Cezarevics

A cezarevics az Orosz Birodalom nyilvánvaló vagy a feltételezett (prezumptív) trónörökösének hivatalos címe volt 1797 és 1917 között.

Utolsó viselője Szent Alekszej Nyikolajevics nagyherceg volt.

Használata Gyakran összekeverik a sokkal általánosabb cárevics kifejezéssel, amely a mindenkori cár minden fiának címe volt, beleértve a nem orosz uralkodókat is, mint például a Krím, Szibéria és Grúzia cárjai.

Normális esetben egyszerre csak egy Cesarevics volt (kivételt képezett Konsztantyin Pavlovics nagyherceg, aki haláláig viselte a címet, annak ellenére, hogy a törvény az unokaöccsének adományozta), és a címet kizárólag Oroszországban használták.

A cezarevics címe volt még a cárevics és a nagyherceg is, hivatalos megszólítása az "ő császári felsége" volt.

Története 1721-ben Nagy Péter felhagyott a „cár” fő címének használatával, és felvette az imperator (császár) címet, mire a cárevics (és a „cárevna”, amelyet V. Iván lányai életük végéig megtartottak) címek hivatalosan használaton kívül kerültek. A császár lányait ettől kezdve "cesarevnának" nevezték (Péternek ekkorra már nem volt élő fia). 1762-ben, miután III. Péter elfoglalta a császári trónt, egyetlen fiának, Pavel Petrovicsnak adományozta a szokatlan cesarevics címet. Ő volt az első a kilenc Romanov-örökös közül, aki ezt a címet viselte. A cím adományozásakor azonban Pált Péter törvényes fiának, de nem törvényes örökösének ismerték el, melyet anyja sem fogadott el.

Nemzetközi szinten inkább a másik címét, a nagyherceget (великий князь) használták gyakrabban. E cím még a cesarevics előtti időkből származik, a Rurikidák idejéből, még azelőtt, hogy Moszkva nagyhercegei felvették volna a cári címet. Amikor Pál 1796-ban trónra lépett, azonnal fiát, Alekszandr Pavlovics Cesarevicset kiáltotta ki, és a címet 1797-ben törvényben is megerősítették, mint a trónörökös hivatalos címét (beépítve az Alaptörvények 145. cikkébe). 1799-ben I. Pál a Cesarevics címet adományozta második fiának, Konstantin Pavlovicsnak, aki furcsa módon megtartotta a címet azután is, hogy 1825-ben lemondott a trónról öccsük, I. Miklós javára.

Ettől kezdve minden császár legidősebb fia viselte a címet 1894-ig, amikor II. Miklós császár testvérének, Georgij Alekszandrovics nagyhercegnek adományozta azt, azzal a kikötéssel, hogy a jogosultsága megszűnik, amikor az uralkodónak fiú utódja születik. Amikor György 1899-ben meghalt, Miklós nem adományozta a címet legidősebb túlélő testvérének, Mihail Alekszandrovicsnak, bár Miklós egyetlen fia még öt évig nem született meg. Végül Alekszej Nyikolajevics (1904–1918) lett az Orosz Birodalom utolsó ceszarevicse, akit a családjával együtt a bolsevikok gyilkoltak le 1918-ban.

A birodalom bukása után Miután Kirill Vlagyimirovics nagyherceg 1924-ben száműzetésben elfoglalta az orosz trónt, fiát, Vlagyimir Kirillovics nagyherceget nevezte ki cesarevicsnek. 1997 óta a címet Vlagyimir unokájának, Georgij Mihajlovics Romanovnak tulajdonítják, akinek édesanyja, Marija Vlagyimirovna trónkövetelői minőségében adományozta neki.

A birodalom bukásáig azonban a legtöbben továbbra is cárnak, és nem császárnak nevezte az uralkodót, örökösét pedig éppen ezért cárevicsnek vagy nagyhercegnek, nem pedig cezarevicsnek.

Jegyzetek

Fordítás

Kapcsolódó szócikkek Oroszország uralkodóinak listája Oroszország császára

Kategória:Oroszország történelme

Cezarevics

Źródło i licencja