Jonas Lie (Hokksund, 1833. november 6. – Fleskum, 1908. július 5.) norvég regényíró.
Életpályája
Édesapja járásbíró volt, akinek foglalkozásából kifolyólag a család egy ideig Tromsøben lakott. Először tengerésznek ment, de rövidlátó volta miatt ezt a pályát ott kellett hagynia. Az érettségit 1851-ben Krisztiánában tette le, és ugyanitt ügyvédi diplomát szerzett 1858-ban. Ezután ügyvédkedéssel foglalkozott 1868-ig. Mivel erdővásárlási, illetve vasútépítési részvényspekulációkba keveredett, hamarosan egymillió korona adósságot halmozott fel, ami az anyagi tönk szélére juttatta. Ezután dolgozott tanárként, titkárként, újságíróként is. 1874-től kezdődően egészen haláláig állami írói kegydíjban részesült. 1882-ben Párizsba költözött, ahol 1906-ig élt. Lakásán gyakorta találkoztak neves francia és északi írók, mint Georg Brandes, Jens Peter Jacobsen, August Strindberg és Victor Hugo.
Az egyik legnagyobb norvég költő, aki különösen kitűnt a hajósnép, halászok, norvég parasztok és kisvárosi polgárok típusainak meglepően hű és találó jellemzésével. Műveit egyaránt jellemzi a megfigyelés és gondolkozás érettsége és biztossága, az elbeszélés könnyedsége és élénksége, a szerkezet művésziessége. Lírai költeményei alig találtak méltánylásra, de mikor 37 éves korában kiadta Den fremsynte (A látnok, 1870) c. elbeszélését, a kritika és a közönség egyaránt nagy elismeréssel fogadta. Ebben a művében a miszticizmust a realitással elegyíti, és kitűnő alakokat elevenít meg a norvég falusi életből. E művének sikere megszerezte neki a norvég állam anyagi támogatását. Utána Rómába utazott, s itt írta A „Jövő” nevű háromárbocos hajó és A révész és felesége c. regényeit. Mesterműve, amely egyszerre híressé tette nevét, a Livsslaven c. regénye, melyet még ugyanazon évben (1883) a Familien paa Gilje követett. Barátja volt Bjørnsonnak, de később politikai okokból elhidegült tőle.
Néhány regénye magyarul is megjelent. Életrajzát megírta Arne Garborg, Jonas Lie címmel (1893).
Nevezetesebb művei
Tremasteren Fremtiden (A háromárbocos) Fortallinger og skildringer fra Norge (Elbeszélések és rajzok Norvégiából, 1872) Lodsen og hans hustru (A hajókalauz és felesége, 1874) Rutland (1880) Livsslaven (Az élet rabszolgája, 1883) Familien paa Gilje (A giljei család, 1883) Onde magter (Sötét hatalmak, 1890) Naar sol gaar ned (Ha a nap leáldozik, 1895)
Jegyzetek
Források
Kategória:Norvég költők, írók Kategória:Norvég jogászok Kategória:Tengerészek Kategória:Párizsiak Kategória:Emigránsok Franciaországban Kategória:1833-ban született személyek Kategória:1908-ban elhunyt személyek