Kovalovszky Miklós (Mór, 1910. szeptember 29. – Budapest, 1997. február 23.) magyar nyelvész, irodalomtörténész, filológus. A nyelvtudományok kandidátusa (1970).
Életpályája Elemi és polgári iskoláit szülővárosában végezte el; itt Beregi Nándor, a filozófus Beregi Tivadar apja tanította. 1928-ban érettségizett a székesfehérvári főreáliskolában. 1928–1933 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar magyar-francia szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1935-ben bölcsészdoktori diplomát kapott. 1934–1937 között a Szolnoki Kereskedelmi Középiskola óraadó tanára volt. 1937–1941 között a Pestszentlőrinci Állami Fiú Felsőkereskedelmi iskola rendkívüli, majd rendes tanára volt. 1941–1946 között a budapesti gyakorló kereskedelmi iskola oktatója volt. 1946-ban a budapesti V. kerületi leányiskola rendes tanára volt. 1946–1947 között a Kereskedelmi Szakoktatási Főigazgatóság előadójaként tevékenykedett. 1946–1949 között a Magyarosan című nyelvművelő folyóirat szerkesztője volt. 1947–1949 között a Kereskedelmi Minisztérium Oktatási Osztályának előadója volt. 1949–1950 között a Budapesti Pedagógiai Főiskola rendes tanára volt. 1950–1952 között a budapesti XIX. kerületi általános iskola tanára és igazgatóhelyettese volt. 1952–1970 között a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete tudományos munkatársa, 1970–1975 között tudományos főmunkatársa volt. 1959–1962 között A magyar nyelv értelmező szótára szerkesztője volt. 1975-ben nyugdíjba vonult.
Kutatási területe a nyelvművelés, a névtan, az irodalomtörténet és Ady Endre kultúrája volt.
Családja Szülei: Kovalovszky István cipészmester és Sztrecsok Mária voltak.Születése bejegyezve a móri állami születési akv. 351/1910. folyószám alatt. Két testvére volt: Ilona és Konrád. Felesége, Papp Ilona (?-1993) volt. Két gyermeke született: Kovalovszky Márta (1939–) művészettörténész és Kovalovszky László (1946–2021). Veje, Kovács Péter (1939–) művészettörténész.
Unokája Kovalovszky Dániel (1979-) magyar fotóriporter, fotóművész.
Sírja a Farkasréti temetőben található.
Főbb művei Önálló művei és fontosabb tanulmányai Az irodalmi névadás jelentősége és tudatossága (egyetemi doktori értekezés is; A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 34. Budapest, 1934; 2. hasonmás kiadás; Budapest, 1977) Az irodalmi névadás. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai, 1934) Irodalmunk Páris-szemlélete a háború után (Apollo Könyvtár 9. Budapest, 1938; 2. hasonmás kiadás. A Verseghy Ferenc Megyei Könyvtár kiadványa. Szolnok, 1986) Egy Pest környéki iskola társadalomrajza. (A Pestszentlőrinci Állami Fiú Felsőkereskedelmi Iskola 1939/40. évi Évkönyve. Pestszentlőrinc, 1940 és külön: Budapest, 1940) Gróf Károlyi Sándor élete és alkotásai (Solt Andorral; Budapest, Csáthy Ferenc kiadása, 1942) Ady Endre önképzőköri tag (Magyar Csillag, 1943. 3. és külön: Budapest, Szerző kiadása, 1943) Nyelvünk újabb belső fejleményeinek nyelvhelyességi kérdései. (Nyelvművelésünk főbb kérdései. Szerkesztette: Lőrincze Lajos; Budapest, Akadémiai Kiadó, 1953) Gombocz Zoltán. Kovalovszky Miklós előadása a Magyar Nyelvtudományi Társaság emlékülésén, 1955. máj. 10-én. (Magyar Nyelv, 1955. 4. és külön: A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 91. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1955) Műszaki tudományos terminológiánk alakulása és fejlesztésének főbb kérdései (Klár Jánossal; A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetség Nyelvművelő és Fordítói Szakosztálya kiadványa; Budapest, 1955) Tudományos nyelvünk. (Nyelvünk a reformkorban. Szerkesztette: Pais Dezső; Budapest, Akadémiai Kiadó, 1955) A fiatal Ady nyelvének és stílusának jellemzői (Magyar Nyelv, 1957. 3-4.) A nyelvi régiesítés ifjúsági irodalmunkban (Magyar Nyelvőr, 1957. 4. és Olvasó ifjúság. Tanulmányok, cikkek és dokumentumok az ifjúsági regény és az olvasónevelés kérdéseiről. Vál., szerk. Rákai István. Budapest, Móra Kiadó, 1972) A Rozsdatemető stílusa avagy a stílus rozsdatemetője (Magyar Nyelvőr, 1964. 4.) Egy Ady-vers világa: Új tavaszi seregszemle (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 111. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1965) Nyelvi elemek stiláris értéke a szótárakban (Szótártani tanulmányok. Szerkesztette: Országh László; Budapest, Tankönyvkiadó, 1966) Az iskola szerepe a beszédoktatásban (Helyes kiejtés, szép magyar beszéd. Az egri kiejtési konferencia előadásai. Szerkesztette: Grétsy László és Szathmári István; Budapest, Tankönyvkiadó, 1967) Tóth Árpád: Az új isten. Verstörténet és verselemzés. (Nyelvtudományi Értekezések 65. A nyelvtudomány a haladásért. Tanulmánykötet a Tanácsköztársaság 50. évfordulója alkalmából. Szerkesztette: Király Péter; Budapest, Akadémiai Kiadó, 1969) A köznyelvi stílus jelenségeinek áttekintése és értékelése (Éder Zoltánnal és Grétsy Lászlóval). – Nyelvünk rétegeinek és a napjainkban végbemenő nyelvi átrétegződésnek áttekintése és értékelése. (Mai magyar nyelvünk. Szerkesztette: Grétsy László; Budapest, 1976) Nyelvfejlődés és nyelvhelyesség (Kandidátusi értekezés is; Budapest, 1977) Ady költészetének nyelvi rétegei (Tegnapok és holnapok árján. Tanulmányok Adyról. Szerkesztette: Láng József. A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Népművelési Propaganda Iroda közös kiadványa. Budapest, 1977) Ady költői stilisztikájának néhány nyelvtani eleme (Irodalomtörténeti Közlemények, 1977. 4-6.) Ady és a nevek (Magyar Nyelvőr, 1977. 3.) Léda: legenda és valóság (Gyorsuló idő. Budapest, Magvető könyvkiadó, 1980) Lidércnyomás. Napló. 1944. okt. 8.–1945. jan. 8. (Budapest, Argumentum Kiadó, 1995)
Kisebb írásai A halhatatlanság szoborstatisztikája (Nyugat, 1938. 12. 9.) A nagyvárosi nyelv (Magyar Nyelv, 1938. 9.) Az első magyar Oltáriszentség-himnusz (Vigilia, 1938. 4.) A nép költői (A nép nevében. Illyés Gyula és József Attila versei. Válogatta: Kovalovszky Miklós; Budapest, 1942) Petőfi nevéről (Irodalomtörténet, 1944. 2.) A két Ady Endre (Irodalomtörténet, 1947. 1-2.) Torzszülött összetett igék (Magyar Nyelv, 1947. 1-2.) A zilahi tímárság nyelvéből (Magyar Nyelv, 1953. 1-2.) Egy új nyelvi járvány (Magyar Nyelvőr, 1953. 3-4.) Ozsegov cikkének magyar tanulságai (Magyar Nyelvőr, 1953. 5-6.) Lehet-e porítani a tojást? (Magyar Nyelv, 1954. 3-4.) Az orosz nyelvi művelődés útja. Babos Ernő. (Magyar Nyelvőr, 1955. 2.) Hátrafelé megy, mint a rák. Rákháton jár. (Magyar Nyelvőr, 1955. 3.) Vidor Miklós regényének nyelvéről (Magyar Nyelvőr, 1955. 4.) Szógyártók és szóirtók (Természet és Társadalom, 1955. 1.) A költő és a szavak értéke (Magyar Nyelvőr, 1956. 1.) Egy költő emlékezései. Dutka Ákos: A Holnap városa. (Magyar Nyelvőr, 1956. 4.) Krúdy Gyula és a nevek (Pais-emlékkönyv. Budapest, 1956) Ifjúsági irodalmunk nyelvéről és stílusáról (Magyar Nyelvőr, 1957. 1.) Dutka Ákos: A Holnap városa (Irodalomtörténet, 1957. 2.) Németh László: Égető Eszter. – Hegedűs Nándor: Ady Endre Nagyváradon. (Irodalomtörténet, 1957. 3.) A magyar szó tudós mestere. Az irodalmi nyelv kérdései Horváth János műveiben. (Magyar Nyelv, 1958. 2. és A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai 99. Horváth Jánosról. Méltatások – emlékezések. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1958) Megtalálták Ady „Kíváncsi Ili”-jét. Föltárult egy hat évtizedes Ady-rejtély (Élet és Irodalom, 1958. 35.) Fordítói hűség, írói szabadság, művészi felelősség (Magyar Nyelvőr, 1959. 2.) A 21 éves Ady ismeretlen verse. Ady: Dal. Debreczen-Nagyváradi Értesítő, 1899. márc. 19. (Élet és Irodalom, 1959. 16.) Önkiválasztás, önkiválasztó bolt. – Mészöly Gedeon. (Magyar Nyelvőr, 1960. 3.) Három diákkori Ady-strófa? (Irodalomtörténet, 1961. 3.) Édes anyanyelvünk (Gáldi Lászlóval és Mollay Károllyal; Magyar Nyelvőr, 1961. 2.) Büki Béla: A fővárosi keresztnévadás hatóerői (Magyar Nyelvőr, 1961. 3.) Szathmári István: A magyar stilisztika útja (Magyar Nyelvőr, 1961. 4.) Ady Endre: Májusi zápor után. Verselemzés. (Magyartanítás, 1962. 5.) Az anyanyelv kérdéséhez (Magyar Nyelvőr, 1962. 1.) Robogj föl Láznak ifjú serege. Egy Ady-vers elemzése. (Magyar Nyelvőr, 1962. 4.) Az ifjúság nyelvéről (Valóság, 1963. 5.) Megképzik előtte. – Lehet kétszer kevesebb? (Magyar Nyelvőr, 1963. 4.) Batsányi János: A franciaországi változásokra. – Fónagy Iván: A metafora a fonetikai műnyelvben. – Nagy J. Béla nyolcvanéves. (Magyar Nyelvőr, 1964. 1.) Bóka László (Magyar Nyelvőr, 1964. 4.) Hogyan beszél a mai ifjúság? (Grétsy Lászlóval; Magyar Nyelvőr, 1965. 1.) Szindbád negyedik útja. Krúdy Gyula: A hídon. (Alföld, 1965. 3.) Földessy Gyula (Irodalomtörténeti Közlemények, 1965. 1.) Műelemzés és stíluselemzés. A Miért szép? című verselemzés-gyűjtemény tanulságai (Magyar Nyelvőr, 1967. 2.) Hajótörött. – Turpis. (Magyar Nyelv, 1967. 4.) Varga József: Ady Endre. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1967. 4.) Mi van ezen belül? (Magyar Nyelv, 1968. 4.) Ady Endre utcája (Budapest [folyóirat], 1968. 4.) A Normafa mondaköre (Budapest [folyóirat], 1968. 6.) A mini divatjáról (Magyar Nyelvőr, 1969. 2.) Elöljáró névutók (Magyar Nyelvőr, 1969. 3.) Megjegyzések Petőfi egyik verséhez (Kuczka Péterrel; Irodalomtörténeti Közlemények, 1969. 6.) Az író és a nevek (Nyelvtudományi Értesítő, 1970) A Maradandóság Városától a Vér Városáig. 75 éve, 1896 szeptemberében lett Ady a Debreceni Kollégium diákja (Alföld, 1971. 11.) Hadrovics László: A funkcionális magyar mondattan alapjai (Magyar Nyelvőr, 1971. 1.) Mátyás Ferenc köszöntése (Élet és Irodalom, 1971. 47.) Déry Tibor: Ítélet nincs. Stíluselemzés. (Nyelv és Irodalom, 1972) Zsoldos Jenő emlékének (Magyar Nyelv, 1972. 4.) Alig utca – Zsiba-páskom (Élet és Tudomány, 1972. 50.) Petőfi költői önarcképe (Magyar Nyelvőr, 1973. 1.) O. Nagy Gábor (Magyar Nyelvőr, 1973. 2.) Központifűtés-, gáz- és vízszerelő (Magyar Nyelvőr, 1973. 3.) Éder Zoltán: Révai Miklós (Magyar Nyelvőr, 1973. 4.) O. Nagy Gábor emlékének (Kiss Lajossal, Lőrincze Lajossal, Mátyás Ferenccel; Nyelvőr Füzetek 10. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1974) A cím stilisztikája (Nyelvtudományi Értekezések, 1974) A rádió és a televízió szerepe a myelvi műveltség fejlesztésében (Rádió és Televízió Szemle, 1974. 2.) Anyanyelvi szótárak a magyartanításban (Magyartanítás, 1974. 3.) A nyelvművelő Bárczi Géza (Magyar Nyelvőr, 1975. 3.) A nyelvművelő Pais Dezső (Zalai Türkör, 1975. 11.) Egy emberöltő a magyar nyelv életében (Nyelvünk és Kultúránk, 1975) Nyelvünk három évtizede (Magyartanítás, 1975. 3.) Tehetség és betegség. Ady patográfiájához (Orvostörténeti Közlemények, 1975) Rokonaink édes anyanyelve (Nyelvünk és Kultúránk, 1976) Lőrincze Lajos hatvanéves (Magyar Nyelv, 1976. 1.) Ady útja: vesszőfutástól a halhatatlanságig (Nyelvünk és Kultúránk, 1977) Az Ady-kutatás eredményei és feladatai (Könyvtáros, 1977. 6.) Néhány vázlatpont Ady költői nyelvtanához (Magyar Nyelv, 1977. 3.).
Szerkesztései Költészet 1941 karácsonyára. Antológia. Összeállította: Kovalovszky Miklós. A bevezetést írta: Szegi Pál. (Budapest, Vajna és Bokor kiadása, 1941) Költészet, 1942. nyár. Antológia. Összeállította és az előszót írta: Kovalovszky Miklós (Budapest, Spatz Henrik könyvnyomdája, 1942) Emlékezések Ady Endréről. I–V. kötet. Összegyűjtötte, sajtó alá rendezte: Kovalovszky Miklós (Új magyar múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye. 9., 12., 16., 17. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1961–1993) Dénes Zsófia: Élet helyett órák. Egy fejezet Ady életéből. Visszaemlékezések. A bevezető tanulmányt és a jegyzeteket írta: Kovalovszky Miklós (2. kiadás; Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1967; Magvető Zsebkönyvtár. 3. kiadás: 1976; 4. bővített kiadás: 1980) Magyar értelmező kéziszótár. Szerkesztette: O. Nagy Gáborral, Juhász Józseffel és Szőke Istvánnal (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1972 és utánnyomások I–II. kötetben: 1975–1992) Berda József: Száguldj, szabadság! Válogatott versek. Válogatta, szerkesztette, az utószót írta: Kovalovszky Miklós (Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1974) Életem nyitott könyve. Ady Endre önéletrajzi írásai. Válogatta, szerkesztette: Kovalovszky Miklós (Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 1977)