Nicolaes Eliaszoon Pickenoy (Amszterdam, 1588. január 10. – Amszterdam, 1653/1656) flamand származású holland festő volt. Pickenoy valószínűleg Cornelis van der Voort tanítványa volt, és feltehetően Bartholomeus van der Helst az ő tanítványa volt.
Élete Elias Claeszoon Pickenoy (1565-1640) antwerpeni kőműves és Heijltje Laurens s'Jonge (1562-1638) fia volt, aki még Nicolaes Pickenoy születése előtt Amszterdamba vándorolt. 1621-ben az Oude Kerk közelében élve feleségül vette a 21 éves árva Levijntje Bouwens-t (1599-1656). Tíz gyermekük született: Sara és Elias fiatalon meghaltak.
Pickenoy nagy schutterijeket, az árvaház régenseinek csoportos portréit, valamint egyéni portrékat festett olyan helyi vagy országos hírességekről, mint Nicolaes Tulp, Cornelis de Graeff, Maarten Tromp és Jochem Swartenhont, Elisabeth Bas férje. A legkorábbi kép, amelyet a művésznek tulajdonítanak, a "Dr. Sebastiaen Egbertz de Vrij oszteológiája" című 1619-es kép, amely jelenleg az amszterdami Historisch Museumban található. Virágkora 1630-1637 körül volt, ezt az időszakot magas művészi színvonal és számos megrendelés jellemezte neves mecénásoktól. 1637 után keveset festett, kivéve néhány tekintélyes - és jövedelmező - csoportos portrét. A portrék mellett kisszámú bibliai témát is festett, amelyek közül az egyik a Museum Catharijneconventben látható. Az amszterdami Rijksmuseum és az Amsterdams Historisch Museum őrzi számos legjobb művét, nem utolsósorban a schutterij vagy milíciafestményeket.
1638 körül vásárolta meg a Rembrandt van Rijn melletti házat Nicolaes Seys Pauw-tól, a Sint Anthoniessluis és a Jodenbreestraat sarkán, egy divatos környéken, ahol sok festő, műkereskedő, ékszerész és így tovább. A ház 1620-ig Cornelis van der Voort mesteré volt, 1626-tól Hendrick van Uylenburghnek adta bérbe. Ez utóbbi 1631-1634 között együttműködött Rembrandttal, aki számos portrét festett van Uylenburgh művészeti üzlete számára. A Pickenoy által megvásárolt ház tehát évtizedeken át az amszterdami portréfestészet egyik központja volt. 1639-ben Rembrandt visszatért a környékre, mivel megvásárolta a Pickenoyék melletti házat, a mai Rembrandthuis helyén. Rembrandt a szomszéd Pickenoy háza alatt lévő Zwanenburgwalra nyíló kijáraton keresztül hagyhatta el a házát. Az udvarán festett Éjjeli őrjáratot az alagúton keresztül gurította ki. Rembrandthoz hasonlóan Pickenoy sem tudta felvenni a kölcsönt, és 1645-ben eladta a házat.
Pickenoy munkásságát nehéz megkülönböztetni néhány kortársától. Pickenoyra jellemző a hevesen behatoló fény, amely élesen kiemeli a fejeket, a kissé eltúlzott gesztusok, a nagy zöldesbarna árnyékok és a furcsa formájú szemek.
Galéria
Fordítás
Források RKD Artist bejegyzése Pickenoy-ról, számos kép linkjével Nicolaes Eliaszoon Pickenoyról szóló művek és irodalom.
Hivatkozások Oosthoek's Geïllustreerde Encyclopaedie (1917) Dudok van Heel, S.A.C. (1985) De schilder Nicolaes Eliasz. Pickenoy en zijn familie; Liber Amicorum voor Jhr M.C.C. van Valkenburg, pp. 152–60. Kaaring, David Burmeister: "Nicolaes Eliasz Pickenoy (1588-1650/56) and Portraiture in Amsterdam around 1620-45", in: SMK Art Journal 2005, 127-137 .(For illustrations see: "Nicolaes Eliasz Pickenoy (1588-1650/56) og den amsterdamske portrætkunst, ca. 1620-45", SMK Art Journal 2005, 60–81)
Kategória:1588-ban született személyek Kategória:Az 1650-es években elhunyt személyek Kategória:Amszterdamiak Kategória:Holland barokk festők