bélyegkép|A Cannes-i Filmfesztivál öltözködési szabályai szerint a férfiaknak szmokingot, a nőknek pedig nagyestélyit és magas sarkú cipőt kell viselniük (Roman Polański, Emmanuelle Seigner és Mathieu Amalric, 2013) A dresszkód (dress code) a különböző társadalmakban, csoportokban és időkben jelentősen változó öltözködési szabályrendszer. Szimbolizálja az adott dresszkódnak megfelelő öltözetet viselő személyek társadalmi hovatartozását, kulturális identitását, a kényelemhez való hozzáállását, a hagyományait, politikai vagy vallási hovatartozását. Lehetővé teszi az egyének számára, hogy mások viselkedését jónak vagy rossznak tekintsék abból a szempontból, ahogyan ruházatukkal kifejezik magukat.
A 20. század második felében és ritkábban később is fontos dresszkód volt a black tie, ami a nevétől eltérően nem fekete nyakkendőt, hanem szmokingot írt elő (fekete csokornyakkendővel), illetve a white tie, ami a frakkviseletet (fehér csokornyakkendővel) jelentette. A nők részéről ezekhez a nagyestélyi viselet illett, azaz földig érő ruha és magassarkú cipő.
Története Európa A 7. századtól a 9. századig az európai királyok és nemesek öltözködési kódot használtak, hogy megkülönböztessék magukat más emberektől. Általában minden osztály ugyanazt a ruhát viselte, bár a társadalmi hierarchia közötti különbségek a díszített ruhadarabok révén kezdtek észrevehetőbbé válni. A parasztok és a munkásosztály által viselt általános ruhadarabok közé tartoztak a sima tunikák, köpenyek, kabátok, nadrágok és cipők. Rang szerint díszekkel ékítették a tunika gallérját, a derekát vagy a szegélyét. Amint James Planché állítja, ezekre a díszítésekre példa volt: „arany és ezüst láncok és keresztek, arany, ezüst vagy elefántcsont karkötők, arany és ékköves övek, borostyánfüzérek és más gyöngyök, gyűrűk, brossok és csatok”. A nemesség általában hosszabb tunikát viselt, mint az alacsonyabb társadalmi osztályok.
Míg a modern európaiak öltözködési szabályai kevésbé szigorúak, van néhány kivétel. Lehetőség van bizonyos típusú ruházat betiltására a munkahelyen, erre példa az Európai Bíróság ítélete, miszerint „törvényes lehet az iszlám fejkendők munkahelyi betiltása”.
Amerika A Csendes-óceán északnyugati partjának bennszülött népei összetett társadalmi hierarchiával rendelkeztek, amely rabszolgákból, közemberekből és nemesekből állt, és az öltözködési szabályok jelezték ezeket a társadalmi különbségeket. Az angol John R. Jewitt, aki emlékiratot írt a Nuu-chah-nulth nép fogságában eltöltött 1802–1805-ös éveiről, leírja, hogy egy ideig ott élve Maquinna és a főnökök úgy döntöttek, hogy most „közülük valónak kell tekinteni, és meg kell felelnie a szokásaiknak”. Jewitt nehezményezte ezt az öltözködési kódot, és nagyon hidegnek találta a bő, szabatlan ruhadarabokat, és egy későbbi betegséget tulajdonított nekik, amelybe majdnem belehalt. Nem vágathatta le a haját, és úgy kellett kifestenie az arcát és a testét, ahogy egy nootka tenné.
A 20. század elején az informális viselet számos társadalmi környezetben, így a munkahelyeken, az éttermekben, az utazásokon és a moziban volt a norma. Az 1950-es években az alkalmi viselet számos ilyen környezetben előtérbe került, de az informális viselet továbbra is domináns maradt a munkahelyeken és a templomokban. Az 1980-as évektől kezdődően a Szilícium-völgy technológiai vállalatai kidolgozták az üzleti alkalmi öltözködési kódot, amely része volt annak a szélesebb szervezeti kultúrának, amely a hatékonyságot hangsúlyozta az illendőség helyett. Manapság a hétköznapi viselet a szabvány a technológiai iparban, erre példaként szolgálnak olyan technológiai vezetők, mint Steve Jobs és Mark Zuckerberg.
Az észak-amerikai középiskolákban a lányok divatja a huszadik század végén kezdett feltűnőbb lenni, ideértve az olyan ruházatot, mint az alacsony emelkedésű farmer, a felfedő felsők, a miniszoknyák és a spagettipántok. Mivel ezek az új stílusok megjelentek az iskolákban, az öltözködési szabályok bizonyos esetekben szigorúbbá váltak.
Az észak-amerikai középiskolákban alkalmazott öltözködési szabályok általában olyan teszteket eredményeztek, amelyek meghatározták, hogy a szoknya vagy a rövidnadrág elég hosszú-e. Egy közös tesztet használnának a tanulók rövidnadrágjának/szoknyájának megfelelő hosszának mérésére. Ha egy diák ujjai túlnyúltak a ruházatán, akkor a ruházat az iskolai öltözködési szabályzat megsértésének minősült.
Muszlim világ Az i. sz. hetedik században alapított iszlám szabályokat határozott meg a férfiak és a nők nyilvános öltözködésére vonatkozóan. Férfiaknak tilos arany díszeket és selyemruhákat hordani, mivel luxus jellegűek, de nők számára megengedettek. A férfiaknak az ihram ruházatot is viselniük kell a haddzson, vagyis az éves mekkai zarándoklaton.
A hidzsáb általában különféle fejfedőkre utal, amelyeket egyes muszlim nők hagyományosan viselnek, leggyakrabban a fej köré tekert fejkendőt, amely eltakarja a hajat, a nyakat és a füleket, de az arcot láthatóvá teszi. A hidzsáb használata az 1970-es évek óta világszerte növekszik, és sok muszlim szerint a szerénység és a hit kifejezése. Az iszlám vallástudósok egyetértenek abban, hogy a fej eltakarása kötelező vagy előnyben részesített, bár egyes muszlim tudósok és aktivisták azzal érvelnek, hogy ez nem kötelező.
Indiai szubkontinens {A szikhizmus, amelyet az indiai szubkontinensen a tizenötödik század végén alapítottak, szintén megköveteli az öltözködési szabályokat. bélyegkép|Gurbir Grewal, az Egyesült Államok Értékpapír- és Tőzsdefelügyeletének tagja Azok a szikh férfiak, akik a Khalsa tagjai, kötelesek mindenkor turbánt viselni. Néhányuk Észak-Amerikában nem turbánt, hanem csomóba vagy lófarokba kötött hajukat viselik.
Törvények és társadalmi normák A ruházattal kapcsolatos kulturális értékek, normák és törvények helyenként változhatnak.
Például a meztelenség elfogadható mértéke a helytől függően változik. Új-Guineában és Vanuatuban vannak olyan területek, ahol a férfiaknál megszokott, hogy a nyilvános helyeken csak péniszhüvelyt viselnek, míg a nők szálas szoknyát. Bali távoli területein a nők félmeztelenül járhatnak, ami kevésbé gyakori több nyugati országban.
A legtöbb nyugati országban általában nincsenek szabályok az adott ruházatra vonatkozóan a legtöbb nyilvános forgatókönyvben, hanem csak privát szabályok vannak.
Sok országban a szmoking vagy a vacsorakabát és a fekete nadrág nem jellemző a hivatalos alkalmakra. Inkább a bennszülött viseletet részesítik előnyben, vagy akár diktálják is, például a Barong Tagalog férfiaknak és a Filipiniana a nőknek a Fülöp-szigeteken, a kilt Skóciában és a Kinte ruhaviselet Nigériában.
Privát öltözködési szabályok bélyegkép|A black tie (fekete nyakkendő) szabvány Sok helyen saját öltözködési szabályok vannak; ezek a szervezetek ragaszkodhatnak bizonyos öltözködési szabályokhoz vagy szabványokhoz bizonyos helyzetekben, például esküvők, temetések, vallási összejövetelek stb. alkalmával.
Munkahely bélyegkép|Chrystia Freeland kanadai miniszterelnök-helyettesnő és Rex Tillerson amerikai külügyminiszter nyugati öltözékben egy találkozón Az alkalmazottaknak időnként egyenruhát vagy bizonyos normáknak megfelelő öltözéket kell viselniük, például öltönyt és nyakkendőt. Ez bizonyos helyzetektől függhet, például ha várhatóan kapcsolatba lépnek az ügyfelekkel. (Lásd még: Nemzetközi standard üzleti öltözék.)
A nyugati országokban ezek az irányelvek iparáganként változnak. Az ügyvédek, bankárok és vezetők gyakran viselnek öltönyt és nyakkendőt, fekete cipővel és övvel, míg az alkalmi viselet gyakoribb a technológiai iparban. Egyes vállalkozások megjegyzik, hogy a diszkriminációellenes törvények korlátozzák a megfelelő és nem megfelelő munkahelyi ruházat meghatározását. A munkahelyen a férfiak és nők eltérő öltözködésének előírása megkérdőjelezhető, mivel a nemekre vonatkozó öltözködési szabályok egy nemen alapulnának, és sztereotipikusnak tekinthetők. A legtöbb vállalkozásnak joga van meghatározni, hogy milyen munkahelyi ruházatot várhat el dolgozóitól. Általában egy gondosan megtervezett, következetesen alkalmazott öltözködési kód nem sérti a diszkriminációellenes törvényeket. Mindaddig, amíg az öltözködési kód nem részesíti előnyben az egyik nemet a másikkal szemben, a törvény általában elfogadható, hogy a munkáltatók egyéni öltözködési szabályokat alkalmazzanak.
Az Amerikai Egyesült Államokban törvényes a munkaadók számára, hogy megköveteljék a nőktől, és megtiltsák a férfiaknak a smink viselését. Azzal érveltek, hogy egy ilyen megkülönböztetés az öltözködési kódexben nem diszkriminatív, mivel mindkét nemnek vannak szabályai a megjelenésükkel kapcsolatban. Egy fontos bírósági ügy, amely az Egyesült Államokban történt, a Jespersen kontra Harrah's Operating Co. volt, amely lehetővé tette, hogy egy munkahely megkövetelje a női alkalmazottak sminkelését, míg férfi kollégáiknak ezt megtiltották. Darlene Jespersen több mint 20 évig dolgozott a Harrah's Casinóban, és úgy találta, hogy a smink és az öltözködési kód nemcsak elérhetetlen, de megalázó is. Jespersen úgy találta, hogy a „Személyes legjobb” irányelv nem felel meg természetes megjelenésének, mivel teljes arc sminket igényel, beleértve az alapozót, púdert, pirosítót, szempillaspirált és rúzst. Jespersen kijelentette, hogy ez a politika „kényszerítette őt, hogy… szexuális tárgyként 'lebabázza", és... elvitte a hitelességét egyénként és személyként." Az ellenzékben a Harrah's Casinóban dolgozó férfiaknak megtiltották a smink, körömlakk és más hagyományosan női öltözék viselését. Kozinski bíró azzal érvelt, hogy a hipernőiesség olyan teher, amelyet csak a női alkalmazottak szenvedtek el. Kozinski kijelentette, hogy az idő, az erőfeszítés és a költség inkább akadályt jelentett, mint hogy megtiltották a sminkviselést. Azonban ezen erőfeszítések ellenére az ítéletben az a döntés született, hogy a nőkre nem hárul nagyobb teher az öltözködési kódexben, de két bíró nem értett egyet, és azzal érvelt, hogy a sminkelés több időt és pénzt igényel, és a szexuális sztereotípiák azért fordulnak elő, mert a nők csupasz arcát kevésbé tartják kívánatosnak.
New Jersey BorgataBabes-ügy New Jersey-ben huszonegy nő perelte be a Borgata Casino Hotel & Spa-t, amiért arra kötelezték őket, hogy fogyjanak, és egy bizonyos méret alatt maradjanak munkahelyük megtartása érdekében. A nők azzal érveltek, hogy a vezetőség kineveti őket a súlygyarapodás miatt, még akkor is, ha terhesek. Az ügyet New Jerseyben elutasították, mert a BorgataBabes program megkövetelte, hogy a férfiaknak és a nőknek is megőrizzenek bizonyos testformákat és méreteket. A „BorgataBabes szerződésben vállalták, hogy betartják ezeket a szigorú személyes megjelenési és magatartási előírásokat.” 2016-ban a Legfelsőbb Bíróság bírája, Nelson Johnson elutasította a kereseteket, mert a megjelenési normák törvényesek voltak. Azt is elhatározta, hogy a nők visszatérhetnek a bírósághoz a vezetés által teremtett ellenséges környezetre vonatkozó állításaik miatt.
Doe kontra Boeing Corporation (1993) Doe, egy transznemű személy, aki megkezdte a nemi átmenetet, azt találta, hogy a Boeing Corporation mérnöki vállalatnál dolgozó felettesei nem voltak hajlandók együttműködni abban, hogy nőies ruhát viseljen a munkahelyén. Figyelmeztették, nehogy „nyilvánvalóan nőies ruházatot, például ruhát, szoknyát vagy fodros blúzt" viseljen, és ne használja a női mosdót. Ez még azután is megtörtént, hogy tanácsadója azt javasolta, hogy a nőies ruhák viselése segítsen az átmenetben. Főnökei néhány figyelmeztetése után Doe rózsaszín nadrágkosztümben jelent meg a munkahelyén, majd elbocsátották az öltözködési szabályzat megsértése miatt. Ez jogi lépésekre késztette Doe-t. A Washington állam legfelsőbb bírósága végül helybenhagyta a Boeing döntését, és kijelentette, hogy a cégnek joga van meghatározni, hogy milyen a női identitás munka közben.
Egyenlő Foglalkoztatási Esélyek Bizottság kontra RG & GR Harris Funeral Homes, Inc.