Az 1988-as amerikai elnökválasztást az Egyesült Államok alkotmányának előírása szerint 1988. november 8-án, kedden tartották. A Republikánus Párt jelöltje, George H. W. Bush hivatalban lévő alelnök földcsuszamlásszerű győzelmével legyőzte a Demokrata Párt jelöltjét, Michael Dukakist. Ez a választás a harmadik egymást követő győzelme volt a republikánusoknak 1980 és 1984 után. Egy hűtlen elektor Nyugat-Virginiából Lloyd Bentsenre szavazott elnöknek.
Jelölések jobbra|358x358px
Republikánus Párt link=Republikánus Párt (Amerikai Egyesült Államok)|középre|65x65pxA Republikánus Párt jelöltjei, 1988elnökjelöltalelnökjelöltközépre|200x200pxközépre|200x200pxAz Egyesült Államok alelnöke(1981–1989) Indiana szenátora(1981–1989) bélyegkép|A republikánus előválasztás államonként. Az arany George H. W. Bush által, a zöld Pat Robertson által és a lila Bob Dole által megnyert államokat jelöli. A szürke olyan területeket jelöl, ahol nem volt előválasztás. Az 1988-as amerikai republikánus elnökjelölti előválasztás során George H. W. Bush alelnök több jelentős kihívóval szállt szembe, köztük Bob Dole kansasi szenátorral, Jack Kemp New York-i képviselővel és Pat Robertson televíziós evangélistával. Annak ellenére, hogy Bush alelnökként Ronald Reagan elnök támogatását élvezte, kampánya kezdetben nehézségekbe ütközött. Az iowai jelölőgyűlésen váratlanul a harmadik helyen végzett Dole és Robertson mögött. Az ezt követő New Hampshire-i előválasztáson Bush kampánya agresszív televíziós hirdetésekkel támadta Dole adóemelési múltját, miközben John H. Sununu kormányzó is Bush mellett kampányolt. Ennek eredményeként Bush nyerte meg a New Hampshire-i előválasztást, ami lendületet adott további sikereihez.
A Republikánus Párt országos konvencióját New Orleansben tartották, ahol Bush-t egyhangúlag jelölték elnökjelöltnek, és Indiana szenátorát, Dan Quayle-t választotta alelnökjelöltjének. Elfogadó beszédében Bush egy biztató ígéretet tett: „olvassák le a számról: nem lesznek új adók.” Ez a kijelentés később jelentős szerepet játszott az 1992-es választási vereségében, miután mégis adóemeléseket vezetett be.
1988-as Republikánus előválasztások eredményei 169x169px George H. W. Bush
Az Egyesült Államok alelnöke
8 253 512 (67,9%) 169x169px Bob Dole
Kansas szenátora
2 333 375 (19,19%) 169x169px Pat Robertson
Televíziós lelkipásztor
1 097 446 (9,02%) 169x169px Jack Kemp
New York képviselője
331 333 (2,72%)
Demokrata Párt jobbra|358x358px link=Demokrata Párt (Amerikai Egyesült Államok)|középre|65x65pxA Demokrata Párt jelöltjei, 1988elnökjelöltalelnökjelöltközépre|200x200px200x200pxMassachusetts kormányzója(1983–1991, 1975–1979) Texas szenátora(1971–1993)
1988-as Demokrata előválasztások eredményei 169x169px Michael Dukakis
Massachusetts kormányzója
10 024 101 (42,37%) 169x169px Jesse Jackson
Polgárjogi aktivista
6 941 816 (29,34%) 168x168px Al Gore
Tennessee szenátora
3 190 992 (13,49%) 169x169px Paul Simon
Illinois szenátora
1 107 692 (4,68%) 169x169px Dick Gephardt
Missouri képviselője
1 452 331 (6,14%) 169x169px Gary Hart
Colorado szenátora
390 200 (1,65%) bélyegkép|A demokrata előválasztás államonként Az 1988-as amerikai demokrata elnökjelölti előválasztás során több jelentős politikus versengett a párt jelöléséért. A folyamat elején az esélyes Gary Hart coloradói szenátor volt, de később visszalépett a versenytől, miután hírek jelentek meg házasságon kívüli kapcsolatáról. Ezt követően Michael Dukakis massachusettsi kormányzó vált a legesélyesebb jelöltté. Dukakis kampányának középpontjában a „massachusetts-i csoda” állt, amely kormányzósága alatti gazdasági fellendülésről szólt.
A demokraták országos konvencióját 1988 júliusában Atlantában tartották, ahol Dukakist jelölték elnökjelöltnek, és Lloyd Bentsen texasi szenátort alelnökjelöltnek. A konvención Ann Richards texasi államkincstárnok egy emlékezetes beszédet mondott, amelyben Bush-t kritizálta.
Kampány
Willie Horton A Bush-kampány egy hirdetést készített Willie Hortonról, egy elítéltről, aki a massachusettsi program során, amely keretei közt hétvégén bűnözők elhagyhatták a börtönt felügyelet alatt, megszökött és erőszakos bűncselekményt követett el. A reklám Dukakis felelősségét hangsúlyozta a program miatt, aláásva hitelességét bűnüldözési ügyekben és növelve a választók félelmét.
Dan Quayle Quayle választása meglepetés volt, mivel viszonylag fiatal (41 éves) és kevés tapasztalattal rendelkező politikus volt. A döntés célja az volt, hogy energiát vigyen a kampányba, és vonzóbbá tegye a republikánusokat a fiatalabb szavazók és a középosztálybeli amerikaiak számára.
Quayle szereplése azonban ellentmondásos volt. A demokraták és a média gyakran kritizálták tapasztalatlansága miatt. Az alelnökjelölti vita során Lloyd Bentsen demokrata szenátor egy emlékezetes pillanatban Quayle azon állítására, hogy politikai pályája hasonlít John F. Kennedy elnökhöz, így válaszolt: "Szenátor, én ismertem Jack Kennedyt. Jack Kennedy a barátom volt. Szenátor, ön nem Jack Kennedy." Ez a mondat súlyosan rontotta Quayle megítélését, és hozzájárult ahhoz a vélekedéshez, hogy nem elég felkészült az alelnöki szerepre.
Dukakis és a halálbüntetés Dukakis erősen ellenezte a halálbüntetést. Az elnökjelölti vitán Bernard Shaw vitavezető megkérdezte Dukakist, hogy támogatná-e a halálbüntetést, ha felesége gyilkosság áldozata lenne. Dukakis elutasította a halálbüntetést, érzelmektől mentes válasza pedig sokak szerint gyengítette a kampányát.
Dukakis tankos fotója 1988 szeptemberében Dukakis egy tankban pózolt egy kampányeseményen, hogy demonstrálja elkötelezettségét a nemzetvédelem iránt. A Bush-kampány azonban egy reklámban felhasználta a felvételt, amelyen Dukakis nagy sisakban látható, gúnyos aláfestéssel, hogy alkalmatlannak tüntesse fel a hadsereg főparancsnoki szerepére.
Jegyzetek
Kategória:Elnökválasztások az Amerikai Egyesült Államokban Kategória:1988 Kategória:George H. W. Bush