Az Oflag XVII-A (Oflag mint Offizierslager ’tiszti tábor’) hadifogolytábor volt a második világháború idején. Németország hozta létre francia tisztek számára Alsó-Ausztriában, közel a cseh határhoz. 1940-től 1945-ig volt használatban. 132 fogoly tömeges szökése tette híressé mint a hadifogolytáborok közül a szökevények száma tekintetében a legjelentősebb szökés színhelyét.
A tábor Az 1938-as Anschluss után a németek Közép-Európa legnagyobb katonai gyakorlóterét létesítették Alsó-Ausztriában Truppenübungsplatz Döllersheim néven. Ezért kitelepítették több helység, köztük Edelbach és Döllersheim falvak lakosait és csaknem teljesen lerombolták ezeket a településeket.Sigmund et al. 2005, 44. o. 1940-ben felállították a tábort Edelbach helyén. thumb|A tábor alaprajza
A tábort kettős szögesdrót kerítés vette körül és 40 barakkot foglalt magában, 20–20-at egy központi út két oldalán.Fraser 2013. Mindegyik barakkban két helyiség volt 100–100 ember számára, egy kicsi konyha és egy mosdó nyolc kagylóval. Zuhanyozós épület is volt, ahol a foglyok kétszer havonta mosakodhattak. Az egyik barakk fele kápolnaként szolgált.Sigmund et al. 2005, 42. o.
A foglyok A tábor létezése alatt átlagosan fogoly tartózkodott ott. Franciákon kívül kb. 170 lengyel tisztet is tartottak ott fogva.Kusternig 2008, 5. o.Egy másik forrás szerint fogoly volt ott, köztük néhány száz lengyel (Sigmund et al. 2005, 41. o.), megint másik forrás francia tisztről ad számot (Fraser 2013). Tiszteken kívül fogoly sorkatonák és tisztesek is voltak a táborban, főtisztek tisztiszolgái és a táborban szükséges fizikai munkákat végző katonák.
A fogva tartás körülményei A tábor létezésének legnagyobb időszakában a fogva tartás körülményei viszonylag tűrhetőek voltak, mivel a németek általában betartották a szövetségesek esetében (a szovjeteken kívül), a hadifoglyokra vonatkozó 1929-es genfi egyezmény előírásait. Télen a foglyok fáztak, mert a régió klímája hideg és nem volt elég fűtőanyag. Éhségtől is szenvedtek, amíg nem kezdtek csomagokat kapni a Francia és a Nemzetközi Vöröskereszttől, valamint családjaiktól. A legnehezebb helyzetük 1944 őszétől a háború végéig volt, amikor Franciaország már szabad volt és nem jöhettek csomagok.Kusternig 2008, 11. §.
Testi szenvedésen kívül lelkileg is megviselte őket a fogság. Eleinte azt hitték, hogy mivel a francia hatóságok 1940. június 22-én aláírták a fegyverszüneti egyezményt Németországgal, a foglyok számára a háború véget ért, és hogy az év végéig haza kerülnek. Amikor ez nem következett be, sokan depresszióba estek. A genfi egyezmény értelmében a tiszteket nem dolgoztatták, ezért a létszámellenőrzéseken kívül egész nap azt tehették, amit akartak a táboron belül. Hogy ne szenvedjenek annyira a szabadság hiánya, a zsúfoltságban való élet, a honvágy, a szeretteik hiánya, az unalom és a bizonytalan jövő érzete miatt, valamiféle tevékenységekkel el kellett foglalni magukat, hogy megtartsák mentális egészségüket.Sigmund et al. 2005, 41–43. o. Ezeket elősegítették a németek, hogy kollaborációra késztessék a foglyokat.Kusternig 2008, 7. §.
A foglyok tevékenységei Sokan jártak a kápolnába istentiszteletekre. Naponta tartották ezeket lelkészek, akikből több mint 70 volt a táborban.
A foglyok sportoltak, még egy stadionfélét is létesítettek e célból.
A kulturális tevékenységek betöltötték az idő nagy részét. Könyvtár és rádióállomás állt a foglyok rendelkezésére, kiállításokat, zenei, irodalmi és színházi eseményeket rendeztek.Kusternig 2008, 8. §.
A foglyok saját lapjukat szerkesztették és nyomtatták ki, Le Canard en KG névvel.KG mint Kriegsgefangener (’hadifogoly’). A lap címe franciául le canard encagéként szól (’a ketrecben tartott kacsa’). Ez a Le Canard enchaîné (szó szerint ’a leláncolt kacsa’), a 21. században is megjelenő francia szatirikus hetilapra utal. Mindenféle cikkeket közölt, azzal a feltétellel, hogy témájuk ne legyen politikai és németellenes, karikatúrákat, keresztrejtvényeket, sporthíreket, előadások meghirdetését stb.Sigmund et al. 2005, 42–43. o. 1942-ben a Francia Akadémia az Eugène Carrère-díjjal tüntette ki a lapot. Académie française. Séance annuelle du jeudi 17 décembre 1942 (Francia Akadémia. 1942. december 17-ei éves ülés), 4. o. (Hozzáférés: 2025. február 16.).
A foglyok „egyeteme” A legjelentősebb kulturális tevékenység az ún. „egyetemé” volt, mely szorosan kötődött a könyvtárhoz. A szükséges könyveket rokonok és barátok küldték Franciaországból. 1940 júliusától kezdve reggel 8 órától este 8-ig a 19-es barakkban idegen nyelv tanfolyamokat, matematikai, jogtudományi, biológiai, pszichológiai, zenei, teológiai, pénzügyi, csillagászati, földrajzi előadásokat tartottak, de még lovaglásról szólókat is. A földrajz területén Georges Schouler és Aimé Roze foglyok cikkeket írtak és küldtek egy szaklapnak. Az egyikben az „egyetemen” tartott földrajzi előadásokról számoltak be. Egyesek egyetemistáknak szóltak nekik való szinten, mások ismeretterjesztőek voltak szélesebb közönség részére, megint mások általános iskolai szinten szóltak közkatonákhoz és tisztesekhez. Georges Schouler – Aimé Roze L'actualité géographique à l'Oflag XVII A (Földrajzi aktualitás Oflag XVII A-ban). In Revue de géographie alpine. Grenoble: Institut de Géographie Alpine, Université de Grenoble, 30. évf., 2. sz., 423–427. o. (Hozzáférés: 2025. február 16.).
A tantestületben tudósok is voltak. A „rektor” Jean Leray matematikus volt, civilben a Nancy Egyetem oktatója. Ott voltak még Jean Ville matematikus, François Ellenberger geológus, aki a háború után a Franciaországi Geológiai Társaság elnöke lett, és Étienne Wolf biológus, aki zsidó volt. A háború után a Collège de France professzora, a Párizsi Tudományakadémia, majd a Francia Akadémia tagja is lett.Sigmund et al. 2005, 41–42. o. Paradoxmódon a zsidók biztonságban voltak a nyugati országokból származó hadifoglyok táboraiban.Kusternig 2008, 13. §.
Azok, akik a háború előtt egyetemisták voltak, folytatni akarták tanulmányaikat. A foglyok egy ötöde és egy negyede között volt azok száma, akik kihasználták az „egyetem” nyújtotta lehetőségeket. A tanulás a mentális kimenekülést is elősegítette a helyzetükből. A tanárok igyekeztek követni a francia iskolarendszer követelményeit, hogy a tanulmányokat hitelesíteni lehessen a polgári életbe való visszatéréskor. A vizsgák szigorúak voltak, hogy ne lehessen a bajtársak „megajándékozásával” vádolni a tantestületet. Kb. 500 fogoly szerzett olyan diplomákat, amelyeket hitelesítettek a háború után.Sigmund et al. 2005, 41. o.
Egyes foglyok kutatásokat is végeztek a táborban, köztük Jean Leray. Maurice Debesse pszichopedagógusnak könyve jelent meg 1942-ben.L'Adolescence (A kamaszkor). Párizs: Presses Universitaires de France, „Que sais-je ?” sorozat, 102. sz. A Francia Akadémia őt is kitüntette abban az évben az Eugène Carrère-díjjal. François Ellenberger, a geológus, más geológusokkal együtt a tábor területén talált kövek tanulmányozására kényszerült korlátozódni. A táborban rögtönzött laboratóriumban tanulmányozták ezeket. A táborban Ellenberger pszichológiai művet is írt, amely röviddel a háború után jelent meg.Le mystère de la mémoire : l'intemporel psychologique (Az emlékezet titka. A pszichológiai időnkívüliség). Genf: Éditions du Mont-Blanc, Action et pensée sorozat, 37. sz. 1947.
Hozzáállási különbségek foglyok között A francia foglyok helyzete különbözött például a britekétől, mivel Franciaországot megszállták a németek. Egyes franciák Philippe Pétainnek, az ún. Francia Állam fejének és a kollaboráns Vichy-kormánynak a hívei voltak, de mások ezt nem fogadták el és az ellenállás eszméje felé hajlottak. Legalábbis a fogság első éveiben sokan dilemmával küszködtek, azt a kérdést téve fel maguknak, hogy mi jobb Franciaországnak, és kik a lojálisak iránta: Pétain vagy Charles de Gaulle tábornok hívei. Megvolt az a lehetőség és kísértés is, hogy kötelező munkára Németországba küldött polgári munkásokká váljanak, akik eltávozási engedélyt is kaphattak, vagy hogy kiszabadítsák és hazaengedjék őket, amint az előfordult olyanokkal, akiket jó szemmel néztek a németek.Kusternig 2008, 22 és 27. §.Sigmund et al. 2005, 43. o. Idővel azonban, főleg miután a németek 1942-ben Franciaország a Vichy-kormány fennhatósága alatt levő ún. „szabad övezetét” is megszállták, Pétain híveinek száma és hatása fokozatosan csökkent. Azok, akik nem értettek egyet velük az „egyetem” köré tömörültek. Ennek lett a táborban erkölcsi tekintélye.Kusternig 2008, 16. §.
Erőszakos szembesülésre is sor került, amikor 1942 tavaszán a németek önkéntes munkára hívták a tiszteket. Kb. 100 jelentkezett. Például húsz tiszt a waldreichsi kastély restaurálásán dolgozott. Ezek ellenzőinek kis csoportja, akik magukat „maffiának” nevezték, előbb lebeszélni igyekeztek a kollaborációról az erre hajlókat, a kollaboránsok nevét megbélyegző módon függesztették ki a táborban, kizárták őket bizonyos körökből, végül verekedtek is velük.Kusternig 2008, 24. §.
Ellenállási formák 1942-ben a foglyok körében felcsillant a remény, hogy Németország legyőzhető, és az „egyetem” sok tagja ellenállási tevékenységeket kezdett. A németek megpróbáltak egy nekik hű ún. „belső francia parancsnokságot” létrehozni, hogy csökkenthessék az őrök számát, de nem sikerült nekik. Ellenkezőleg, földalatti szervezet alakult, melyet a tábor hatóságai nem tudtak megsemmisíteni. 1943 elején a szervezetnek sikerült helyettesítenie a kollaboráció híveit a tábor irodáiban.Kusternig 2008, 26–27. §.
Az ellenállásnak különféle formái voltak. Az általános cél az volt, hogy minél nehezebbé tegyék a fogva tartók dolgát. Könnyebb formái a létszámellenőrzés megzavarása vagy minél több jelentéktelen tartalmú levél küldése volt, hogy megnehezítsék a cenzúra és a német posta dolgát. A foglyok lapjában nem lehetett kigúnyolni a németeket, de ezek nem tudták megakadályozni azt, hogy a foglyok kabaréja tegye ezt élő szóval. Az is ellenállási forma volt, hogy kifüggesztették a kollaboránsok nevét, mivel ezt tiltották a németek.Kusternig 2008, 19–23. §.
1943 elején ún. „gaullista kör” alakult meg, amely kapcsolatban volt a francia ellenállás egyik szervezetével. Ennek kérésére a kör alkotmány tervezetén dolgozott a háború utáni Franciaország részére.Kusternig 2008, 18. §.
A foglyokat a németek és a Vichy-kormány propagandája árasztotta el hírekkel. Hogy szembeszegülhessenek vele, az ellenféltől származó információkra volt szükségük. Amikor a foglyok kapcsolatba kerültek a franciaországi ellenállással, rendszeresen került a táborba a Défense de la France (Franciaország védelme), egy azonos nevű ellenállási szervezet földalatti lapja, valamint német fordítások ebből, melyek a környékbeli lakossághoz is eljutottak.Kusternig 2008, 22. §.