bélyegkép|A Wujing Zongyao, egy kínai katonai kézikönyvben szereplő bunkók választéka balról jobbra: láncos buzogány, fémbot, dupla láncos buzogány, vasbot, buzogány, tüskés buzogány. A bunkó, dorong, bunkósbot, furkósbot, husáng, fütykös rövidebb vagy hosszabb botot jelentenek, általában fából, amelyet az őskor óta fegyverként vagy szerszámként használnak. A bottól az különbözteti meg, hogy az egyik vége vastagabb, súlyosabb.

A régészeti leletek között számos példa akad tompa tárgyak által okozott sérülésekre, többek között a kenyai Turkana tartományban található Nataruk lelőhelyen, amelyet 10 000 évvel ezelőtt vadászó-gyűjtögető csoportok közötti őskori konfliktus színhelyeként írtak le.

A bunkók egy része elég rövid ahhoz, hogy egy kézzel lehessen lendíteni, míg a nagyobb bunkókhoz két kézre is szükség lehet. A harcművészetekben és más területeken különféle speciális botokat használnak, köztük a rendfenntartó szervek által használt gumibotot. A buzogány a bunkósbot leszármazottja, amely általában fémből és fából készül, és egy nyélre erősített tüskés, bütykös vagy tollas fejjel rendelkezik.

A bunkósbotok kulturális ábrázolására találhatunk példákat a mitológiában, ahol olyan erős figurákhoz társítják őket, mint Héraklész vagy a japán oni, vagy a populáris kultúrában, ahol a primitív kultúrákhoz, különösen az ősemberekhez társítják őket. A jogarak és a vezéri buzogányok a vezetői hatalom jelképei.

A bunkó által okozott sérüléseket általában zúzott sérülésnek nevezik.

A középkor során a szegény, de mégis katonáskodásra kötelezett emberek gyakran bunkót ragadtak fegyverként. Ugyanakkor számos középkori kódexben ábrázolnak páncélos katonát is bunkóval vagy husánggal. Hozzáférés: 2026. február 25.

Bűnözők és bűnüldözők bélyegkép|Rendfenntartó bunkó, Jüan-dinasztia A rendőri erők és elődeik hagyományosan a pisztolyoknál és pengéknél kevésbé halálos fegyverek használatát részesítették előnyben, amikor csak lehetett. Egészen a közelmúltig, amikor olyan alternatívák váltak elérhetővé, mint a sokkoló és a paprikaspré, ezt a szerepet a rendőri fegyverek között általában valamilyen fából készült eszköz töltötte be. Rövid, hajlékony botokat is gyakran használnak, különösen a civil ruhás rendőrök, akiknek el kell kerülniük a feltűnést.

A bűnözőkről ismert, hogy házilag készített vagy rögtönzött botok egész sorával fegyverkeznek fel, amelyek kisebb méretük miatt általában könnyen elrejthetők, vagy amelyekről megmagyarázható, hogy törvényes céllal hordják őket (például baseballütők).

Alapformái Magyarországon

Bunkó: Vastag végű farúd, ezért ennek a jelentése a legáltalánosabb. Ha különbséget akarunk tenni a különféle bunkók között, akkor a bunkó olyan faragott fadarab, ami nagyjából egyenlegesen vastagodik a kézben fogott vége felől az ütőfelület felé. A végét időnként vasabronccsal erősítik meg a tartósság és a nagyobb súly miatt. Husáng vagy dorong: Hasonló a bunkóhoz, de a husáng olyan faág, amit épp csak levágtak, rajta még a kéreg is. Az ütőrésze természetes módon vastag, jellemzően a fa gyökere, gyakran girbe-gurba és a levágott gyökér és ágdarabok is könnyen kivehetők. A husáng hevenyészett fegyver. Hozzáférés: 2026 február 25. Hozzáférés: 2026 február 25. Bunkósbot vagy furkósbot: Vékony bot, nagyobb bunkóval a végén. Hozzáférés: 2026 február 25. Bunkóját néha ólommal töltötték ki, vagy akár a teljes bunkó része volt ólom. Hozzáférés: 2026 február 25.

Előfordulásai világszerte bélyegkép|Egy juma harci bunkó Bár talán a legegyszerűbb fegyver, a bunkók sokféle változatban léteznek, többek között:

Aclys – gerely mellett jelentett bőrszíjjal ellátott szöges bunkót is, amelyet az ellenfélre dobtak, majd a szíjnál fogva visszahúztak. A Római Birodalom légiói használták. Árokharci bunkó – az I. világháborúban mindkét fél által használt közelharci fegyvertípus lövészárokban zajló közelharchoz. Baseballütő, krikettütő, T-ball ütő – A baseballütőt gyakran használják rögtönzött fegyverként. Azokban az országokban, ahol a baseballt nem szokás játszani, a baseballütőkre gyakran először fegyverként gondolnak. A tee ball ütőket is használják ilyen módon. Kisebb méretük és könnyebb súlyuk miatt ezek az ütők könnyebben kezelhetők egy kézben, mint a baseballütők. A krikettütők nehezebbek, és lapos formájuk és rövid nyelük miatt fegyverként nehézkessé válnak, de egyes országokban gyakrabban kaphatók, mint a baseballütők. Bian – a középkori kínai gyalogság és a tábornokok által használt cső, avagy (vezéri) buzogány. Buzogány – gyakorlatilag egy bunkósbot nehéz fémfejjel az erősebb ütések végett. A fabunkó fejébe apró szegecseket is kovácsolhatnak. Clava (hosszan clava mere okewa) – a chilei mapucsékk által használt hagyományos kőből készült kézi ütő lapos fejjel. A törzsfőnök által viselt különleges megkülönböztető jelként rituális jelentőséggel bír, tehát egyfajta díszbuzogányról van szó.Image of clava cefalomorfa Museo Chileno de Arte Precolombino Spanyolul clava cefalomorfa néven ismert. Csatacsillag – szögekkel kivert bunkó, jellemzően középkori fegyver. Hozzáférés: 2026. február 25. Emelőrúd – Általában rögtönzött fegyverként használt eszköz. A feszítővas is hasonló. Evezőbunkó – A Salamon-szigeteken gyakoriak, ezeket a bunkókat hadviselésre vagy egy kis ásott kenu meghajtására lehetett használni. Furkósbot – A bunkóval ellátott bot sétapálcaként, valamint önvédelmi és időnként háborús fegyverként is funkcionált szerte a világon. Gada – egy, az indiai szubkontinensen használt buzogány. Gata – egy fidzsi-szigeteki harci bunkó. Ghioagă – a bunkósbot román neve, más néven Bâtă. Az Oszmán Birodalom elleni harcokban használták fegyverként a parasztokból, és a helyi fejedelmek hűbéreseiből álló irreguláris csapatok Havasalföldön és Moldvában. A legkorábbi említései a 15. századból származnak. Golyósfejű bunkósbot – Ezeket az amerikai őslakosok használták. A fejük végét golyó alakúra faragták. Két típus létezik; a kőből készült változat, amelyeket főként a korai síksági, fennsíki és délnyugati indiánok használtak, valamint a fából készült változat, amelyeket a huron és az irokéz törzsek használtak. Ezek egy viszonylag szabadon mozgatható, lekerekített kőből vagy fából készült fejből álltak, amelyet egy fa nyélhez erősítettek. Gumibot – a bűnüldöző szervek által használt nem halálos fegyverek. Jiǎn – négyzetes keresztmetszetű vasbot, amelyet pengés fegyverek, magyarul kardok eltörésére terveztek. Jitte vagy jutte – a szamuráj rendőrség jellegzetes fegyvere, amely egy kampós vasrúd. A karddal támadó ellenfét vágásait tudták vele hárítani és lefegyverezni. A jitte a hivatalos státusz jelképének is számított Kanabó (nyoibó, konszaibó, tecubó, ararebó) – Különböző méretű japán bunkók, vagyis inkább már buzogányok, amelyek fából vagy vasból készültek, általában apró vastüskékkel vagy szegecsekkel. Először a szamurájok használták. Kanak harci bunkó – az új-kaledóniai kanakok által használt hagyományos bunkósbotok Kiyoga – teleszkópos vasbot, magyarul vipera néven ismert. Rugós vascső a közepében nagy teherbírású acélrugóval. A hegy és az első szakasz belecsúszik a rugóba, és az egész egy hét hüvelykes fogantyúba fészkel be. A kiyoga bevetéséhez csak meg kell fogni a fogantyút és lendíteni kell. Ennek hatására a részek a fogantyúból egy tizenhét hüvelyk hosszú botba nyúlnak ki.. Retrieved February 7, 2017. . Hozzáférés: 2026 február 25. Knobkerrie – Dél- és Kelet-Afrika harci bunkósbotja, gyakran gömb formájú, buzogányszerű bunkóval. Leangle, nulla-nulla, Vaddi, boondi – az ausztrál bennszülöttek harci bunkói és bunkósbotjai a különféle nyelveiken. Egyes darabok kampós ütőfeje majdnem derékszögben áll a fegyver szárával. Mások hegyes végűek. A leangle név a kulin nyelvekből származik, mint például a Wemba-Wemba és a Woiwurrung, a lia (fog) szó alapján. A waddy szó egy új-dél-walesi bunkósbotot jelöl. Mere – rövid, széles és lapos fejű maori bunkó, általában nefrit készült. Ólmosbot – egy súlyozott bunkósbot, amelyet elkábításra terveztek. Puskatus-bunkó – egy speciális, észak-amerikai indián fegyver, amit puskatus alakúra készítettek. Rungu (szuahéli, többesszámban marungu) – fából készült dobóbot vagy bunkósbot, amely bizonyos kelet-afrikai törzsi kultúrákban különleges szimbolikával és jelentőséggel bír. Különösen a maszáj moránokhoz (férfi harcosokhoz) kötődik. Sali – egy fidzsi-szigeteki lapos harci bunkó, amelyhez fa hegyet vagy kampót is faragtak. Shillelagh – csomós botból készült ír bunkósbot Supi – a Salamon-szigetek háborús bunkója. Deltoidra emlékeztető szögletes bunkó. Tipstaff – a tipstaff egy angolszász udvari tisztviselő, és egyben az általa használt díszbuzogány. Totokia – egy fidzsi-szigeteki tüskés bunkósbot jellegzetes, csákányhoz hasonlóan hajló alakkal. Ula – hagyományos dobható bunkó a Fidzsi-szigetekről. A golyós vagy gerezdes fejű buzogányok szinte pontos másai. U'u – a Marquises-szigetekről származó, gazdagon faragott díszes szertartási bunkósbot, amelyet elsősorban státuszszimbólumként használtak Vipera – teleszkópos vasbot. Egymásba illeszthető vascsövekből áll, amelyet lendítéssel lehet teljes méretére meghosszabbítani. Kis mérete miatt könnyen elrejthető.

Képek

Fordítás

Jegyzetek

Kategória:Ókori fegyverek Kategória:Középkori fegyverek Kategória:Kézifegyverek