A Nakba (arabul: النَّكْبَة, latin betűs átírással: an-Nakba, szó szerint 'a katasztrófa') a palesztinok etnikai tisztogatása,; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; amely erőszakos kitelepítésükkel és földjük, tulajdonuk és javaik elkobzásával, társadalmuk lerombolásával, valamint kultúrájuk, identitásuk, politikai jogaik és nemzeti törekvéseik elnyomásával járt együtt.; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; A kifejezés az 1948-as palesztin háború eseményeire utal, amely a britek által uralt Palesztinában zajlott. Tágabb értelemben a Nakba a palesztinok Izrael általi napjainkban is tartó üldöztetését és kitelepítését is jelenti.; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; Egészében véve a Nakba magába foglalja a palesztin társadalom széttöredezését és a visszatérés jogának hosszú ideje tartó megtagadását a palesztin menekültek és leszármazottaik számára.; ;
1948-ban, a Nakba első, meghatározó eseménye során cionista félkatonai erők Palesztina túlnyomórészt arab lakosságának mintegy felét, azaz mintegy 750 000 embert űztek el otthonából,; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; vagy kényszerítettek menekülésre erőszakos eszközökkel. Izrael állam megalakulása után annak katonasága folytatta a palesztinok erőszakos elüldözését. Mészárlások tucatjai irányultak a palesztinai arabok ellen, és több mint 500, többségében arabok lakta várost, falut és városi negyedet néptelenítettek el.; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; Sok települést vagy teljesen leromboltak, vagy zsidókkal népesítettek újra, új héber neveket adva nekik. Izrael biológiai hadviselést is alkalmazott a palesztinok ellen falusi kutak megmérgezésével. A háború végére a korábbi palesztinai Brit Mandátum teljes területének 78%-a Izrael ellenőrzése alá került.
A palesztin nemzeti narratíva a Nakbát kollektív traumának tekinti, amely meghatározza nemzeti identitásukat és politikai törekvéseiket. Az izraeli nemzeti narratíva a Nakbát az Izrael államiságát és szuverenitását megalapozó függetlenségi háború részének tekinti. Az izraeli állam tagadja az elkövetett kegyetlenségeket és azt állítja, hogy az elűzött palesztinok közül sokan önként távoztak, vagy hogy elűzésük szükséges és elkerülhetetlen volt. A Nakba tagadása az 1970-es évek óta egyre vitatottabb az izraeli társadalomban, különösen az úgynevezett "új történészek" által, bár a hivatalos narratíva nem változott.Khalidi, Walid (1961)
A palesztinok május 15-én tartják a háborús eseményekről megemlékező Nakba-napot, egy nappal az izraeli függetlenség napja után. 1967-ben, a hatnapos háborút követően palesztin kivándorlások újabb sora történt, melyre a Naksa (szó szerint „visszaesés”) kifejezést használják, és június 5-én emlékeznek meg róla. A Nakba nagy hatással volt a palesztin kultúrára, és a palesztin nemzeti identitás egyik alapvető szimbóluma.
Az Oszmán Birodalom és a brit mandátum időszaka (1948 előtt) link=https://en.wikipedia.org/wiki/File:UN_Palestine_Partition_Versions_1947.jpg|bélyegkép|Az ENSZ felosztási terve 1947-ből (narancssárgával a leendő palesztin, kékkel az izraeli területek) A Nakba gyökerei a cionisták Oszmán Birodalomhoz tartozó Palesztinába való megérkezéséig, illetve az területen történt földvásárlásaikig vezethetők vissza a 19. század végén.; ; ; ; ; ; ; ; ; A cionisták zsidó államot kívántak létrehozni Palesztinában, minél több földterülettel, minél több zsidó lakossal és minél kevesebb palesztinai arabbal. Mikor a britek az első világháború alatt az 1917-es Balfour-nyilatkozatban hivatalosan is bejelentették, hogy támogatják a cionizmus törekvéseit,; ; ; ; ; Palesztina lakossága körülbelül 750 000 fő volt, hozzávetőlegesen 94%-ban arabok és 6%-ban zsidók.
Az Oszmán Birodalom felosztása után, 1922-ben az Egyesült Királyság mandátumot kapott a Népszövetségtől a terület irányítására, és így létrejött a britek által uralt mandátumi Palesztina. Ekkorra a zsidó lakosság aránya mintegy 10%-ra nőtt. Mind a Balfour-nyilatkozat, mind a Palesztinára vonatkozó Népszövetség-mandátum a 90%-os arab lakosságot mint „meglévő, nem zsidó közösségekként” említette.; ; ; ; ;
A második világháborút és a holokausztot követően 1947 februárjában a britek kijelentették, hogy megszüntetik a mandátumot, és Palesztina jövőjének kérdését az újonnan létrehozott Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) elé terjesztik. 1947-ben létrehozták az ENSZ Palesztinával foglalkozó különbizottságát (UNSCOP), amely szeptemberben jelentést nyújtott be az ENSZ Közgyűlésének a terület felosztását javasolva.; ; ; ; A palesztinok és az Arab Liga nagy része ellenezte a felosztást.; ; ; ; ; . But see: A cionisták elfogadták a felosztást, de azt tervezték, hogy Izrael határait az ENSZ által kijelölt határokon túlra is kiterjesztik.; ; ; ; . But see: 1947 őszén Izrael és Jordánia brit jóváhagyással titokban megállapodott arról, hogy a brit mandátum megszűnése után felosztják egymás között a Palesztinának kijelölt területeket.; ; ; ; ; ; ; ;
1947. november 29-én a Közgyűlés elfogadta a 181 (II) határozatot – az ENSZ Palesztinára vonatkozó felosztási tervét.; ; ; ; ; ; ; ; ; Ekkor az arabok a lakosság mintegy kétharmadát tették ki,; ; ; ; és a földterület mintegy 90%-át birtokolták,; ; ; ; míg a zsidók aránya a lakosság egynegyede és egyharmada között mozgott; ; ; ; ; ; , és a földterület mintegy 7%-át birtokolták.; ; ; ; ; ; ; ; Az ENSZ felosztási terve a földterület mintegy 55%-át jelölte ki Izraelnek, ahol mintegy 500.000 zsidó és 407.000-438.000 arab élt. Palesztinának a föld fennmaradó 45%-át osztották ki, ahol a lakosságot körülbelül 725.000-818.000 arab és 10.000 zsidó tette ki. Jeruzsálemet és Betlehemet nemzetközi irányítás alatt álló területnek (corpus separatum) szánták, ahol körülbelül 100 000 arab és 100 000 zsidó élt volna.; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ;
A felosztási tervet az azt ellenzők cionizmuspártinak tartották, mivel a terület 56%-át a zsidó államnak osztották ki, noha a palesztinai arab lakosság száma kétszerese volt a zsidó lakosságénak. A tervet a legtöbb palesztinai zsidó pozitívan fogadta, és a cionista vezetők, különösen Dávid Ben-Gúrión, taktikai lépésnek és az egész Palesztinára vonatkozó jövőbeli területi terjeszkedés ugródeszkájának tekintették azt.Sean F. McMahon, The Discourse of Palestinian-Israeli Relations, Routledge 2010 p. 40. "The Zionist movement also accepted the UN partition plan of 1947 tactically. Palumbo notes that “[t]he Zionists accepted this scheme [the UN partition plan] since they hoped to use their state as a base to conquer the whole country.” Similarly, Flapan states that “[Zionist] acceptance of the resolution in no way diminished the belief of all the Zionist parties in their right to the whole of the country [Palestine]”; and that “acceptance of the UN Partition Resolution was an example of Zionist pragmatism par excellence. It was a tactical acceptance, a vital step in the right direction – a springboard for expansion when circumstances proved more judicious.”Simha Flapan, The Birth of Israel: Myths and Realities, Pantheon, 1988, , Ch. 1 Myth One : Zionists Accepted the UN Partition and Planned for Peace, pages 13-53 "Every school child knows that there is no such thing in history as a final arrangement— not with regard to the regime, not with regard to borders, and not with regard to international agreements. History, like nature, is full of alterations and change. David Ben-Gurion, War Diaries, Dec. 3, 1947" Az Arab Felsőbb Bizottság, az Arab Liga és más arab vezetők és kormányok elutasították a tervet, arra hivatkozva, hogy az arabok nemcsak a lakosság kétharmados többséget alkotják, de a földek többségét is birtokolják. Emellett jelezték, hogy nem hajlandóak elfogadni a területi felosztás semmilyen formáját, azzal érvelve, hogy az sérti az ENSZ Alapokmányában foglalt nemzeti önrendelkezési elveket, amelyek jogot biztosítanak az embereknek arra, hogy saját sorsukról döntsenek.Sami Hadawi, Bitter Harvest: A Modern History of Palestine, Olive Branch Press, (1989) 1991 p. 76. Bejelentették, hogy minden szükséges intézkedést megtesznek a határozat végrehajtásának megakadályozása érdekében.Live by the Sword: Israel's Struggle for Existence in the Holy Land, James Rothrock, p. 14Lenczowski, G. (1962). The Middle East in World Affairs (3rd Edition). Ithaca, NY: Cornell University Press. p. 723
Az 1948-as Nakba Izraeli, palesztin és egyéb történészek között széles körű egyetértés van a főbb tényekről azzal kapcsolatban, hogy mi történt a Nakba során az 1948-as palesztinai háborúban.
Mintegy 750 000 palesztint – a későbbi Izrael Állam területén élő lakosság több mint 80%-át – űzték el vagy kényszerítettek menekülésre. 11 arab várost, és több mint 500 falut romboltak le vagy néptelenítettek el. Több tucatnyi mészárlás történt, melyek során palesztinok ezreit ölték meg.; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; Több mint 10 esetet dokumentáltak, amikor palesztinokat erőszakoltak meg reguláris és irreguláris izraeli katonai erők, de ennél magasabb a vélelmezett esetek száma.; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; Az izraeliek a pszichológiai hadviselés módszereit is alkalmazták, hogy megfélemlítsék és elűzték a palesztinokat. Ilyen módszerek voltak például a célzott erőszak, a suttogó propaganda, rádióműsorok sugárzása és a hangosbeszélőkkel ellátott autók használata.; ; ; ; ; ; ; ; ; ; Izraeli katonák és civilek széles körben követtek el fosztogatásokat palesztin otthonokban, üzletekben, tanyákon, levéltárakban, illetve koboztak el műtárgyakat és könyveket.; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ;
1947. november–1948. május link=https://en.wikipedia.org/wiki/File:Tantura_expulsion_(997008136022405171).jpg|alt=Women carrying bags while walking with men and children|bélyegkép|Tanturai nők és gyerekek kiűzése 1948-ban A kisebb helyi összecsapások november 30-án kezdődtek, és 1948 márciusáig fokozatosan súlyosbodtak.; ; ; ; ; ; ; A palesztinok már a konfliktus kirobbanása előtt menekülni kezdtek, abban bízva, hogy a háború után visszatérhetnek.; ; A palesztinok lemészárlása és elűzése, valamint a falvaik lerombolása decemberben kezdődött,; ; ; ; ; ; ; beleértve az al-Khisasban (1947. december 18.); ; ; és Balad al-Shaykh-ban (december 31.) történt mészárlásokat.; ; ; ; ; Márciusra 70 000 és 100 000 közötti palesztint – főként a közép- és felsőosztálybeli városi elit tagjait – űztek el vagy kényszerítettek menekülésre.; ; ;
1948 április elején az izraeliek elindították a Dalet-terv elnevezésű nagyszabású offenzívát, amelynek célja a földek elfoglalása és az ott lakó palesztinok kiűzése volt.; ; ; ; ; ; Az offenzíva során Izrael elfoglalt és kiürített olyan területeket is, amelyeket az ENSZ felosztási határozata a palesztinoknak osztott ki.; Több mint 200 falut pusztítottak el ebben az időszakban.; ; ; ; A mészárlások és elűzések tovább folytatódtak,; ; ; ; többek között Déir Jászinban (1948. április 9.).; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; ; Számos nagyobb palesztin várost néptelenítettek el, köztük Tiberiást (április 18.), Haifát (április 23.), Akkót (május 6-18.), Szafedet (május 10.), Jaffát (május 13.). illetve Nyugat-Jeruzsálem arabok lakta negyedét (április 24.).; ; ; ; ; ; ; ; ; Izrael áprilisban biológiai hadviselésbe kezdett, és megmérgezte egyes városok és falvak vízellátását. Májusban az egyik ilyen akció tífuszjárványt okozott Akkóban, egy másik, sikertelen kísérletet Gázában az egyiptomiak hiúsítottak meg.; ; ; ; ; ; ; ; ; ;