Stanley Augustus Holloway OBE (Manor Park, Essex, ma Newham, London, 1890. október 1. – Littlehampton, West Sussex, 1982. január 30.) angol színész, humorista, énekes, konferanszié, sokoldalú színpadi előadóművész. Jellegzetes londoni karakterszerepeket alakított számos színpadi és filmes produkcióban, ezekkel lett közismert és szerzett népszerűséget. Világszerte legismertebb ilyen szerepe volt az iszákos bölcselkedő, Alfred P. Doolittle alakítása az 1964-es My Fair Lady filmmusicalben, melyért Oscar-díjra jelölték. Hetven évet átívelő pályája során számos humoros magánszámával és énekes fellépéseivel is nevet szerzett.
Élete Származása Az essexi Manor Parkban született, kispolgári család ifjabbik fiaként. Szülőfaluja ma Kelet-London Newham kerületéhez tartozik. Apja, George Augustus Holloway (1860–1919) hivatalnokként dolgozott egy ügyvédi irodában. Anyja, született Florence May Bell (1862–1913), szabónő és házvezetőnő volt. Keresztnevét Henry Morton Stanley walesi-amerikai újságíró és Afrika-kutató családnevéről kapta, aki 1872-ben David Livingstone felkutatásával szerzett világhírnevet.
A kelet-londoni Stratfordban járt általános iskolába, ennek elvégzése után, 14 évesen a billingsgate-i régi halpiacon dolgozott két éven át. 1907-ben beállt a londoni önkéntes lövészekhez (London Rifle Brigade).
Színészi pályája Munkája mellett már 1907-től rendszeresen fellépett amatőr színjátszóként a kelet-angliai partvidék népi rendezvényein és szabadtéri színpadain. 1911–1913 között az essexi Clacton-on-Sea város „West Cliff Theatre” színpadán szerepelt. Leslie Hanson, a kor ismert helybeli énekes–humoristája felismerte a fiú színművészi és népszórakoztató képességét, és felléptette őt saját szórakoztató koncertjeinek keretében. Holloway énekes akart lenni, és tanulás céljából Milánóba akart utazni. Tervét az első világháború kitörése meghiúsította.
Az első világháború alatt Holloway a brit hadsereg egyik ír gyalogezredében szolgált. 1920-ban átlépett az írországi rendfenntartó milícia, a Royal Irish Constabulary (RIC) kötelékébe, Tagja lett e fegyveres testület radikális paramilitáris rendőri csoportjának, az ír lakosság elleni erőszakos akcióiról hírhedtté vált Black and Tans-nek is. Egy év után azonban kilépett a szolgálatból és visszatért a színészmesterséghez.
1921–1927 között a „The Co-Optimist” színpadi zenés-táncos vígjáték állandó szereplőjeként Holloway kirobbanó sikert ért el. A darabból 1929-ben Edwin Greenwood és Laddie Cliff rendezők zenés mozifilmet forgattak, Davy Burnaby, Laddie Cliff és Melville Gideon főszereplésével, ebben Holloway is szerepet kapott. Holloway repertoárja kibővült, érdeklődése az ekkor újdonságnak számító hangosfilmes műfaj felé vonzotta. Az 1930-as években játszott néhány kis költségvetésű filmben, apró szerepekben, emellett a rádióba is eljutott, hangszínészként beszélt a „With Her Head Tucked Underneath Her Arm” című rémtörténetben.
1941-ben mellékszerepet (angol rendőrt) játszott Gabriel Pascal és Harold French rendezők „Major Barbara” című szatirikus vígjátékában, mely George Bernard Shaw 1905-ös színdarabjából készült, és sztárjai Wendy Hiller, Rex Harrison és Robert Morley voltak. Ez volt Holloway első filmszerepe, ahol már a ún. „nagy filmstúdiók” egyikének dolgozott.
bélyegkép|balra|Ted Brewer közkatona szerepében, a The Way Ahead filmben (1944)
A második világháború alatt már jól felismerhető, karakteres mellékszerepeket kapott (főleg hangosan gondolkodó, hazafias, okoskodó, moralizáló kisembereket). Olyan rendezőkkel dolgozott, mint David Lean, Anthony Asquith és Carol Reed. Holloway e korai filmjei közül a háború után Magyarországon is bemutatták David Lean rendező 1944-es Egy boldog emberöltő dráma-vígjátékát és 1945-ös Késői találkozás című filmdrámáját. (Az utóbbi Noël Coward 1936-os Still Life c. regényéből készült). A Laurence Olivier által rendezett Hamlet-ben az élet és halál kérdéseiről bölcselkedő sírásó alakításával Holloway széleskörű ismertséget szerzett. Az Ealing filmgyár vígjáték-színészi szerződést kötött vele.
bélyegkép|jobbra|Stanley (középen) Alfred P. Doolittle szerepében a My Fair Lady broadway-i színpadi előadásán. Balra Gordon Dillworth, jobbra Rod McLennan (1957)
Az amerikai filmstúdiók is felfigyeltek Holloway komikusi képességeire. 1956-ban James Cagney helyett ő kapott szerződést Alfred P. Doolittle szerepére a My Fair Lady zenés színmű broadwayi előadására. Ezért a szerepért 1957-ben Tony-díjra jelölték, a zenés színdarab legjobb férfi mellékszereplője kategóriában. A következő évben a darab londoni színre vitelekor egyedül őt választották Doolitle szerepére. A George Czukor által rendezett 1964-es filmváltozatból majdnem kimaradt, mert Jack L. Warner producer úgy vélte, a 73 éves vélte, a 73 éves Holloway túl öreg Doolittle szerepére, és nem tartotta őt kellően nagy sztárnak. A producer által kinézett James Cagney azonban visszamondta a megbízást, így mégis Holloway kapta a szerepet. Parádésan alakította az öntudatosan munkakerülő, okoskodó csavargót. A filmben nyújtott teljesítményéért több díjra is jelölték, így Oscar-díjra a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, Golden Globe-díjra a legjobb férfi mellékszereplőnek kategóriában, továbbá Laurel-díjra is.
A filmváltozathoz írt „Csak egy iciri, csak egy piciri csöppnyi kis szerencse (Wiv a Little Bit of Luck)” című dalt Holloway maga énekelte. (Később e dal címét választotta önéletrajzának címéül). Az 1964-es My Fair Lady-film főszereplői között ő volt az egyetlen, aki saját dalbetéteit maga énekelte. Rex Harrison és Wilfrid Hyde-White végigmondták dalszövegeiket, Audrey Hepburn és Jeremy Brett énekhangját szinkronizálták.
Filmes munkái mellett Holloway rendszeresen szerepelt a televízióban is. Egyik legsikeresebb tévés alakítását 1960-as évek elején nyújtotta az amerikai ABC tévé által készített „Our Man Higgins” sorozat címszerepében. A történet szerint egy amerikai család megörököl egy skóciai kastélyt, melynek szoros tartozéka a szigorú és konzervatív Higgins főkomornyik is. A két kultúra ütközése számos vígjátéki helyzetet eredményez, ezekben Holloway megcsillogtathatta szórakoztató tehetségét. Egy másik komornyikot alakított az 1960-as évek közepén a BBC irodalmi osztálya által P. G. Wodehouse műveiből (az ú.n. „Blandings kastély”-novellákból) készült sorozatban, Sebastian Beach komornyikot, az egyik állandó központi karaktert.
1980-as visszavonulásáig Holloway folyamatosan szerepelt brit és amerikai produkciókban egyaránt. Még nyolcvanas életéveiben is aktívan játszott. 1977-ben (87 évesen) Ázsiában és Ausztráliában turnézott Douglas Fairbanks Juniorral és David Langtonnal együtt, a Samuel A. Taylor–Cornelia Otis Skinner amerikai szerzőpáros „The Pleasure of His Company” című színpadi vígjátékával. Utoljára 1980-ban lépett színpadra, a Royal Variety Performance című, évente megrendezett jótékony célú varietéműsor keretében, a londoni Palladium színházban, 89 éves korában.
1982-ben hunyt el egy idősotthonban, a West Sussex-i Littlehamptonban. East Prestonban temették el, második felesége, az 1997-ben elhunyt Violet Lane mellé.
bélyegkép|jobbra|Második feleségével és fiával, Julian-nel (1962)
Magánélete Kétszer nősült. Első házasságából, melyet 1913-ban Alice Foran-nel kötött, nem születtek gyermekei. 1939-ben másodszor is megnősült.
Második feleségétől, Violet Marion Lane (1913–1997) színésznőtől született fia, Julian Holloway (1944–2025) szintén színész lett, az angol Folytassa… vígjáték-sorozat visszatérő sztárja. Julian Holloway később Roald Dahl író leányát, Tessát vette feleségül, közös gyermekük Sophie Dahl modell és írónő.
Főbb filmszerepei
1921: The Rotters; némafilm; Arthur Wait 1929: The Co-Optimists; névtelen szerep 1933: Ahány város, annyi lány (Sleeping Car); François Dubois 1933: The Girl from Maxim’s; Mongicourt 1934: Lily of Killarney; O’Flynn atya 1934: Sing as We Go!; rendőr 1934: Road House; Donovan 1935: D’Ye Ken John Peel?; Sam Small 1935: Squibs; Charley Lee rendőrbiztos 1935: Play Up the Band!; Sam Small 1937: Song of the Forge; musical; Sir William Barrett/Joe 1937: The Vicar of Bray; a bray-i vikárius 1937: Cotton Queen; Sam Owen 1942: Salute John Citizen; Oskey 1944: Egy boldog emberöltő (This Happy Breed); Bob Mitchell 1944: The Way Ahead; Ted Brewer közkatona 1944: Champagne Charlie; a Nagy Vance 1945: The Way to the Stars; Mr Palmer 1945: Késői találkozás (Brief Encounter); Albert Godby 1945: Cézár és Kleopátra (Caesar and Cleopatra); Belzanor 1946: Wanted for Murder; Sullivan rendőr-őrmester 1946: Carnival; Charlie Raeburn 1947: Meet Me at Dawn; Émile Pollet 1947: Fekete ház (The Life and Adventures of Nicholas Nickleby); Vincent Crummles 1948: Snowbound; Mr. Wesson 1948: One Night with You, csavargó 1948: Hamlet; a sírásó 1948: Noose; Rendall felügyelő 1948: Another Shore; Alastair 1949: Útlevél Pimlicóba (Passport to Pimlico); Arthur Pemberton 1949: The Perfect Woman; Mr. Ramshead 1950: Midnight Episode; professzor 1951: One Wild Oat; Alfred Gilbey 1951: A Levendula-dombi csőcselék (The Lavender Hill Mob); Mr. Pendlebury 1951: Varázsdoboz (The Magic Box); a bróker embere 1951: Lady Godiva Rides Again; Mr. Clark 1952: The Happy Family; Henry Lord 1952: Meet Me Tonight; Henry Gow 1953: The Titfield Thunderbolt; Valentine 1953: Koldusopera (The Beggar’s Opera); Mr. Lockit 1953: A Day to Remember; Charley Porter 1953: Meet Mr. Lucifer; Mr. Hollingsworth/Mr. Lucifer 1954: Fast and Loose; George Crabb őrnagy 1955: An Alligator Named Daisy; Weston tábornok 1956: Jumping for Joy; Jack Montague kapitány 1958: Alive and Kicking; MacDonagh 1958: Halló London (Hello London); Stanley Holloway (önmaga) 1959: No Trees in the Street; fickó 1960: An Arabian Night; tévé-filmkomédia; Ibrahim 1961: No Love for Johnnie; Fred Andrews 1962–1963: Our Man Higgins; tévésorozat; Higgins 1964: The Fantasticks; tévéfilm; Bellamy 1964: My Fair Lady; Alfred P. Doolittle 1965: Szemben az árral ( In Harm’s Way); Clayton Canfil 1965: Tíz kicsi indián (Ten Little Indians); William Blore 1966: The Sandwich Man; parkőr 1967: Blandings Castle; tévésorozat; Mr. Beach 1968: Mrs. Brown, önnek gyönyörű lánya van (Mrs. Brown, You've Got a Lovely Daughter); G.G. Brown 1968: Thingumybob; tévésorozat; Bob Bridge 1969: Target: Harry; Jason Carlyle 1969: Run a Crooked Mile; tévéfilm; házmester 1970: The Great Inimitable Mr. Dickens; tévéfilm; Mr. Vuffin 1970: Sherlock Holmes magánélete (The Private Life of Sherlock Holmes); a sírásó 1971: Flight of the Doves; a bíró 1972: Up the Front; a Nagy Vincento 1973: Dr. Jekyll and Mr. Hyde; tévéfilm; Poole 1975: Journey Into Fear; Mr. Mathews
CD-re énekelt dalai Stanley Holloway: The Lion & AlbertThe Lion and Albert: Marriott Edgar humoros költeménye, mely elsősorban Holloway révén lett ismert. (Lásd: Paul McCartney: Lyrics. 1956 bis heute, Paul Muldoon előszavával. (Német fordítás Conny Lösche. C. H. Beck, München 2021, , 325. old. – Codaex Deutschland, 2005 – EAN: 0743625548327 Stanley Holloway: Keep Smiling – Schlager-CD – Hart Music Vertrieb, 2006 – EAN: 5050457059927 Stanley Holloway: Old Sam & Young Albert – Jazz-CD – Naxos Jazz, 2003 – EAN: 0636943271520
Művei
Jegyzetek
További információ
Kategória:1890-ben született személyek Kategória:1982-ben elhunyt személyek Kategória:Londoniak Kategória:Angol színészek Kategória:Angol humoristák Kategória:Brit énekesek