A Dileptus egysejtű csillósok nemzetsége a Litostomatea kládban. Fajai megtalálhatók édes- és tengervízben, valamint mohák közelében és talajban. Legtöbb faja agresszív predátor hosszú, mozgó proboscisokkal, melyeket mérgező extruszómák bélelnek, melyekkel kisebb élőlényeket bénítanak meg elfogyasztásuk előtt. 13 faja és alfaja ismert.
Fajai a csillóminták, az ontogenezis, a konjugáció és a táplálékszerzés modellszervezeteiként működtek. Történet bélyegkép|330px|Amphileptus margaritifer (=Dileptus margaritifer) C. G. Ehrenberg 1833. Az első Dileptus-fajt 1833-ban C. G. Ehrenberg írta le Amphileptus margaritifer néven. 8 évvel később Félix Dujardin létrehozta a Dileptus nemzetséget, ide helyezve Ehrenberg A. margaritifer faját a Dileptus anser Müller 1773 (ma Pseudomonilicaryon) és a Dileptus folium (ma Litonotus cygnus) fajokkal együtt. Az ezt követő 100 évben számos új fajt írtak le. 1963-ban, amikor Jean Dragesco a nemzetség első részletes leírását kiadta, 50 fajt tartalmazott.
Dujardin 1841-ben a Dileptust az A. anser sensu Ehrenberg 1838 fajjal tipizálta, melyről Berger és Foissner 2014-ben megállapították, hogy tévesen azonosított D. margaritifer.
Egy 2012-es összefoglaló rendszertani tanulmányban Peter Vďačný és Wilhelm Foissner a nemzetséget az „50-nél több szórt, egymástól függetlenül osztódó csomót tartalmazó makronukleuszú Dileptidae-fajokra” korlátozta, 10 név szerint ismert fajt hagyva benne. Számos hagyományosan ide sorolt faj, például a D. anser más nemzetségekbe, például a Pseudomonilicaryonba vagy a Rimaleptusba került.
Adl 2019-es rendszertanában a Litostomatea Rhynchostomatia csoportja Dileptida kládja Dileptidae taxonjában szerepelt az Apodileptus és Pseudomonilicaryon nemzetségek mellett.
2024-ben Li egy meg nem nevezett faj genomját szekvenálták. Genetika Egy meg nem nevezett faja magi genomja az első szekvenált Dileptus-genom. Ennek hossza , GC-tartalma 25,7%, és gént tartalmaz. Transzlációja például az Euplotes nemzetségével szemben kanonikus, vagyis az 1. átírási táblázat szerint történik.
Li 2013-as tanulmánya szerint 1 aminosav megváltozása a Dileptus omnipotens (mindhárom stopkodont felismerő) eRF1-ét az Euploteséhez hasonló, 2 stopkodont felismerő eRF1-gyé alakítja, és a standard kodonhasználat – különösen az UGA stopkodon felismerése – előnyös lehet a Dileptushoz hasonló ragadozó csillósoknak, mivel a zsákmánnyal azonos genetikai kód használata növelné annak génjei transzlációja kockázatát. Morfológia Sejtteste általában keskeny, csepp alakú vagy hengeres, makronukleusza több mint 100 szórt, osztódáskor egyenként osztódó csomóból áll. Elülső végén mozgó proboscis van, melynek alapján sejtszáj van, és mikrotubulus-hasábok (nematodezma) erősítik. A sejtfelszínt egyenletesen fedik longitudinális sorokban elrendezett csillók. A test hátul elvékonyodhat, farkot alkotva. Több kontraktilis vakuóluma van sorban dorzális felszíne mentén. Legtöbb faja színtelen, de legalább 2 faj szimbionta zöldmoszatokkal rendelkezhet sejtplazmájában. Képes összehúzódásra és ellazulásra, ezért a központ azonosítása előrejelzéshez és jelöléshez nehéz és nem feltétlenül egyedi.
Kortikális sejtváza a hossztengely mentén futó mikrotubulusszálakból áll.
Száj körüli kinetidája vegyes, dorzális keféje nyitott állású, a proboscistól balra csillók nélküli szakasza van. Ökológia Elsősorban ragadozóként viselkedik. Brown és Jenkins 1962-ben különböző állatcsoportokat – például csalánozókat, laposférgeket, áltestüreges állatokat, gyűrűsférgeket és puhatestűeket – evő generalista fajról számoltak be. Más fajai táplálékai más csillósok, például Tetrahymena- vagy papucsállatkafajok lehetnek.
Egy Tetrahymena pyriformisszal táplálkozó faj szóródása nő prédája alacsony sűrűsége esetén, a T. pyriformis szóródását pedig a vele táplálkozó Dileptus sp. magas sűrűsége növeli.
Proboscisát a zsákmány befogására használja, és jelentős alakváltozásokra képes. Fajok Dileptus anatinus Golińska, 1971 Dileptus beersi Jones, 1956 Dileptus costaricanus Foissner, 1995 Dileptus dubius Vuxanovici, 1959 Dileptus estuarinus Dragesco, 1960 Dileptus jonesi Dragesco, 1963 Dileptus margaritifer (Ehrenberg, 1833) Dileptus multinucleatus Vuxanovici, 1959 Dileptus sphagnicola Vdacny et Foissner, 2011 Dileptus viridis (Ehrenberg, 1833) Foissner, 1987 Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Csillósnemzetségek Kategória:1841-ben leírt taxonok