Spanyolország építészete alatt a mai Spanyolország területén létrehozott építészeti alkotásokat értjük, továbbá tágabb értelemben azt is, amit a spanyol építészek létrehoztak a nagyvilágban.
Őstörténet Prehisztorikus
A kőkorszakban az Ibériai-félszigeten a legelterjedtebb megalit a dolmen volt. Az Antequera-csoport tartalmazza Európa legnagyobb dolmenjeit. A nagy kőtömbökből álló megalitikus emlékek az újkőkorra és a bronzkorra datálhatók. Az építményeket földhalmok alá rejtették és feltehetőleg rituális, valamint temetkezési célokra használták. Szerves egységet alkotnak a környezetükkel, tájolásuk a hegyek elhelyezkedésétől függ. A belsejükben kialakított kamrákat és egyéb tereket gerendákkal vagy álkupolákkal fedték le. Belső szerkezetük egyedülálló, komoly tervezést igényelt. A legjobb állapotban fennmaradt Menga-dolmen 25 méter hosszú, négy méter magas. 2016-ban a világörökség részévé nyilvánították.
A naveta egy megalitikus, kőből épített kamrasír, amely egyedülálló a baleári Menorca szigetén. A korai bronzkorból származik.
Ibériai kelta Az ibériai-félsziget északi részén és közepén kialakult az ún. Castro-kultúra , amely közvetlenül vagy közvetve rokon volt a kelta népekkel, és amely jellegzetes építményeket, úgynevezett castro-kat (erődítményeket) hozott létre. Az erődökben található házak maradványai általában kör alakúak, bár van néhány négyszögletes is. Utcái általában szabályosak voltak, valamiféle központi szerveződésre utalva.
A fallal körülvett városok általában egy domb vagy hegy tetején jöttek létre.
Római kor
Az ókorban a római világbirodalom építkezett a félszigeten. Mérida, Lusitania hajdani fővárosa, nagyszámú emlékével (híd, diadalív, színház, amfiteátrum, fórum, vízvezetékek), a Valencia melletti Saguntum vára, impozáns színházával, Italica, Traianus, Hadrianus és Theodosius szülővárosa, amfiteátrumával, Tarragona ciklopikus városfalaival, Segovia nagyszabású, rendkívüli technikai készültséget eláruló vízvezetékével tűnik ki.
A Kr.e. 218-ban megkezdett római hódítás elősegítette az Ibériai-félsziget szinte teljes romanizálását . A római kultúrát a helyi lakosság teljesen asszimilálta. Az egykori katonai táborok, valamint az ibériai, föníciai és görög települések nagyvárosokká alakultak, ahol az urbanizáció rendkívül fejlett volt. Augusta Emerita a Lusitania- ban, Corduba, Italica, Hispalis, Gades a Hispania Baetica- ban, Tarraco, Caesar Augusta, Asturica Augusta, Legio Septima Gemina és Lucus Augusti a Hispania Tarraconensis-ben jöttek létre a legfontosabb városok, amelyeket fejlett úthálózat kötött össze. Az építési fejlesztés a fővároshoz, Rómához hasonló minőségű műemléket teremtett.Chueca Goitia, Fernando. De Grecia al Islam. Seminarios y Ediciones, 1974. Pages 172-174, 179 DOSSAT, 2000,
A római építőmérnöki tudomány olyan impozáns építményekben képviselteti magát, mint a Segovia vízvezetéke és az méridai Acueducto de los Milagros, az olyan hidakban, mint az Alcántara-híd, a Guadiana folyón átívelő Puente Romano és a Guadalquivir felett átívelő córdobai római híd. Olyan világítótornyokat is építettek, mint amilyen még mindig használatban van A Coruñában, a Herkules-toronyban.
További ránk maradt építmények Mérida színháza, Sagunto, Cádiz, Tarraco, vagy épp Cartagena színháza, továbbá Mérida, Italica, Tarraco vagy Segóbriga amfiteátrumai stb.
A vallási építészet is elterjedt az egész félszigeten; a példák közé tartozik Barcelona, Córdoba, Vic és Alcántara római templomai.
A fő temetkezési emlékek a Torre dels Escipions Tarracóban, a Distyle Zalamea de la Serena ó-ban és az Atilii mauzóleum maradványa Sádabában.
A római diadalívek Cabanesben, Castellónban, Medinaceliban és a Roda de Berà közelében található Arc de Beràban találhatók.
Középkor A spanyol középkor építészete elsősorban a szakrális építményeknél maradt meg. A profán építészete kevésbé gazdag emlékekben. A palotaépítészet egyes városokra szorítkozik és fejlődéstörténeti szempontból nem fontos. Érdekesebbek az architektonikus kiképzésű hidak (Toledo, Alcántara, S. Martin), városkapuk (Toledo: Sol, Visagra antigua, Valencia: Torres de Serranos) és a fellegvárak, a mór eredetű alcázarok.
Vízigót építészet A vizigótok vagy nyugati gótok germán népek voltak, akik az 5. század elején hatoltak be Hispaniába. Az Ibériai-félszigeten a művészi megnyilvánulásaik, főleg az építészeti jellegűek azonban csak a 6., de főleg a 7. században jelentkeztek.
A legreprezentatívabb vízigót építmények közé a következők sorolhatók: San Pedro de la Nave templom, San Pedro de la Nave-Almendra (Zamora); Santa Comba de Bande templom (Orense); Baños de Cerrato-i San Juan Bautista templom (Palencia); San Antolín kriptája a palenciai katedrálisban (Palencia); San Pedro de la Mata de Sonseca templom (Toledo); Santa Maria de Quintanilla de las Viñas remeteség (Burgos).
Asztúriai építészet
A középkor egyik legrégibb templomai északon, Asztúriában vannak; egyenes folyományai a nyugati gótok (vízigótok) templomépítési hagyományainak, s ma is Obrasde los Godos-nak hívják őket.
A preromán asztúriai művészet olyan egyedi stílus, amely más stílusok elemeinek, például a vizigót és helyi hagyományok ötvözésével alakította ki és fejlesztette ki saját jellegzetességeit, s nemcsak építkezési, hanem esztétikai szempontból is figyelemre méltó kifinomultsági szintet ért el..
Mór építészet A középkori keresztény művészettel párhuzamosan a déli vidékeken egy idegen nép művészete nyitotta virágait. 711-ben keltek át a mórok a tengerszoroson, s miután vezérük, Tarik, Jerez de la Fronteránál megverte a gótokat, hosszú időre megvetették lábukat a félszigeten, amelyet fájdalmas szívvel hagytak hátra 1492-ben. Nagyon fejlett dekoratív érzékük volt, s művészetük fő erőssége az ornamentikában állt, amely részben bizánci forrásokból táplálkozott.
A legrégibb fennmaradt emlék, egyúttal a legnagyobb is, a córdobai mecset, ma székesegyház, amelyet még 785-ben kezdetett meg I. Abderrahman, s amely az egyiptomi nagytemplomokra emlékeztető oszloperdős koncepciójával és hatalmas arányaival minden idők egyik legnagyszerűbb építészeti alkotása.
Másik fő műve az arab építészetnek spanyol földön a granadai Alhambra, de egyéb városokban is sok figyelemreméltó alkotása maradt fenn, így Toledóban (El Cristo de la Luz, Casa de Mesa, Taller del Moro), Zaragozában (Aljafería) és Sevillában (Giralda, Alcázar).
Mozarab építészet A mozarab építészetet és művészetet az Ibériai-félszigeten az arab-iszlám hódításától (711) a 11. század végéig tartó arab-muszlim területen és a Leóni Királyság terjeszkedési területein élő spanyol keresztények fejlesztették ki. A mozarab építészet olyan elemek keveréke, amelyek gyakran ókeresztény, vizigót vagy asztúriai eredetű hatásokat mutatnak, míg máskor a muszlim befolyás élvez elsőbbséget.
Román kor
A 11. és 12. század a román építészet kora, az emlékek jellege erőteljes, nemes és komoly. Az alaprajz hangsúlyozza a keresztalakot, uralkodó boltozat a donga; a négyezetet kiemelik és kiképezik.
Több templom és kolostor, így például a Taüll-i Szent Clement temploma Lleidában Lombardia befolyásait mutatja Katalónia román stílusában.
A korszak legkiválóbb alkotása Santiago de Compostela székesegyháza, a toulousei S. Sernin nyomán. Santiago iskolát alapított, s a templomok egész soránál szerepelt példaképül.Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935) S / Spanyol művészet
Vall de Boí katalán-román stílusú templomai ma a kulturális világörökség részei.
Gótika
A gótika elemei nagyon korán, már a 12. sz. végén beszivárognak. Átmeneti idő következik, amelynek architektúrája igen gazdag. A román formákban megkezdett templomokat gótikusan folytatják (Salamanca, Tarragona katedrálisai, a palenciai S. Miguel, az avilai S. Vicente, s a templomosok Vera Cruz-a Segoviában). Később idegen mesterek az érett francia gótikát plántálják át a spanyol földre: Burgos, Toledo, León.
A 14. és 15. sz.-beli gótikának is sok szépemléke van. Huesca és Pamplona székesegyházai és főleg Barcelona túlságosan sötét és sejtelmes térhatású, de kiváló architektonikus koncepciójú katedrálisa valók e századokból, s 1482-ben fejezték be Valencia székesegyházát, a Seót, amely egészen eredeti, teljesenáttört cimboriojáról nevezetes. Ugyancsak a későbbi gótika korából való Sevilla nagyszerű katedrálisa és a toledói S. Juan de los Reyes, gyönyörű keresztfolyosójával, s még a 16. sz.-ban is csúcsíves formákban kezdik építeni a salamancai új székesegyházat és a segoviai dómot. E nagy templomok túlnyomó részében egészen sajátos elrendezéssel találkozunk; a 15.századtól kezdve a szentélyt az oltárházból a középhajóba tolják, s ez magas falaival jóformán teljesen tönkreteszi az alaprajz szépségeit, a templom térhatását.
A gótika ekkor már hanyatlóban van, dél-francia hatások alatt, különösen Katalóniában horizontális irányban terjeszkedik, s egyhajós, széles tereket hoz létre, míg ugyanekkor más helyeken festői irányban hajlik el, s fölöttébb eredetivé válik (Valladolid: S. Pablo és Colegio de S. Gregorio, Segovia: S. Cruz, Guadalajara: Infantado-palota udvara). E művészetre Gil de Silóé (1440-1501), a zseniális díszítő nyomta bélyegét.
Burgos teljesen befejezett, áttört sisakú tornyairól (Hans v. Köln műve a 15. sz.-ból) és szép nyolcszögűs kupolatornyáról (16. sz.) nevezetes. Toledo hatalmas arányaival, pompás interieurjével, León üvegfestményeivel és ablakmérműveinek gazdagságával tűnik ki.
A gótika legutolsó évtizedeiből, a XV. sz. legvégéről való a legszebb profán emlékek egyike, avalenciai selyemtőzsde (Lonja de la Seda), csillagboltozatos, igen szép térhatású termével, s a 16. sz. legelső éveiből a granadai, santiagói és toledói kórházak, a brüsszeli eredetű Enrique de Egasnak, a toledói dómépítőmesterének művei.
Mudéjar
A mórok fokozatos kiűzése után művészetük még sokáig élt (→ mudéjar stílus), elvegyülve a keresztény építészetformáival, s a 12. századtól kezdve igen sok érdekes épületet hozott létre. A román, gótikus és reneszánsz építészeti stílusokra alkalmazták építő, díszítő és dekoratív motívumokként, amelyek az Al-Andalusba hozott vagy ott kifejlesztett motívumokból származtak.López Guzmán, Rafael. Arquitectura mudéjar. Cátedra. .
Reneszánsz A 15. század vége felé és mielőtt Latin-Amerikát befolyásolta építészetével, Spanyolország maga is kísérletezett a reneszánsz építészettel, amelyet főként a helyi építészek fejlesztettek ki.
A reneszánsz újabb elemekkel gazdagította a spanyol építészet formakincsét. Obra del romano-nak nevezték ezt az olasz földről beáramló, valójában soha népszerűvé nem tett művészetet, amelynek formai elemeit sokáig anélkül használták föl, hogy lényegét megértették volna. Finom, sőt filigrán módon kezelték a dekoratív formákat, akár az aranyművesek, a platerók (→ platereszk stílus). A mesterek nagy része ez időben külföldi volt.
A reneszánsz első alkotásai a toledói dóm belga születésű mesterétől, Foastól származnak, akinek művészete egyébként még a késői csúcsíves művészetben gyökerezik. Érettebb terméke a reneszánsznak V. Károly granadai kastélya, Pedro Machuca műve. Kiváló mestere volt az új művészetnek Diego de Silóé, a burgosi iskola feje.
Sevilla reneszánsz nagymestere Diego de Riano volt; ő építette a nemes városházát és a székesegyház egyes részeit (Sacristia Mayor, Sala Capitular). Egyéb említésre méltó emlékei a spanyol reneszánsznak Baeza és Jerez városházai, a valenciai Audiencia, szép artesonado-famennyezetes termeivel, a salamancai egyetem homlokzata és az alcalái kollégium, Covarrubias műve.
Kiemelkedő reneszánsz építész Juan de Herrera.
Barokk
A spanyol barokkra Franciaország és Itália klasszicista áramlatai és a dinamikusan mozgalmas itáliai építészet gyakorolt hatást, különösen Bernini és Borromini művei.Szigetvári-Szattinger Krisztián: Képes spanyol építészettörténet (12.)
A spanyol barokkot az általánostól megkülönböztette a bőséges churriguereszk dekoráció és a Herrera-stílus , mindkettő külön alakult ki a nemzetközi befolyásokból.