Penda a 7. században Mercia, a mai Midlands területén fekvő angolszász királyság királya volt. Penda pogány volt abban az időben, amikor a kereszténység számos angolszász királyságban teret hódított, és a cirencesteri csatát követően 628-ban átvette a Severn völgyet, mielőtt részt vett a nagyhatalmú northumbriai király, Edwine legyőzésében a Hatfield Chase-i csatában 633-ban.
Kilenc évvel később a maserfieldi csatában legyőzte és megölte Edwine későbbi utódját, Oswaldot. Ettől kezdve valószínűleg ő volt a korszak leghatalmasabb angolszász uralkodója, és megalapozta az angolszász Heptarchia feletti merciai fensőbbséget. Többször legyőzte a keleti angolokat, és három évre száműzetésbe kényszerítette Cenwalh wessexi királyt. Folytatta a háborút a northumbriai Bernicia ellen. Maserfield után tizenhárom évvel megsemmisítő vereséget szenvedett Oswald utódjától és testvérétől, Oswiotól, és a berniciaiak elleni utolsó hadjárat során a winwaedi csatában megölték.
Feljegyzések Penda életének legkorábbinak és legrészletesebbnek nevezhető forrása Bede Historia ecclesiastica gentis Anglorum című alkotása (befejezve 731 körül; II.20, III.7, III.16-18, III.21, III.24 fejezetek). Penda szintén előkelő helyen szerepel az Angolszász krónikában, amelynek forrásai és így megbízhatósága erre az időszakra vonatkozóan nem egyértelmű, valamint a kilencedik század eleji Historia Brittonumban, amely valamivel több, valószínűleg megbízhatóbb információval egészíti ki Bede beszámolóját.Damian Tyler, 'An Early Mercian Hegemony: Penda and Overkingship in the Seventh Century', Midland History, 30:1 (2005), 1–19 . Úgy tűnik, hogy Panna ap Pyd néven említi őt a talán hetedik századi walesi dicsőítő költemény, a Marwnad Cynddylan, amely Cynddylanról így szól: "pan fynivys mab pyd mor fu parawd" ("amikor Pyd fia kívánta, milyen készséges volt"). Úgy tűnik, hogy Penda és családja számos helységnek adta a nevét a Midlands nyugati részén, köztük Pinbury, Peddimore és Pinvin települések neveit. bélyegkép|Penda leszármazottai|balra|250px
Gyermekei Penda feleségét Cynewise vagy Kyneswitha királynőként azonosítják. Öt fiuk és két lányuk volt: Peada: 654-ben apját követte Mercia királyaként, feleségül vette Ealhflæd-et, Oswio király lányát. Wulfhere: Mercia királya 658-675 között, aki feleségül vette Ely-i Ermenildát Æthelred: Mercia királya 675-704 között Merewalh: Magonsæte királya, aki Eormenred kenti király egyik lányát vette feleségül.; Mercelmus: néha tévesen Mercelinusnak írják Ealhfrith deirai király Cyneburh: feleségül ment Ealhfrith deirai királyhoz, Oswio király fiához Cyneswith apáca lett.Anglo-Saxon Chronicle, Manuscript E, 656:2 Here Peada was killed; and Wulfhere, Penda's offspring, succeeded to the kingdom of the Mercians ... according to the advice of his brothers Æthelred and Merewala and according to the advice of his sisters Cyneburh and Cyneswith...";
Referenciák Penda megjelenik MacKenzie MacBride King Penda's Captain (1908), J. Breckenridge Ellis The Soul of a Serf (1910) és Theresa Tomlinson Better Than Gold (2014) című történelmi regényeiben.
Az 1970-es években Penda király két BBC televíziós produkcióban is megjelent, amelyeket David Rudkin írt. Geoffrey Staines alakította őt a Penda's Fen (1974) című filmben, Leo McKern pedig a The Coming of the Cross (1975) című filmben.
Halálának Leedshez való kötődése miatt a leedsi Pendas Fields birtokot róla nevezték el.James Rhodes, On this Day in Leeds ([no place]: rhodestothepast.com, 2019), p. 338 .
Fordítás
Jegyzetek
Irodalom Michelle P. Brown, Carol Ann Farr (szer.): Mercia: An Anglo-Saxon Kingdom In Europe. Continuum, 2005, Nicholas J. Higham: An English Empire: Bede, the Britons, and the Early Anglo-Saxon Kings. Manchester University Press, 1995, Steven Basset (szerk.): The Origins of Anglo-Saxon Kingdoms. Leicester University Press, Leicester 1989, Ann Dornier: Mercian Studies. Leicester University Press, Leicester 1977, David Dumville: The Anglian Collection of Royal Genealogies and Regnal Lists. In: Anglo Saxon England 5, 1976, 23–50. oldal Nicholas J. Higham: The Kingdom of Northumbria. AD 350 - 1100. Sutton, Stroud 1993, D. P. Kirby: The Earliest English Kings. Unwin Hyman, London u. a. 1991, Frank M. Stenton: Anglo-Saxon England. 3. kiadás. Oxford University Press, Oxford 1971, Ian W. Walker: Mercia and the Making of England. Sutton, Stroud 2000, Barbara Yorke: Kings and Kingdoms of Early Anglo-Saxon England. Routledge, London / New York 2002, James Campbell (szerk.): The Anglo-Saxons. Phaidon, London 1982, Margaret Gallyon: The Early Church in Wessex and Mercia. Terence Dalton, Lavenham 1980, Nicholas J. Higham: The Convert Kings: Power and Religious Affiliation in Early Anglo-Saxon England. Manchester University Press, Manchester 1997, John M. Wallace-Hadrill: Early Germanic Kingship in England and on the Continent. Clarendon, Oxford 1971,
Kategória:Csatában elesett uralkodók Kategória:655-ben elhunyt személyek Kategória:Anglia uralkodói Kategória:Angolszász uralkodók