A Gromia az Endomyxa likacsosházúakhoz hasonló tengeri és édesvízi nemzetsége, a Gromiidae egyetlen ismert nemzetsége. Tagjai fehérjehéjukból annak a szájkapszula által közrezárt nyílásán keresztül filopódiumokat képző amőbák. A sejtplazmát körülvevő héj a nemzetségre jellemzően több méhsejtszerű membránrétegből áll.
Először sekély vizekben fedezték fel, legjobban ismert fajai, például a Gromia oviformus gyakran él sziklafelszíneken, üledékeken vagy hínárgyökéren. Azonban az 1990-es évek és a 2000-es évek kutatásai során 4392 m mélyen is találtak Gromia-példányokat, így több új mélytengeri fajt írtak le és ismertek el.
A mélytengeri Gromia sphaerica fajról kimutatták, hogy a korai kétoldali szimmetriájú állatokhoz hasonló nyomokat hagy, megkérdőjelezve az ily nyomfosszíliák korai – prekambriumi – állatdiverzifikációra utaló bizonyítékkénti megbízhatóságát.
A mélytengeri Gromia-fajok fontosak a szénciklusban és a denitrifikációban. Történet Először 1835-ben írták le a G. oviformisszal, melyet gyakran találtak a brit partokhoz közeli intertidális zónában. Eredetileg a likacsosházúak vagy a Filosea egy nemzetségének tartották, ezt Cifelli 1990-ben is leírta.
Az 1960-as években jobban leírták, mert elektronmikroszkóppal morfológiájáról, például a méhsejtszerű membránokról több ismeret lett szerezhető.
Első molekuláris elemzései a G. oviformisszal SSU rRNS-t használtak, és a Gromiát a Cercozoa nemzetségeként mutatták ki, melybe számos héjas és filopódiumképző amőba tartozik. Későbbi kutatások a Gromiidea osztályba helyezték ugyane gének alapján. Miután molekuláris tanulmányok több gént – például aktint, poliobikvitint, RNS-polimeráz II-t és az SSU rDNS-t – is alkalmaztak, a likacsosházúak testvérkládjának bizonyult. Ezenkívül a mélytengeri Gromia-fajok SSU rDNS-elemzése további Gromia-diverzitást mutatott ki, ahol a molekuláris adatok a különböző fajok különböző héjmorfológiáinak megfelel.
Hosszú ideig kizárólag sekély vízben élőnek tekintették, mielőtt az Arab-tengerből 1000 m-nél nagyobb mélységben felfedezték az első mélytengeri faját, a Gromia sphaericát. További mélytengeri Gromia-fajokat írtak le például az Arab-tengerből, a Jeges-tenger európai részéből és az Antarktisz partjai közelében, és morfológiai és SSU rRNS-alapú molekuláris vizsgálatokkal is kutatták. Élőhely és ökológia Sekély és mély vizekben előfordul üledéken és élőlényeken egyaránt. Legjobban ismert faja az intertidális zónákon és más sekély részeken élő G. oviformis, gyakori sziklákon, hínáron, tengerifüvön, Cladophora-fajokon és üledékben, és 0–30 °C közt él.
Mélytengeri fajai ismertek az Arab-tengerből, az Antarktisz partja közelében és az Északnyugat-Atlanti-óceánban is. 1000–3100 m mélységben is gyakori. Élőhelyei oxigénszintje általában 0,2 ml/l feletti, így nem korlátozza növekedését. A mélytengeri fajok hőmérséklet-tűrése ismeretlen.
A Gromia tápanyagokat vehet fel az üledék szerves anyagából a tengerfenéken, mivel sok növényi bomlásterméket tartalmazó területeken gyakori. Nyílásai lefelé mutatnak üledékfelszínen, és állábait táplálkozásra használja.
Az Omán és Pakisztán mellett talált mélytengeri Gromia-fajok sejtfelszínén gyakran élnek likacsosházúak és fonalas és egysejtű prokarióták. A Gromia szubsztrátot és epibiontáiknak tapadási felületet ad.
Leírás Fajai viszonylag nagyok (0,4–30 mm). Fehérjehéjuk változó alakú, például gömbölyű (G. oviformis), hosszúkás, ellipszoid, körte alakú (G. pyriformis). Ezt gyakran használják a fajok megkülönböztetésére, és a morfológia gyakran megfelel a fajok elkülönítésére használt molekuláris adatoknak. A héj belül méhsejtszerű membránrétegekből áll. Ezek ismertetőjegyei.
Egy nyílást tartalmazó szájkomplexum lehetővé teszi a filopódiumok kinyúlását. Az állábak nem szemcsések, egymáshoz hálókká kapcsolódhatnak. A Gromia állábait az üledékfelszínen való mozgásra használja. A hulladékgöbök (stercoma) és ásványi szemcsék a sejten belül gyűlnek, ez szintén a Gromiára jellemző. Életciklus A Gromiában megfigyeltek ivaros és ivartalan szaporodást egyaránt. Ivaros szaporodáskor a felnőtt G. oviformis héjai egyesülnek. Ezt gametogenezis és megtermékenyítés követi, majd a zigóták amőbulákká érnek, és kilépnek a szülősejtek héjából. Jelentőség A Gromia feltehetően fontos a szénciklusban, mivel gyakori a széngazdag üledékben, és bomlástermékeket eszik. Ezenkívül sok nitrátot is tárol, így fontos lehet a denitrifikációban is.
A Gromia az evolúciótörténeti ismereteket is növelte: a G. sphaerica nyomképző képessége a hasonló nyomokkal rendelkező fosszíliák kétoldaliszimmetriájúállateredet-meghatározási bizonyítékkénti szerepe újbóli kiértékelésének alapja. Fajok Az alábbi fajok tartoznak a nemzetségbe:
Gromia oviformis Dujardin, 1835 Gromia appendiculariae Brooks et Kellner, 1908 Gromia dubia Gruber, 1884 Gromia dujardinii Schultze, 1854 Gromia fluvialis Dujardin, 1837 Gromia granulata Schulze, 1875 Gromia solenopus Zarnik, 1907 Gromia granulata Schulze, 1875 Gromia hyalina Schlumberger, 1845 Gromia paludosa Cienkowski, 1876 Gromia pyriformis Gooday et Bowser, 2005 Gromia schulzei Norman, 1892 Gromia sphaerica Gooday, Bowser, Bett et Smith 2000 Jegyzetek
Fordítás
További információk
Kategória:Endomyxa Kategória:1835-ben leírt taxonok