A tübingeni iskola (németː Tübinger Schule) egy protestáns és római katolikus teológusokból álló tudományos mozgalom neve, amely a 19. században indult. Az iskola a Biblia radikális kritikájának (→ történetkritikai módszer) a gyökere.
Történet Az iskola (Jüngere Tübinger Schule) 1826 körül alakult ki a Tübingeni Egyetemen Ferdinand Christian Baur protestáns teológus körében, aki 1826 és 1860 között az egyháztörténet és dogmatörténet professzora, 1841 és 1842 között pedig az egyetem rektora volt. Baur és tanítványai a 19. században lefektették a bibliakutatás történetkritikai módszerének alapjait.
A mozgalom első gondolata látszólag Baur Symbolik und Mythologie der Naturreligion des Altertums (Az ókor természetes vallásának szimbolizmusa és mitológiája) (1824–25) című művéből származik, amelyet a schleiermacheri gondolkodásmódból származó nézőpontból írt. Alapelveit a hegeli dialektika ihlette. Az iskola törekvéseinek lényege a hegeli eszmék szigorú alkalmazása volt a kereszténység, különösen az ősegyház fejlődésében. A tézis és az antitézis, ahogyan azt Baur és kollégái elképzelték, a péteri és páli kereszténység volt, amelyeket egymással ellentétes irányzatokként mutattak be. A péteri mozgalom e nézet szerint a hit általi megigazulás és a mózesi törvény cselekedetei tanát vallották; míg a páli mozgalom az egyedül hit általi megigazuláshoz ragaszkodott. Az iskola szerint hasonló szembenállás létezett az egyházpolitika terén is, mivel Péter tanítványai a judaizmus „hierarchikus” struktúrája alapján akarták létrehozni az egyházkormányzást, a főpappal a csúcson; míg Pál követői egy zsinati vagy presbiteriánus típusú egyházhoz ragaszkodtak.
Az iskola képviselői egyben hozzáfogtak ahhoz, hogy a történettudomány módszereivel felderítsék a Biblia szövegeiben mutatkozó ellentmondásokat.Valóság, 1961-05-01 / 3. szám / ZOLTAI DÉNES: A dialektikai teológia és a modern hitvédelem válsága
Két jelentős képviselője a 19. században Bruno Bauer, a Bonni Egyetem teológiai professzora és Strauss teológiai docens. Bauer munkái a kereszténységnek nem a zsidó, hanem a görög-római forrásait hangsúlyozzák. Véleménye szerint a kereszténység nem egyéb, mint a görög-római filozófiai áramlatoknak — a sztoicizmusnak és a hellenizált judaizmusnak — sajátos szintézise.Irodalmi Szemle, 1962/1 / FIGYELŐ / Hamar Kálmán: Lencman: A kereszténység eredete
További fő képviselőkː Albert Schwegler, Adolf Hilgenfeld és Eduard Zeller.
A három tübingeni iskola Egyes történészek három tübingeni iskolát különböztetnek meg:
A régebbi tübingeni iskola (Ältere Tübinger Schule), egy egzegézis iskola, amelyet az 1770-es években G. C. Storr (1746-1805) alapított. Lényegében Kant természetfeletti nézeteit képviselte, amely szerint az isteni kinyilatkoztatás az emberi ész felett áll. Képviselői a Biblia természetfeletti jellegét tekintették kutatásaik módszertani alapjának.
A katolikus tübingeni iskola, a Tübingeni Egyetem Katolikus Teológiai Karához kapcsolódó iskola, amelyet 1819 körül alapított J. S. Drey, majd Möhler és Hirscher fejlesztett tovább.
Az újabb tübingeni iskola (Jüngere Tübinger Schule), amelyet 1826 körül alapított F. C. Baur (1792–1860). A régebbi iskolával ellentétben egy dogmatikus előfeltevésektől mentes történeti-kritikai teológiát hirdet. Ehhez az iskolához tartoztak még: A. Hilgenfeld (1823–1907), K. Weizsäcker (1822–1899), A. Ritschl (később a Tübingeni Teológiai Iskola ellenfele) és mások. Általában ezt az iskolát Tübingeni Teológiai Iskolának nevezik.
Jegyzetek
Kategória:Tübingen Kategória:Németországi kereszténység