Lobmayer Géza, születési nevén Eckbauer Géza Antal Károly (Győr, 1880. május 11. – Budapest, 1940. október 8.) sebész, igazgató-főorvos.
Élete Eckbauer Endre és Langer Karolina fiaként született. 1899-ben Lobmayer Mátyás Károly (1842–1909) örökbe fogadta. Középiskolai tanulmányait 1890 és 1898 között a Magyar Királyi Tanárképző Intézet Gyakorló Főgimnáziumában végezte. 1898 és 1903 között a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karának hallgatója volt. Az 1900/1901. tanévben Lenhossék Mihály professzor irányítása mellett az Élettani Intézet díjtalan demonstrátora, 1902-től az I. sz. Bonctani, szövettani és fejlődéstani Intézet gyakornoka volt. Ötödéves korában élettanból elnyerte a Jendrassik-díjat. 1904-ben a Dollinger Gyula vezetése alatt álló I. sz. Sebészeti Klinikára került, ahol előbb mint műtőnövendék, majd mint díjas műtőorvos és osztályvezető s egyszersmind az urológiai ambulancia rendelője 1908-ig működött. 1908-tól 1911-ig a Stefánia Gyermekkórházban és a kerületi munkásbiztositó pénztárnál mint sebész szaksegéd teljesített szolgálatot. 1911. január 1-től Kuzmik Pál műtéttani tanszékének első tanársegédévé választották. Az 1911. tanév második felében Kuzmik professzor betegsége alatt úgy az előadásokat, mint a műtéttani gyakorlatokat önállóan vezette.
1914-ben sebészeti műtéttanból egyetemi magántanárrá habilitálták és egyszersmind a II. számú Sebészeti Klinika adjunktusává választották, mely állását 1919-ig, a gróf Apponyi Albert Poliklinika sebészfőorvosává történt megválasztásáig töltötte be. 1924 és 1935 között a Poliklinika igazgatója volt.
1910-től a budakeszi tüdőszanatóriumok sebészfőorvosa. Több alkalommal tett tanulmányutakat Nyugat-Európa sebészi szempontból fontosabb intézeteiben.
Az első világháború alatt mint a Magyar Királyi Honvédség tartalékos ezredorvosa a déli harctérre vonult. Megsebesülése után 17 hónapig a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet hadikórházának parancsnoka volt. 1916-ban a magyar kormány megbízásából a konstantinápolyi magyar vöröskeresztes misszió vezetője volt és itt a Dardanella-front sebesültjeit látta el. 1917 közepén tífuszából kigyógyulva mint törzsorvos és a Ludovika hadikórház parancsnokhelyettese működött a háború végéig.
A háború után a honvédelmi miniszter megbízta a Magyar Vöröskereszt kórházainak leszerelésével. Hadi kitüntetései, a legfelsőbb elismerés a kardokkal, a II. osztályú vöröskereszt díszjelvény a kardokkal, a II. osztályú Liakat-érem a kardokkal, a török vasfélhold, a sebesülési érem, a magyar és osztrák háborús emlékérem. Egyéb kitüntetései: az olasz koronarend lovagkeresztje, a cári orosz vöröskereszt díszjelvény, a hadirokkantak országos szövetségének díszjelvénye, a német lovagrend Marianer keresztje. A világháború alatt 54 hónapig szolgálta hazáját, ebből 14 hónapot töltött harctéren.
1922-től 1924-ig, tehát 5 féléven át a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen Bakay Lajos egyik helyetteseként adott elő, heti 5 órában általános sebészetet.
Tagja volt számos hazai és külföldi tudományos és orvostársadalmi egyesületnek. A legnagyobb német sebészeti folyóirat belső munkatársa volt. Főleg külföldi lapokban publikált. Hat nyelvet beszélt.
A Budapest II. kerületi Pasaréti út 78. sz. alatt lakott.
Halálát szívhűdés, ütőér megbetegedés okozta.
A Farkasréti temetőben helyezték nyugalomra.
Családja 1904. június 18-án Budapesten, a Ferencvárosban nőül vette Knuth Brunhildát (1877–?). 1918-ban elváltak. Második felesége Kedačic Stefánia Róza Lujza (1880–1961) volt, Kedačic István és Mesulin Zsófia lánya, akivel 1920. március 14-én Budapesten kötött házasságot.
Gyermekei: Lobmayer Paula Sarolta (1905–1909). Lobmayer Erzsébet Olga Irén (1908–?). Férje dr. Szentpáli István (1895–?) ügyvéd. Lobmayer Ilona Irma Agát (1910–2006). Férje dr. Richter László (1903–?) vegyész, Richter Gedeon fia. Lobmayer Karolina Etelka Klotild (1911–?). Férje dr. Simon Géza Sándor (1897–?) orvos. Elváltak.
Főbb művei Májechinococcus műtéteinek végeredményei (Budapest, 1906) Az urachus-sipolyról (Budapest, 1909) A tüdő térfogatát megkisebbítő műtétekről (Budapest, 1912) A tetanusról (Budapest, 1914) A golyva sebészi kezeléséről (Budapest, 1924) A thorakoskopia (Budapest, 1925) A tüdőtuberkulózis sebészeti kezelése (Budapest, 1928)
Jegyzetek
Források
További információk
Kategória:Magyar sebészek Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:1880-ban született személyek Kategória:1940-ben elhunyt személyek Kategória:Nevet változtatott magyar személyek Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:Győriek Kategória:Budapestiek Kategória:Magyar urológusok Kategória:Magyar katonaorvosok Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek