bélyegkép|263px|Viking terjeszkedés Európában
A viking terjeszkedés az a történelmi mozgalom volt, amely az északi felfedezőket, kereskedőket és harcosokat – ez utóbbiakat a modern tudományban vikingeknek nevezik – arra késztette, hogy az Atlanti-óceán északi részének nagy részét bejárják, délre Észak-Afrikáig, keletre pedig Oroszországig, a Földközi-tengeren keresztül pedig Konstantinápolyig és a Közel-Keletig hajózzanak, fosztogatóként, kereskedőként, telepesként és zsoldosként tevékenykedve. Nyugaton a vikingek Leif Erikson, Vörös Erik örököse vezetésével elérték Észak-Amerikát, és rövid életű települést hoztak létre a mai L'Anse aux Meadowsban, Új-Fundlandon, Kanadában. Hosszabb ideig tartó és tartósabb északi települések jöttek létre Grönlandon, Izlandon, a Feröer-szigeteken, Oroszországban, Ukrajnában, Nagy-Britanniában, Írországban, Normandiában és Szicíliában.
A terjeszkedés oka A történészek sokat vitatkoznak arról, hogy mi vezette a vikingeket terjeszkedéshez.
A kutatók szerint a vikingek eredetileg talán azért kezdtek el hajózni és portyázni, mert idegen földön élő nőket kerestek. A koncepciót a 11. században Saint-Quentin-i Dudo történész fogalmazta meg a félig-meddig fantáziadús A normannok története című alkotásában. A gazdag és befolyásos viking férfiaknak általában sok feleségük és ágyasuk volt, és ezen többnejűségi kapcsolatok az átlagos viking férfiak számára a megfelelő nők hiányát eredményezhették. Emiatt az átlagos viking férfi arra kényszerülhetett, hogy a gazdagság és a hatalom megszerzése érdekében kockázatosabb cselekedeteket hajtson végre, hogy megfelelő nőket találjon. A viking férfiak gyakran vásároltak vagy fogtak el nőket, hogy feleségükké vagy ágyasaikká tegyék őket. A többnejűség növeli a férfiak közötti társadalmi versenyt, mivel olyan hajadon férfiakból álló csoportot hoz létre, akik hajlandóak kockázatos státusznövelő és párkereső magatartást tanúsítani. Az Ulsteri Évkönyvek szerint 821-ben a vikingek kifosztottak egy ír falut, és "nagyszámú nőt hurcoltak el fogságba".
Egy másik elmélet szerint ez egy bosszúhadjárat volt a kontinentális európaiak ellen a vikingekkel és rokon népekkel szembeni korábbi agressziók miatt, különösen Nagy Károly azon hadjárata miatt, amelynek célja az volt, hogy a szász pogányokat kereszténységre térítse azzal a fenyegetéssel, hogy megöli azokat, akik nem hajlandók megkeresztelkedni.Dictionnaire d'histoire de France – Perrin – Alain Decaux and André Castelot. 1981. pp. 184–85 .Les vikings : Histoire, mythes, dictionnaire R. Boyer, Robert Laffont, 2008, p. 96 Azok, akik ezt a magyarázatot támogatják, rámutatnak, hogy a kereszténység behatolása Skandináviába komoly konfliktusokat okozott, és majdnem egy évszázadon át megosztotta Norvégiát.History of the Kings of Norway by Snorri Sturlusson translated by Professor of History François-Xavier Dillmann, Gallimard pp. 15–16, 18, 24, 33, 34, 38. A viking támadások első célpontja azonban nem a Frank Királyság, hanem az angliai keresztény kolostorok voltak. Peter Sawyer történész szerint ezeket azért fosztogatták, mert a gazdagság központjai voltak, illetve gazdaságaik jól felszereltek, nem pedig vallási okokból. alt=|bélyegkép|328x328px|A vikingek ábrázolása egy nő elrablásáról. A viking férfiak gyakran raboltak el idegen nőket házasság vagy ágyasság céljából az általuk kifosztott területekről. Évariste Vital Luminais francia festő készítette a 19. században. Egy másik elképzelés szerint a viking népesség meghaladta hazájuk mezőgazdasági potenciálját. Ez igaz lehetett Nyugat-Norvégiára, ahol kevés volt a tartalék földterület; az azonban valószínűtlen, hogy Skandinávia többi részén éhínség uralkodott volna.
Egyes kutatók szerint a viking terjeszkedés hátterében a fiatalok demográfiai túlsúlya állt: mivel a család legidősebb fia általában a család teljes vagyonát örökölte, a fiatalabb fiúknak kivándorlással vagy portyázással kellett keresniük a szerencséjüket. Peter Sawyer szerint a vikingek többsége inkább a több föld birtoklásának vonzereje miatt vándorolt ki, mintsem a birtoklás szükségessége miatt.
Nem sikerült azonban egyértelműen kimutatni, hogy ebben az időszakban nőtt volna a népesség, nőtt volna a fiatalok száma, vagy csökkent volna a mezőgazdasági termelés. Az sem világos, hogy az ilyen nyomás miért vezetett a tengerentúlra való terjeszkedéshez, ahelyett, hogy a Skandináv-félsziget belsejében lévő hatalmas, műveletlen erdőterületekre terjeszkedtek volna, bár talán a kivándorlás vagy a tengeri portyázás könnyebb vagy jövedelmezőbb lehetett, mint a nagy erdőterületek irtása mezőgazdasági és legeltetési célokra egy olyan régióban, ahol a vegetációs időszak korlátozott.
Az is lehetséges, hogy a régi kereskedelmi útvonalak jövedelmezőségének csökkenése arra késztette a vikingeket, hogy új, jövedelmezőbb útvonalakat keressenek. A Nyugat-Európa és Eurázsia többi része közötti kereskedelem szenvedhetett, miután a Római Birodalom az 5. században elvesztette nyugati tartományait, és az iszlám 7. századi terjeszkedése csökkenthette a Nyugat-Európán belüli kereskedelmi lehetőségeket azáltal, hogy a Selyemút mentén átirányította az erőforrásokat. A kereskedelem a Földközi-tenger térségében a történelem legalacsonyabb szintjén volt, amikor a vikingek megkezdték terjeszkedésüket. A viking terjeszkedés új kereskedelmi útvonalakat nyitott meg az arab és frank területeken, és átvette az ellenőrzést a korábban a frízek által uralt kereskedelmi piacok felett, miután a frankok elpusztították a fríz flottát.
A vikingek európai terjeszkedésének egyik fő célja az ezüst megszerzése és az ezüsttel történő kereskedés volt. Bergen és Dublin még mindig fontos központjai az ezüstkészítésnek. A vikingkori ezüst kereskedelmi célú gyűjtésére példa a Galloway-i kincslelet.
A portyázások egyik fő motivációja a vikingek által a muszlim Közel-Keleten az Abbászida Kalifátussal folytatott nemzetközi rabszolga-kereskedelem volt, amely a muszlim világ rabszolgapiacát európai rabszolgákkal látta el, arab ezüstért cserébe. A viking portyák során Nyugat-Európában, például Írországban fogságba ejtett embereket a dublini rabszolgakereskedelmen keresztül el lehetett adni a mór Spanyolországnak. A rabszolgákat Haithabuba vagy Brännöbe is szállíthatták, majd a volgai kereskedelmi útvonalon keresztül Oroszországba, ahol a rabszolgákat és a szőrméket muszlim kereskedőknek adták el arab ezüst dirhamért és selyemért cserébe, amelyeket Birkában, Wollinban és Dublinban találtak; kezdetben ez az Európa és az Abbászida Kalifátus közötti kereskedelmi útvonal a Kazár Kaganátuson keresztül vezetett, de a 10. század elejétől kezdve a Volga-menti Bulgárián keresztül, majd onnan karavánnal Hvárezmbe, a közép-ázsiai számánidák rabszolgapiacára, végül Iránon keresztül az Abbászida Kalifátusba került.
A viking rabszolga-kereskedelem volt a forrása a Skandináviában talált arab dirham ezüstkincseknek, és legalább 786-tól 1009-ig működött, amikor is ilyen érméket találtak ott, és annyira jövedelmező lehetett, hogy hozzájárult a folyamatos viking portyázásokhoz Európában, amelyet a vikingek rabszolga utánpótlásként használtak az iszlám világgal folytatott kereskedelemhez. Ilyen leletek között említhetjük a Spillings kincsleletet és a Sundveda kincsleletet.
Telepek demográfiai adatai alt=|bélyegkép|222x222px|Tengerentúli látogatók (1901), Nicholas Roerich alkotása, amely egy viking portyát ábrázol. (varégok Kijevi Ruszban) Az írországi és nagy-britanniai viking településekről úgy gondolják, hogy elsősorban férfiak által létrehozott vállalkozások voltak. Egyes sírok azonban közel egyenlő férfi/női eloszlást mutatnak. A nézeteltérés részben az osztályozás módszerének köszönhető. A korábbi régészet gyakran a temetkezési leletekből találta ki a biológiai nemet, míg a modern régészet a biológiai nem megállapításához csontvizsgálatot, a származás megállapításához pedig izotópelemzést használnak (DNS-mintavétel általában nem lehetséges).Shane McLeod. "Warriors and women: the sex ratio of Norse migrants to eastern England up to 900 AD" 18 July 2011. Early Medieval Europe, Volume 19, Issue 3, pp. 332–53, August 2011. Web PDF Quote:"These results, six female Norse migrants and seven male, should caution against assuming that the great majority of Norse migrants were male, despite the other forms of evidence suggesting the contrary."G. Halsall, "The Viking presence in England? The burial evidence reconsidered" in D. M. Hadley and J. Richards, eds, Cultures in Contact: Scandinavian Settlement in England in the Ninth and Tenth Centuries (Brepols: Turnhout, 2000), pp. 259–76. . A Man-szigeti temetőben ebben az időszakban eltemetett férfiak neve főként északi eredetű volt, míg a nőké őslakos eredetű. Izland alapításáról szóló régi szövegekben az ír és brit nőkről is említést tesznek, ami arra utal, hogy a viking felfedezőket a Brit-szigetekről származó nők is elkísérték, akik vagy önként jöttek, vagy erőszakkal vitték őket magukkal. A Nyugati-szigetek és a Skye-sziget lakosságának genetikai vizsgálatai szintén azt mutatják, hogy a viking településeket főként férfi vikingek hozták létre, akik az említett helyek helyi lakosságából származó nőkkel párosodtak.
Azonban nem minden viking településen éltek elsősorban férfiak. A shetlandi népesség genetikai vizsgálatai arra utalnak, hogy a viking nőkből és férfiakból álló családi egységek a normálisak voltak az e területekre bevándorlók körében.
Ennek oka az lehet, hogy az olyan területek, mint a Shetland-szigetek, mivel közelebb voltak Skandináviához, alkalmasabb célpontok voltak a családi vándorlások számára, míg az északabbra és nyugatra fekvő határmenti települések alkalmasabbak voltak a független férfi telepesek csoportjai számára.
Brit-szigetek
Anglia
jobbra|bélyegkép|249x249px|Anglia térképe 878-ban, Danelaw területet ábrázolva jobbra|bélyegkép|200x200px|II. Knut király területei 1014-1035. (Megjegyzendő, hogy Jemtland, Herjedalen, Idre és Særna norvég (ma svéd) területek nem szerepelnek ezen a térképen. Beorhtric wessexi király (786-802) uralkodása alatt három "északi" hajó szállt partra a dorseti Portland-öbölben. A helyi ispán összetévesztette a vikingeket kereskedőkkel, és a közeli királyi birtokra irányította őket, de a látogatók megölték őt és az embereit. 793. június 8-án "a pogányok pusztítása nyomorúságosan meggyalázta Isten templomát Lindisfarne-ban, fosztogatással és mészárlással". A 12. századi angol-normann krónikás, Durhami Simeon szerint a fosztogatók megölték az itt lakó szerzeteseket, vagy a tengerbe dobták őket, hogy megfulladjanak, vagy rabszolgaként vitték el őket – a templom kincseinek egy részével együtt. 875-ben, miután a szerzetesek nyolc évtizedig tartó, ismétlődő viking támadásoknak voltak kitéve, Szent Cuthbert ereklyéit magukkal víve elmenekültek Lindisfarne-ból.
Az Angolszász krónika szerint 794-ben egy kisebb viking flotta megtámadott egy gazdag kolostort Jarrowban. A vikingek a vártnál nagyobb ellenállásba ütköztek: vezetőiket megölték. A fosztogatók elmenekültek, de hajóikat Tynemouthban partra vetették, a legénységet pedig a helyiek megölték. Ez volt az egyik utolsó támadás Anglia ellen körülbelül 40 évig. A vikingek ehelyett Írországra és Skóciára összpontosítottak.