A Lombhullás szovjet-grúz filmszatíra, Otar Ioseliani második játékfilmje, amelyet 1966-ban forgattak. A film 1969-ben Párizsban megkapta a Georges Sadoul-díjat. A filmet a szovjet kritikusok pásztázták. Szovjetellenes, grúzellenes röpiratnak hívták, amely a grúz hagyományokat, a borászatot és a mezőgazdaság egészét rágalmazta.
Történet A történet Tbilisziben játszódik. Nikót és Otart egy borkombinát pincészetéhez rendelik dolgozni. A karrierista Otar a kezdetektől azt az utat választja, hogy feletteseinek hízeleghessen. Vele ellentétben Niko nem tudja elfogadni, hogy magánszemélyek illegálisan kiszállítsák a bort a gyárból, és rossz minőségű bort palackozzanak helyette. Amikor azt tervezik, hogy az erjesztetlen bort palackozzák eladásra, Niko zselatint tölt a teljes bortételbe, és tönkreteszi a nyerészkedő, ügyeskedő tolvajok számításait. A gyár vezetése felháborodik, de nem merik megbüntetni Nikót.
Szereplők
Ramaz Giorgobiani (Niko) Marina Karcivadze (Marina) Giorgi (Gogi) Harabadze (Otar) Dodo Abashidze (Rezo) Akaki Kvantaliani (Dávid) Alekszandre Omiadze (főborász) Buhuti Zakariadze (Ilo) Otar Zautasvili (Sota) Sota Dausvili (Nodar) Bahadur Culadze (Arcsil) Joszef (Soso) Gogichaisvili (Bondo) Ruszudan Kiknadze (Láli) Tengiz Dausvili A. Kacskacsisvili, Givi Berikashili Zurab Kafianidze Nodar Piranisvili Vahtang Tandilasvili Emanuil Aphaidze
Visszajelzések a film megjelenésének idejéből
Natia Amiredzsibi filmtörténész, könyvet írt Otar Ioszelianiról, aki azt mondta, hogy a kormány természetesen megkezdte a háborút a „Lombhullás” ellen... De nem szabad áthárítanunk a felelősséget azokra az emberekre, akik egyszerűen nem értették a filmet, ezért ingerülten és dühösen azonnal leveleket tettek közzé a szovjet grúz sajtóban.
„A film rendezője az ellenség szemével nézi életünket” – írták a korabeli újságok. – „A Lombhullás” című filmet el kell égetni, nyoma sem maradhat... Másik szerző ezt írta: "Ezt a filmet el kell távolítani a képernyőkről, meg kell semmisíteni"... Mindezek a kritikák a párt központi bizottságához kerültek, egy 120 oldalas könyv lett belőle, amelyet később kinyomtatottak.. – De ez megsemmisült, eltűnt.
– Hihető, hogy a grúz emberek úgy élnek, ahogy a filmben bemutatják? "Ha hiszünk a forgatókönyvírónak és a rendezőnek, a gyárban mindenki – a rendezőtől a munkásokig – megtéved. Lehetséges, hogy ezt a helyzetet valamilyen konkrét tény diktálta a film szerzőinek, de vajon nem minden konkrét eset jellemző?"
A "Lombhullás" azt állítja, hogy küzd az életünk észrevehető hiányosságainak megszüntetéséért. Ilyen a szerzők szubjektív törekvése, de nem akarják látni a nagy és napfényes világot ezen az árnyoldalon túl. A szerzők nem csak egy adott pincészetet igyekeznek bűnbarlangként bemutatni, hanem életünk minden részletét, minden aspektusát a lehető legsötétebb, feketére festik. Így csak csúfsággal állunk szemben, egy igazságtalansággal és mocsokkal teli élettel, ahol egy gyenge, tehetetlen fiút nevelnek a jó és a világosság képviseletére!... Ez a film ismét arról a rossz, káros útról beszél, amelyen fiatal alkotóink egy része nem kívánatos irányba halad. Ez az irány idegen a szovjet művészettől, a szocialista realizmus hamis felfogásának mocsarába vezeti az alkotót, a lét felszínes tükröződése és a meztelen naturalizmus. (…) Műalkotás helyett valami füzetszerű füzetet kaptunk, aminek semmi köze az életünket tükröző igazi művészethez, és rosszat mond a film szerzőinek polgári lelkiismeretéről.”.
Irodalom
Akaki Bakradze, "A film és az emberek sorsa", esszék, IV. kötet, 176-186., Tbiliszi, "Nekeri", "Lomisi", 2005.
Források az interneten
Film az imdb.com oldalon Fordítás
Jegyzetek
További információk
Kategória:1967 filmjei Kategória:Szovjet filmvígjátékok Kategória:Szovjet fekete-fehér filmek Kategória:Grúz filmek