Az Él egy északnyugati sémi szó, jelentése 'isten' vagy 'istenség'. Tulajdonnévként utalhat a számos nagy ókori közel-keleti istenség valamelyikére. A ritkábban előforduló „ila” forma az óakkád és az amorita nyelvekben jelenik meg.Frank Moore Cross: canaanite Myth and Hebrew Epic (1997), Harvard egyetem.
A szíriai Rasz Samrából (ókori Ugarit) valamint Levantéból származó ősi szövegek Élt a panteon fejeként, Asera férjeként és olyan fontos istenségek apjaként írják le, mint Baál (ez néhány esetben nem egyértelmű), Jam és Mót. Néha az „Ég és Föld Teremtőjének / birtokosának” is nevezték, az örökkévalósághoz, teremtéshez és isteni hatalomhoz társították. Bölcs és tekintélyes alakként ábrázolták, de néha sebezhető is volt, kiegészítve Baál fenntartó, vagy harcos szerepét.
Az Él néven ismert istenségek közé tartozik az ősi kánaánita vallás főistene és a keleti szemiták legfőbb istene Mezopotámia korai dinasztikus időszakában.Pollock, Susan (1999). Ancient Mesopotamia: The Eden that Never Was. Case Studies in Early Societies. Cambridge egyetem.
Bár Él az idők folyamán különböző nyelvekben különböző megjelenést és jelentést nyert, továbbra is El-, -il vagy -el formában létezik összetett tulajdonnevekben és kifejezésekben, mint például Elizabet (magyar formában Erzsébet), Ismaél, Israel, Sámuel, Dániel, Mikaél, Gábriel (arabul: Dzsibríl vagy Dzsibráil) és Béthel.
Élt gyakran az istenek atyjaként és az emberiség teremtőjeként írják le. Számos jelzője volt, többek között „Él, a bika”, „Él, a király” és „Az emberiség atyja”, ezek a megnevezések az isten hatalmát, bölcsességét és atyai szerepét tükrözték. Az idő múlásával az izraeli vallásban Jahve magába olvasztotta Él számos jellemzőjét, és a tudósok által „panteoncsökkentésnek” nevezett folyamat során fokozatosan összeolvadt a két istenség.
A hettita vallásban Elkunirsa néven volt ismert. A hurrik körében Kumarbi megfelelője volt, egyes hellenisztikus és föniciai szövegek Kronoszhoz vagy Poszeidónhoz hasonlították.
Általában öregemberként ábrázolták, hosszú szakállal és gyakran két szárnnyal.
Etimológia, nevének más formái és jelentések Az Él szó a protoszemita *ʔil- szóból származik.Leonid Kogan (2015), Genealogical Classification of Semitic: The Lexical Isoglosses. Berlin: De Gruyter. 147 oldal. Rokonítható formái megtalálhatóak különféle szemita nyelvekben, például az ugariti ʾilu, többes számban ʾlm; a föníciai ʾl, többes számban ʾlm; a héber ʾēl, többes számban ʾēlîm; az arámi ʾl; az akkád ilu, többes számban ilānu.
Az északnyugat-szemita nyelvekben az ʼél egy általános kifejezés volt minden istenre, valamint egy adott isten különleges neve vagy rangja, akit „az istenként” különböztettek meg a többitől.Mark Stratton John Matthew Smith: the Origins of Biblical Monotheism: Israel's Polytheistic background and the Ugaritic texts. Oxford egyetem, 2001. Él számos panteon élén szerepel, egyes kánaáni és ugariti forrásokban az istenek atyjaként, teremtő istenként, vagy mindkettőként szerepelt.David Leeming (2005). The Oxford Companion to World Mythology, New York.
Mivel az él szó egyszerre jelenti a főisten Él-t és az általános isten megnevezést, gyakran nem egyértelmű, hogy a főistent, vagy egy teljesen más természetfölötti entitást jelent. Például az ugariti szövegekben az ʾil mlk kifejezést „Él, a király” jelentéssel értelmezik, az ʾil hd-t pedig „Hadad isten” jelentéssel.Rahmouni, Aicha (2007). Divine epithets in the Ugaritic alphabetic texts. Translated by Ford, J. N. Leiden, Netherlands; Boston, Massachusetts: Brill.
A szemita ʾlh gyök (arabul ʾilāh', arámiul ʾAlāh, ʾElāh, héberül ʾelōah) lehet ʾl egy kiegészítő h-val, és az ʾl lehet az ʾlh rövidített formája. Az ugariti nyelvben az „istenek” jelentésű többes számú alak ʾilhm, ami a héber elōhîm „hatalmak, hatalmasok” szónak felel meg. A héber szövegekben ezt a szót a bibliai kommentátorok egyes számú alakban „isten” jelentéssel értelmezik.Catherine Keller (2009). Creation and Humanity: The Sources of Christian Theology. Az elmélet szerint legalább négy különböző értelmezés – a Jahvista (J), Eloista (E), Deuteronomista (D) és a papság (P) forrásai – volt felelős azért, hogy a többistenhívő vallás mítoszait monoteista értelmezéssé alakították át. Ezeket a forrásokat különböző időpontokban sok szerző egységesítette. A szövegekben a monoteizmus és a politeizmus között felmerülő ellentmondások ezt az elméletet tükrözik.John Van Seters: the Pentateuch: A Social-Science Commentary (2015), New York: Bloomsbury T&T Clark. 13 oldal.
Az ʾl szógyök már a keleti sémi, északnyugati sémi és déli sémi nyelvek legkorábbi rétegeiben megtalálható. Az ʾl szógyököt tartalmazó személynevek hasonló mintázattal találhatók meg mind az amorita, mind a szabái nyelvben.Beeston, A. F. L. (1982). Sabaic dictionary: English, French, Arabic. Louvain-la-Neuve: Editions Peeters. p. 5. ˀL I n. ˀl, ˀl-m R 3945/1 &c (ḏ—ws²ymm), ˀlh, d. ˀly, p. ˀlˀlt; f. ˀlt Gl 1658/5, YM 386/4, ˀlht YM 386/2, ?p.? ˀlht J2867/8 god/goddess, divinity | dieu/déesse, divinité."
Történelmi fejlődés A leletek tanúsága szerint a kánaáni/föníciai és arámi Él-felfogás lényegében megegyezik az amorita istenképpel, amely a Kr. e. 18. században vált népszerűvé, de eredete a szargoni korszak előtti időszakra nyúlik vissza. Él státuszának bármilyen „változása” a rendelkezésre álló adatok véletlenszerűségével magyarázható. A nyugat-sémi kultúra törzsi szervezetei szintén befolyásolták Él ábrázolását, mint a szövetségek „szerződéses partnerét”, ahol a klán az istenség „rokonának” tekinthető.
Él kultusza központi szerepet kapott a vaskor izraelitáinak nemzetté válásában, de a tudósok eddig nem tudták meghatározni, hogy a lakosság mekkora része tisztelte az istent. Valószínűbb, hogy a különböző helyszíneken eltérő Él-kultuszok alakultak ki.Lewis, Theodore J. (2020). The Origin and Character of God: Ancient Israelite Religion through the Lens of Divinity, Oxfordi egyetem, 73 - 118 oldal.
Francesca Stavrakopoulou azt állítja, hogy Jahve eredetileg egy, a harchoz és a viharokhoz köthető istenség volt, aki Él "beosztottjaként" működött, Francesca nyomon követi, hogy egy általa „panteoncsökkentésnek” nevezett folyamat során Jahve fokozatosan vette át Él státuszát és jellemzőit az izraeliták vallásában, ahelyett, hogy hirtelen monoteizmusra való áttéréssel azonnal felváltotta volna. A közel-keleti régészeti és szöveges párhuzamokra támaszkodva Stavrakopoulou azt állítja, hogy a bibliai Jahvét a korai szövegekben eredetileg teljesen antropomorf, szexualizált, testtel ábrázolták – lábakkal, végtagokkal, törzzsel, arccal és nemi szervekkel –, sőt, néha néha bikaszarvakkal, mielőtt a későbbi görög-platonista befolyás az istenséget anyagtalan és testetlen lénnyé alakította át. Továbbá kiemeli azokat a feliratokat, amelyek „Jahvére és Aserára” utalnak, jelezve egy korábbi isteni hitves létezését, aki hasonló volt Él feleségéhez. Ez az elem később eltűnt a proto-monoteista reformok során.Rowan Williams (2021). "When God was an alpha male", new Statesman.
Proto-sínai, föníciai, arámi és hettita szövegek alt=A Gebel al-Arak kés, i. e. 3450 Lehetséges, hogy Él-t ábrázolja, két oroszlánnal.|bélyegkép|A Gebel al-Arak kés, i. e. 3450 Lehetséges, hogy Él-t ábrázolja, két oroszlánnal. Az egyiptomi isten Ptah a ḏū gitti „Gát ura” címet viseli egy Tel Lachish-i prizmán, amelynek másik oldalán II. Amenhotep (kb. i.e 1435 – 1420) neve szerepel. A ḏū gitti cím a Serābitṭ 353. szövegben is megtalálható. Frank Moore Cross, a harvard egyetem professzora rámutat, hogy Ptah-t gyakran az örökkévalóság urának (vagy közöttük az egyiknek) nevezik, és úgy véli, hogy valószínűleg Él és Ptah azonosítása vezetett ahhoz, hogy az ʿolam „örök” jelzőt ilyen korán és ilyen következetesen alkalmazták Él-re. Egy másik kapcsolat a mandeus angyal, Ptahil, akinek neve a Ptah és Il szavakat ötvözi.Smith, H. (1956). "The Relationship of the Semitic and Egyptian Verbal Systems. By T. W. Thacker. pp. xxvi 341. Geoffrey Cumberlege. Oxford, 1954. 42s". Journal of the Royal Asiatic Society. 88 (1–2): 102–103. Nicolas Wyatt azonban megjegyzi, hogy az ugariti szövegekben Ptah-t úgy tűnik, hogy a mesterember istennel, Kothar-wa-Khasisszal azonosítják, nem pedig Él-lel.Nicolas Wyatt (2002). Religious Texts from Ugarit.
Egy proto-sinai írással készült feliraton William Foxwell Albright, amerikai régész a ʾL Ḏ ʿLM feliratot fedezte fel, amelyet „Él, az örökkévalóság (istene)”-ként fordított le.William Foxwell Albright (1966) The Proto-Sinaitic Inscriptions and their Decipherment, 24 oldal.
A Rafael vagy Rapha-El név, amely ugariti nyelven azt jelenti: „Isten meggyógyított”, körülbelül i. e. 1350-ben szerepel az egyik Amarna-levélben (EA333), amelyet Tell-el-Hesziben találtak, és Lachish uralkodója írta „A Nagy”-nak.Robert William Rogers, ed., Cuneiform Parallels to the Old Testament (New York: Eaton & Mains, & Cincinnati, Ohio: Jennings & Graham, 1912), 268–278 oldal.
Egy Arslan Tash-ból származó, i. e. 7. századi föníciai feliratos amulett Él-re utalhat. A szöveget Franz Rosenthal, a Yale egyetem professzora a következőképpen fordította:
Örök kötelék jött létre számunkra.
Aššur hozta létre (ezt) számunkra,
és minden isteni lény,
és a szentek csoportjának többsége,
a menny és a föld örök kötelékén keresztül.
Cross azonban a következőképpen fordította a szöveget:
Az Örök ('Olam) szövetséget kötött velünk,
Asherah (egyezményt) kötött velünk.
És El összes fia,
és a szentek nagy tanácsa.
A menny és az ősi föld esküjével.Franz Rosenthal (1969). "The Amulet from Arslan Tash". In Pritchard, James (ed.). Trans. in: Ancient Near Eastern Texts (3rd ed.). Princeton, New Jersey.
Egyes feliratokban megjelenik azʾĒl qōneʾarṣ (pun nyelven: l qn ʾrṣ, főniciai írással: 𐤀𐤋 𐤒𐤍 𐤀𐤓𐤑) név, amelynek jelentése „Él, a föld teremtője”, még egy későbbi, a 2. századból származó feliratban is, amely Leptis Magnában, Tripolitániában található.Donner, Herbert; Röllig, Wolfgang (1962–1964). Kanaanäische und aramäische Inschriften (in German). Wiesbaden, Germany: Harrassowitz. A hettita szövegekben a megnevezés egyetlen névvé alakul, Ilkunirsa alakban, ez az Ilkunirsa Asherdu (Istár) férjeként és 77 vagy 88 fiú apjaként jelenik meg.Binger, Tilde (1997). Asherah: Goddesses in Ugarit, Israel and the Old Testament.
Egy hurrita himnuszban Él-t (az Ugaritica V-ben jelent meg, RS 24.278 szöveg) il brt-nek és il dn-nek nevezik, aminek fordításai „a szövetség Él-je” és „Él, a bíró”.
Ugarit és Levante bélyegkép|Él aranyozott szobra (i.e 1400–1200 körül) Tel Megiddo lelőhelyéről. Az isten nevét az „Ila” szó rokonának tartják, és megjelenik összetett nevekben, mint például Gábriel, Mikhaél, Azraél, Israel, Ismáel, Sámuel és Rafael. A kánaániak és az egész ókori Levante-régió számára ʼĒl vagy ʼIl volt a legfőbb isten, az emberiség és minden teremtmény atyja. Számos isten atyja is ő volt, legfontosabbak közülük Baál, Jam és Mót, akik mindegyike hasonló tulajdonságokkal rendelkezett, mint a görög-római istenek, Zeusz, Poszeidón és Hádész.
Az ugariti agyagtáblák feljegyzései szerint Él Istár istennő férje. Az Ugaritban (a mai Ras Shamrā – arabul: رأس شمرا, Szíria) talált pantheoni lista négy isten nevével kezdődik: ʾil-ʾib (egy általános istennév, talán a nép isteni őse), El, Dagnu (azaz Dagon) és Ba'l Ṣapān (azaz Haddu vagy Hadad). Bár Ugaritban volt egy nagy templom Dágón, valamint egy másik Hadad tiszteletére, Élnek viszont nem.