók Kategória:Francia irodalom Kategória:Marseille-iek