Kamenica (), település Bosznia-Hercegovinában, a Bosanska Krajina keleti részén, Čelinac községben, a Szerb Köztársaságban.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Banja Lukától légvonalban 20, közúton 36 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 11, közúton 22 km-re északkeletre, a Kamenica-folyó felső folyásánál, 278-382 méteres magasságban fekszik.
Népessége A település népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb1940Bosnyák00Horvát00Jugoszláv50Egyéb41Összesen2841
Története A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz, ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. A 20. század elején az osztrák-magyar kormány a görög katolikus egyházhoz tartozó ruszinokat és ukránokat telepített Kamenicára. 1908-tól kezdődően az ukrán görögkatolikus egyház püspöke Andrej Septyckij metropolita földet vásárolt a közelben, amelyen egy kis kolostort épített az ukrán studita szerzetesek számára, amelyet Szent Józsefnek, az Istenszülő hitvesének és Jézus Krisztus nevelőatyjának szenteltek. Az újonnan érkezettek lelki szolgálatát egy görögkatolikus sztarec, felügyelte. A szerzetesek között volt Leonyid Feodorov, az orosz görögkatolikus egyház leendő exarchája, akit 1913. március 12-én Kamenicában „Leontij” szerzetesi néven ismertek.Cyril Korolevsky (1993), Metropolitan Andrew (1865-1944), Stauropegion, Lviv. Volume 1. Pages 280-281. A metropolita öccse, egyben studita szerzetestársa, Klimentij Septyckij, szintén kamenicai szerzetes volt, akit Leonyid Feodorovval együtt II. János Pál pápa Lvivben 2001. június 27-én boldoggá avatott.
1910-ben a prnjavori járáshoz tartozó településen 54 háztartást. 245 görög katolikus és 38 római katolikus lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 202. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része. 1921-ben a településnek 350 görög katolikus és 16 római katolikus lakosa volt.Popisa stanovnistva u Kraljevini Srba, Hrvata i Slovenaca 1921. godine – izdanje Državne Statistike u Beograd u, Sarajevo, 1924. 152. o. A kolostor mindig rendkívül szegény volt, azonban a studita szerzetesek az új szerb kormányzat miatt végül mégis kénytelenek voltak elhagyni a helyi közösséget. Annak ellenére, hogy továbbra is Andrej metropolita birtokolta a földet, a kolostor újjáélesztésére tett kísérleteit 1923 és 1924 között ismételten meggátolta a Jugoszláv Királyság kormánya. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Vrbaska banovina része lett, amelynek székhelye Banja Luka volt. Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. A háború után az ukránok nagy része a Vajdaság és Szlavónia nagyobb településeire költözött, helyükre szerbek települtek. A daytoni békeszerződést követő területfelosztásnál a település Čelinac község részeként a Szerb Köztársaság területéhez került.
Jegyzetek
Fordítás
További információk Čelinac község hivatalos oldala
Kategória:A Banja Luka-i régió települései