A női szépségideál a nőkbe egész életük során és fiatal koruktól kezdve beléjük ivódott, a fizikai vonzerő növelésére irányuló szépségnormák meghatározott csoportja. Ezt a világ számos nője tapasztalja, bár a vonások idővel változnak, és országonként és kultúránként eltérőek.
A nőkre vonatkozó uralkodó szépségideál heteronormatív, de vitatott, hogy ez milyen mértékben hatott a leszbikus és biszexuális nőkre. A női szépségideál vonásai közé tartoznak többek között a következők: női testalkat, arcvonások, bőrszín, ruházati stílus, frizura és testsúly.
Mivel a mesék, a média, a reklámok, a divat és a szépségközpontú babák, például a Barbie babák kiemelt szerepet játszanak a nők életében, ez fokozza a nyomást, hogy már fiatal korban megfeleljenek a női szépségideálnak. A „szép” egy bizonyos definíciójának való megfelelési nyomás kezelése pszichológiai hatásokkal járhat az egyénre, például depresszióval, étkezési zavarokkal, testdiszmorfiával és alacsony önértékeléssel, ami már kamaszkorban elkezdődhet, és a felnőttkorban is folytatódhat.
Kulturális ideálok Testmódosítás
A különböző kulturális ideálok és gyakorlatok szerint változik az elképzelés arról, hogy mit tartanak a nők szépségideáljának. Mianmarban a kayan lahwi lányoknak körülbelül ötéves koruktól fémgyűrűket tesznek a nyakukba. Kétévente további gyűrűk kerülnek a lányok nyakára. Ez a gyakorlat fokozatosan deformálja a kulcscsontokat és a bordák elhelyezkedését a gyűrűk súlya által, hogy a hosszabb nyak illúzióját keltse. Ezek a nők végül akár 24 gyűrűt is hordanak a nyakukban. Úgy tűnik, az idősebb generációnak kényelmes és büszke a gyűrűk viselésével szépségére, mivel a turizmus fellendül Mianmar keleti részén, de a fiatalabb nők és a fiatal lányok szülei választás elé kerülnek egy ősi kulturális hagyomány betartása vagy aközött, hogy jobban be tudnak illeszkedni, ha a közösségükön kívül folytatnak tanulmányokat vagy munkát.
Kínában a lábelkötés gyakorlata azzal járt, hogy a lányok lábát hatéves korukban bekötötték, hogy megteremtsék az „ideális” lábképet. A lány lábát úgy kötözték be, hogy az eredeti méret 1/3-a legyen, ami megnyomorította a nőt, de egyúttal nagyon magas társadalmi státuszt is adott neki, és nagyon csodálták. Az 1911-es forradalom után a lábkötés gyakorlata megszűnt.
Bőr- és hajszín Bőrszín-kontraszt és kozmetikumok A bőrszínkontrasztot több kultúrában megfigyelt női szépségstandardként azonosították. A nőknek általában sötétebbek a szemeik és az ajkaik, mint a férfiaknak, különösen az arc többi részéhez képest, és ezt a tulajdonságot a női vonzerővel és nőiességgel hozták összefüggésbe, ugyanakkor egy tanulmány szerint csökkenti a férfi vonzerőt is. A nők használhatnak kozmetikumokat, például rúzst és szemfestéket, hogy növeljék arcszínük kontrasztját, vagy hogy növeljék a szemük és a szemöldökük közötti látszólagos távolságot. 2009-es tanulmány szerint a kelet-ázsiai emberek arcbőrének kontrasztja nagyobb, mint a fehéreké, ami a következetesen sötétebb szemüknek köszönhető.
Hajszín Egy 2008-as tanulmány arra kereste a választ, hogy a szőke vagy a sötét haj a női szépségideál a nyugati világban. A szerzők azt találták, hogy a szőke haj helyett a sötét haj a női ideál. A sötét hajú nők felülreprezentáltak a nyugati divat- és popkulturális médiában, ami magyarázatot adhat arra a megállapításra, hogy az angliai férfiak általában vonzóbbnak ítélték a sötét hajú nőket, mint a szőke hajúakat. 2018-ban Floridában végzett vizsgálat hasonló eredményeket hozott.Wortham, J., Miller, A., & Delvescovo, D. (2018). "Male and female hair color preferences: influences of familiarity, geographic region of origin, and environment on mate attraction in University of Tampa students". Florida Scientist, 81, 33-54. 2018-ban Kelet-Ázsiában a fekete hajú nőket mutatják be szépségideálként, míg a szőke nőknek megtagadják az ideális státuszt. A szőke hajszínű svéd nők alacsonyabb önbecsülésről számoltak be Szingapúrban élve, mivel a helyi szépségideálok csökkentették nőiességük érzését. A japán reklámok időnként úgy ábrázolták a szőke nőket, mint akik irigykednek a fekete hajú nőkre.
A bőrszínre vonatkozó szabványok
A bőrfehérítés gyakorlata gyakori a közel-keleti, dél-ázsiai és afrikai nők körében, míg a nyugati világban a fehér nők körében gyakori a napozás, a beltéri barnulás és az önbarnítás.
A nem fehér országok európai bevándorlók általi gyarmatosítása néha etnikai szépségideálok kialakulásához vezetett, például a holland Indonéziában, ahol a fehér holland férfi gyarmatosítók olyan szépségnormákat határoztak meg, amelyek a délkelet-ázsiai nőket sötétebb bőrük és fekete hajuk alapján vonzóbbnak minősítették a fehér nőknél. Néhány, nyugati országokból származó kaukázusi férfi alanyokkal végzett vizsgálat a sötétebb bőrű nők iránti preferenciát állapított meg, ami arra utal, hogy a nyugati világban nincs veleszületett preferencia a világosabb bőr iránt, "Caucasian males from the University of Vienna rated darker skin as more attractive, demonstrating that a preference for lighter skin is by no means innate." így a barnább bőrű nők iránti preferencia nagyrészt a nyugati kultúrára jellemző. "Smith, Cornelissen and Tovee found that, contrary to previous cross-cultural studies on the topic, the observers showed a marked preference for the darker-complexioned, tanned volunteers. Citing other research, the authors propose that a preference for tanning "seems to be largely specific to Caucasians in Western Cultures." Néhány nyugati országból származó vizsgálat azt találta, hogy a fiatal nők körében a barnább bőrszínűek magasabb önértékelésű vonzerővel rendelkeznek. "A few studies have found that tanned skin is regarded as both more attractive and healthier than pale or very dark skin, and there is a direct correlation between the degree of tanning and perceived attractiveness, especially among young women."
Regionális különbségek Délkelet-ázsiai nők A Holland Kelet-Indiában, a mai Indonéziában, a fehér férfi gyarmatosítók által létrehozott női szépségideál szerint a nőknek barna bőrszínnel és fekete hajjal kellett rendelkezniük. Az 1920-as években egy amerikai konzul levelet írt az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterének, amelyben megjegyezte, hogy a gyarmati Indonéziában élő fehér európai holland férfiak inkább a helyi színes bőrű nőket vették feleségül, mint a fehér holland nőket, elsősorban azért, mert az indonéz nők barna bőrét és fekete haját szebbnek tartották, mint a fehér holland nők halvány bőrét és szőke haját. "Du Bois seemed unaware of the prurience implicit in his report to the State Department in Washington D.C. Women whose complexion possessed a soft sienna incandescence and whose hair was shiny black comprised a particularly handsome "specimen" of womanhood, he insinuated, which male-defined aesthetic norms ranked higher than pallid, anemic "samples" of European femininity." A fiatal holland férfiak indo nőkkel való házasságkötésének gyakorisága a holland társadalom konzervatív rétege számára kínosnak számított. Ennek az etnikumok közötti szépségideálnak a hagyománya továbbra is tükröződik a helyi irodalomban, hiszen egy népszerű regényben azt írták, hogy „az aranybarna bőr az legnagyobb ajándék, amit Allah egy nőnek adhat”.
A svéd nők alacsony önértékelésről számoltak be, miközben Szingapúrban éltek, mivel a helyi szépségideálok csökkentették nőiességük érzését..
Kelet-ázsiai nők Kína
Az ókori Kínában a sápadt bőr mind a férfiak, mind a nők számára a szépség előfeltétele volt, és egyben a társadalmi osztályrendszerben elfoglalt helyet is jelölte. A legújabb kutatások szerint azonban a barnás bőr vált az új női szépségideállá, és sok kínai nő ma már a barnás bőrét tartja egészségesebbnek és vonzóbbnak. Tai Wei Lim szerint a médiában megjelenő kínai nők ma már bronzbarna bőrrel büszkélkednek, ami a hanyatló kínai patriarchátus alól való női autonómia visszaszerzésének tekinthető.
Történelmileg a Tang-dinasztia idején a telt alakú nők voltak a szépség standardja, ellentétben a mai magas, karcsú alakokkal.
A Szung-dinasztia elitjeitől kezdve, majd végül a Csing-dinasztia idején népszerűvé válva, a lábelkötés a nők kecses szépségének idealizált megjelenítésének számított, és ezt a gyakorlatot „三寸金莲”, „három hüvelykes arany lótusz” néven emlegették.
A kínai irodalomban és költészetben a kínai szépségek szinte mindig nemesi vagy középosztálybeli státuszúak voltak, és a leírások gyakran udvarhölgyekként vagy udvarhölgyek szolgálóiként ábrázolták őket, makulátlan ruhákban. Ez arra utal, hogy az ókori Kínában a szépség nem csak a fizikai megjelenés kérdése volt, hanem a társadalmi státusz és a vagyon is.
Japán Bár a konfuciánus kultúra egyes elemeit Kínával megosztják, a szépségideálok Kínában és Japánban történelmileg eltérőek voltak. A Heian-korszakban (794–1185) a japán udvarhölgyek felnőttkorukban feketére festették a fogaikat (ez az ohaguro néven ismert szokás). Ezt a szokást a nemesség gyakorolta; a szamuráj klánok tagjai számos templomban megfigyelhetők voltak, de a köznép körében általában nem volt elterjedt. A fogak feketére festésének szokása 1868-as Meiji-restaurációig tartott.
A Heian-korban a fodrászat és a ruházat rendkívül fontos szerepet játszott; a szemöldököt kiszedték, és sötétebb, szélesebb szemöldökkel helyettesítették, amelyet magasabbra festettek a homlokra, ez a szokás hikimayu néven volt ismert. A hajnak legalább olyan hosszúnak kellett lennie, hogy ülő helyzetben elérje a földet. Gyakori volt az oshiroi néven ismert halvány smink használata, amely hangsúlyozta a Heian-kori ruhák színkombinációit – a nőknél a jūnihitoe-t, a férfiaknál a suikan-t –, amelyeket szezonalitásuk és szimbolikájuk alapján választottak ki.
Okakura Kakuzō japán tudós és művészetkritikus 1905-ben kiadott előadásokból összeállított kötetében kijelentette, hogy a modern Japán szépségideáljának alapja a következő:
A kutatások szerint a japán szépségideálokat jobban befolyásolja az egyéniség, mint a koreai vagy a kínai kultúrát. "In this study, diverse socio-cultural criteria for the evaluation of women's beauty increased the desire for the individuality HBV because that value encourages individual uniqueness. We infer that Japanese culture, as the pioneer to accept the modernized culture through the Meiji Restoration period, may concentrate more on individual unique beauty and show typical characteristics of post-modern society than the two other Asian cultures ." A japánok hajlamosabbak beépíteni az esztétikát, a hiányosságot, a bizonytalanságot, a pluralizmust és a „szépnek” tartott dolgok dekonstrukcióját, ami ellentétes a normális japán szépségideállal, amely az esztétikán alapult.. Ez lehetővé teszi a japán nők számára, hogy elfogadják azokat a „hibáikat”, amelyeket a társadalom korábban ellenük fordított, és ehelyett kihasználják saját vonásaikat, és elfogadják a szemölcsök, anyajegyek, szemformák, fogformák és különböző arcvonások egyediségét. A japán reklámok időnként úgy ábrázolják a fehér nőket, mint akik irigyek a fekete hajú nőkre. A 20. század végén a ganguro és gyaru szubkultúrák megjelenése a japán női szépségideál elleni lázadásnak számított. Ezeket a trendeket a spray-barnítás, a szőke vagy narancssárga hajfestés és az élénk színű kontaktlencsék jellemezték. Azok a nők, akik átvették ezeket a divatirányzatokat, rendkívüli társadalmi nyomással szembesültek családtagjaik részéről, és büntetést kaptak az iskolai hatóságoktól, ami néhányukat arra késztette, hogy fiatalon otthagyják az iskolát és belépjenek a munkaerőpiacra. "What is key here is that the latter three characteristics could not be removed when morning came and it was time to go to school, a fact that caused many conflicts at home and in school, as well as much media sensation and academic concern..." "Many Ganguro girls dropped out of school and entered the labor market, often as shopgirls.21"
Dél-Korea