Gaye Adegbalola amerikai bluesénekesnő, gitáros, tanár, fotográfus.
Fiatalkora Adegbalola édesapja, Clarence R. Todd Fredericksburg (Virginia) első fekete iskolai tanácsának tagja volt, amellett dzsesszzenész. Édesanyja, Gladys P. Todd a korai polgárjogi mozgalom szervezője volt Fredericksburgben. Édesapja gyakran hozott haza régi dzsesszlemezeket, hogy odaadja azokat Gaye-nek. A Walker-Grant szegregált középiskolába járt, ezalatt számos ülősztrájkban és sztrájkőrségben vett részt a polgárjogi mozgalom tagjaként.Tinédzserkori első munkája mosodai szőnyegen való munka volt óránként negyvenöt centért. A Bostoni Egyetemre járt, ahol biológia szakon végzett.
Pályafutása
A főiskola után között szerepelt a TRW Inc. szakírójaként, a Rockefeller Egyetem biokémiai kutatójaként, valamint a Harlem Hospital Center bakteriológusaként, ahol a szakszervezeti képviselő is volt. 1966 és 1970 között részt vett a New York-i Black Power Movementben, és megszervezte a Committee on Self-Defense-t.
1970-ben visszatért Fredericksburgba, ahol természettudományos, tehetséggondozó és kreatív gondolkodási kurzusokat tartott a helyi iskolákban. Segített apjának a Harambee Theatre irányításában, néha maga is fellépett előadásokban, egészen apja 1977-ben bekövetkezett haláláig.
Ugyanebben az évben gitározni kezdett. 1978-ban szerzett mesterdiplomát oktatási média szakon a Virginia State Universityn. 1982-ben Virginiai Év Tanára díjjal tüntették ki. Az 1980-as évek hátralévő részében tanári workshopokat tartott motivációs és tanítási technikákról.
A Saffire – The Uppity Blues Women együttest először duóként alapította 1984-ben. Ann Rabson, majd Earlene Lewis később csatlakozott hozzájuk. Lewist Andra Faye váltotta (1992). A Saffire együttes 1987-ben vette fel első albumát, a „Middle Age Bluest”, olyan dalokkal, mint a „They Call Me Miss Thang” és a „Middle Age Blues Boogie”.
1990-ben a zenekar az Alligator Recordsnál elnyerte a „Song of the Year” díjat. W.C. Handy Awardot kapott a „Middle Age Blues Boogie” című dal. Adegbalola teljes munkaidős blueselőadó lett. Az 1990-es években Adegbalola workshopokat tartott a blueszene különböző aspektusairól, és blueszenei riporterként dolgozott a National Public Radio (NPR) „World Cafe” műsorában. 1998-ban társalapítója volt a „Blues Music Association” Bizottságnak.
Első szólóalbumát, a „Bitter Sweet Bluest” 1999-ben vették fel. Saját eredeti szerzeményei („You Don't Have to Take It (Like I Did), Big Ovaries, Baby, Nothing's Changed”) mellett az albumon Bessie Smith, Smokey Robinson, Ma Rainey és Nina Simone dalainak feldolgozásai is szerepeltek.
Adegbalolát két "Outmusic-díjra is jelölték 2005-ben. A „Big Ovaries, Baby” című dala a „The War On Democracy!” podcast 23. epizódjában használták fel. „Saffire – A The Uppy Blues Women” 2009-ben békésen feloszlott.
A „The Phoenix” (Boston) ezt írta róla: „Gaye hangja Sarah Vaughan síkosságától ás Nina Simone ropogós hangzásáig terjed.”
Diszkográfia
Bitter Sweet Blues (1999) Neoclassic Blues (with Roddy Barnes, 2004) Blues Gone Back (2006) The Junabomber (With Juno Lumumba Kahlil (más néven: DJ Blacula) Gaye Without Shame (2008) Blues In All Flavors (2012) Parents' Choice (Gold Award in Music, 2019) The Griot (2019) Is It Still Good To Ya? (2019) Satisfied (2023)
Díjai
Virginia Women in History (2018)
Jegyzetek
Források https://adegbalola.com/ https://www.allmusic.com/artist/gaye-adegbalola-mn0000801526#biography https://www.alligator.com/artists/Gaye-Adegbalola/
Fordítás
Kategória:Amerikai énekesnők Kategória:Élő személyek Kategória:1944-ben született személyek Kategória:Bluesénekesek Kategória:Amerikai bluesgitárosok