Nancy Fraser amerikai filozófus, kritikai teoretikus, feminista, a politikai és társadalomtudományok Henry A. és Louise Loeb professzora és a New York-i The New School filozófiaprofesszora.Jadžić, Miloš & Miljković, Dušan & Veselinović, Ana (eds.). (2012). Kriza, odgovori, levica: Prilozi za jedan kritički diskurs, Rosa Luxemburg Stiftung Southeastern Europe: Belgrade, p. 239 (in Serbian) Az identitáspolitika kritikájáról és az igazságosság fogalmával kapcsolatos filozófiai munkásságáról széles körben ismert Fraser a kortárs liberális feminizmust és annak a társadalmi igazságossággal kapcsolatos kérdésekről való lemondását is határozottan bírálja. Fraser három ország négy egyetemének tiszteletbeli doktora, és 2010-ben elnyerte az Amerikai Filozófiai Társaság Alfred Schutz-díját a társadalomfilozófiában. A 2017-2018-as ciklusban az American Philosophical Association Eastern Division elnöke volt.

Fiatalkora és tanulmányai Fraser vegyes, második generációs bevándorló családból származott, apja zsidó, anyja ír katolikus és zsidó származású. Apja szülei kelet-európai bevándorlók voltak, elsősorban litván és lengyel származásúak. Anyai nagyanyja családja ír katolikus származású volt. Nagyanyja apja zsidó házaló kereskedő volt. Szüleit „zsidónak és nagyon zsidónak vallja”, de nem vallásosnak. Volt bat micvója,A bar-micvó vagy bat-micvó a judaizmusban a nagykorúvá válás rituáléja. és részt vett a zsinagógában tartott nagyünnepi istentiszteleteken. 1969-ben a Bryn Mawr College-ban szerzett bachelor diplomát filozófiából, majd 1980-ban a CUNY Graduate Centerben filozófiából doktorált.

Pályája Sok éven át tanított a Northwestern Egyetem filozófia tanszékén, mielőtt 1995-ben a New Schoolba ment. Vendégprofesszor volt németországi, franciaországi, spanyolországi és hollandiai egyetemeken. Számos publikációja és előadása mellett Fraser a Constellations című nemzetközi kritikai és demokráciaelméleti folyóirat korábbi társszerkesztője, ahol továbbra is aktív tagja a szerkesztőbizottságnak. Meghívták a Stanford Egyetem Tanner-előadásainak megtartására és az Amszterdami Egyetem Spinoza előadásainak megtartására. 2024-ben visszavontak egy állásajánlatot, hogy előadásokat tartson a Kölni Egyetemen, miután kiderült, hogy Fraser aláírta a „Philosophy for Palestine” című levelet. Fraser „filoszemita mccarthyizmusnak” nevezte a meghívását elutasító döntést.

Kutatás Fraser számos témáról írt, de elsősorban az igazságosság és igazságtalanság filozófiai fogalmairól ismert. Fraser szerint az igazságosság két különálló, de egymással összefüggő módon értelmezhető: elosztási igazságosság (az erőforrások igazságosabb elosztása szempontjából) és elismerési igazságosság (a társadalmi identitások és csoportok közötti különbségek elismerése). Az igazságtalanságnak két megfelelő formája van: a rossz elosztás és a rossz elismerés.

Szerinte az 1960-as és 1970-es években számos társadalmi igazságossági mozgalom a faji, nemi, szexuális vagy etnikai alapon történő elismerés mellett érvelt, és a téves elismerés korrigálására való összpontosítás háttérbe szorította a rossz elosztás tartós problémáinak kiküszöbölését. Más szóval Fraser azt állítja, hogy az identitáspolitikára való túlzott összpontosítás eltereli a figyelmet a neoliberális kapitalizmus káros hatásairól és a sok társadalmat jellemző növekvő vagyoni egyenlőtlenségről.

Újabb munkáiban Fraser még ennél is tovább megy, amikor az identitáspolitika szűklátókörűségét összekapcsolja a gazdagok és szegények közötti szakadék növekedésével, különös tekintettel a liberális feminizmusra, amelyet Fraser a kapitalizmus „szolgálóleányának” nevez. Sheryl Sandberg 2013-as Lean In című könyvére reflektálva Fraser kifejtette: Számomra a feminizmus nem egyszerűen arról szól, hogy a meglévő társadalmi hierarchiákon belül egyes nők egy kis csoportját hatalmi és kiváltságos pozíciókba juttassuk. Sokkal inkább arról szól, hogy legyőzzük ezeket a hierarchiákat. Ehhez meg kell kérdőjelezni a nemek közötti uralom strukturális forrásait a kapitalista társadalomban — mindenekelőtt a két, egymástól elvileg különböző tevékenység intézményesített szétválasztását: egyrészt az úgynevezett „termelő” munkát, amely történelmileg a férfiakhoz kötődik, és amelyet bérrel fizetnek; másrészt a „gondozó” tevékenységeket, amelyeket történelmileg gyakran nem fizetnek, és amelyeket még mindig főként nők végeznek. Véleményem szerint ez a nemek szerinti, hierarchikus felosztás a „termelés” és a „reprodukció” között a kapitalista társadalom meghatározó struktúrája és a nemek közötti aszimmetriák mélységes forrása. Nem lehet „a nők emancipációja” mindaddig, amíg ez a struktúra érintetlen marad.

2022 márciusában a 151 nemzetközi feminista között volt, akik aláírták a Feminist Resistance Against War: A Manifesto című kiáltványt, szolidaritást vállalva az orosz feminista háborúellenes ellenállással.

Könyvek Fortunes of Feminism Fortunes of Feminism: From State-Managed Capitalism to Neoliberal Crisis (A feminizmus szerencséje: Az államilag irányított kapitalizmustól a neoliberális válságig) című, 1985 és 2010 között írt esszék gyűjteménye,Fraser, Nancy (2013). Fortunes of feminism: from state-managed capitalism to neoliberal crisis. Brooklyn, New York: Verso Books. amely azt a „három felvonásos drámát” kívánja boncolgatni, amely a szerző szerint a második hullám feminizmusának fonala. Az első felvonás azt a pillanatot jelenti, amikor a feminista mozgalom csatlakozott a radikális mozgalmakhoz, hogy a nemek közötti igazságtalanság és a kapitalizmus androcentrizmusának leleplezése révén átalakítsa a társadalmat, míg a második felvonás – emeli ki Fraser sajnálkozva – az újraelosztásról az elismerésre és a különbségre való áttérés, valamint az identitáspolitika felé való elmozdulás, amely a neoliberalizmus támogatását kockáztatja a szabadpiaci társadalom kiépítésére irányuló erőfeszítések révén. A harmadik felvonást a mozgalom újjáélesztéseként látva Fraser egy újjáéledő feminista radikalizmus mellett érvel, amely képes kezelni a globális gazdasági válságot."Fortunes of Feminism." Verso. Verso Books, n.d. Web. March 23, 2015. A feminizmusnak olyan erőnek kell lennie, amely más egyenlőségi mozgalmakkal együtt dolgozik a gazdaság demokratikus ellenőrzés alá vonásáért folytatott küzdelemben, miközben a nők felszabadításának korábbi hullámaiban rejlő víziós potenciálra épít.

A mű fontos hozzájárulásnak tekinthető, mivel világos keretet biztosít a munkával, az emancipációval, az identitással és a jogkövetelésekkel kapcsolatos kérdések újragondolásához, amelyek a neoliberalizmus kortárs kontextusában az igazságosság politikai követeléseinek középpontjában állnak. Bár a politikai gazdaságtan szükséges beépítése a kortárs feminista diskurzusba, Fraser elméleti sémáinak használatát kritika érte, mivel időnként sűrű és zavaros – nem világos például, hogy miért van háromféle szükségletdiskurzus, a függőség négy regisztere vagy a nemi igazságosság hét elve. M. E. Mitchell, a Marx & Philosophy szerzője azt írja: „Ez [a bonyolultság] talán annak köszönhető, hogy hajlamos arra, hogy olyan kifejezéseket használjon, amelyek a legjobban lefedik az intézményesített elnyomás folyamatait. Az így, az alapoktól kezdve történő gondolkodás olyan komplexitást ad munkájának, amely időnként veszélyezteti elméleti kategóriáinak szisztematikus minőségét és koherenciáját.”

Unruly Practices Unruly Practices: Power, Discourse, and Gender in Contemporary Social Theory (Szabálytalan gyakorlatok: Hatalom, diskurzus és nemek a kortárs társadalomelméletben) az 1980 és 1989 között írt esszék gyűjteménye.Fraser, Nancy. Unruly Practices: Power, Discourse, and Gender in Contemporary Social Theory. Minneapolis: U of Minnesota, 1989. Print. A könyv a hatalom és a forrás elméleteit vizsgálja Foucault-nál, a francia dekonstrukció és Richard Rorty politikáját, a nemek politikáját Habermasnál, valamint a szükségletértelmezés politikáját két záró esszében, amelyekben saját pozícióját vázolja fel a kortárs szocialista-feminista kritikai elméleten belül. Olyan kortársak, mint Douglas Kellner, úgy méltatták Fraser írásait, mint amelyek „társadalmi reménnyel fűszerezettek”, és hatékonyan szintetizálják a politikai cselekvés és a társadalmi haladás iránti feminista elkötelezettséget a modern és posztmodern társadalmi szkepticizmus számos formájával. Mások azonban kritizálták azt a célját, hogy „a szocialista feminizmus [jelenlegi] politikai gyakorlatának eligazításához szükséges nagy diagnosztikai képet” nyújtson, mivel az egyszerre túl ambiciózus és végső soron túl szűk látókörű. Patricia S. Mann például a következőképpen foglalja össze a szöveg buktatóit: Bárcsak Fraser nagyobb erőfeszítéseket tett volna, hogy az analitikus filozófia erőforrásait hívja segítségül. Igaz, hogy az analitikus filozófusok egészen Immanuel Kantig és Jeremy Benthamig tekintenek vissza az analitikus filozófia paradigmáiért. A filozófia, amelyet az egyének társadalmi konstitúciójának e fogalmai, illetve az egyéni gondolkodás irracionalitásai érintetlenül hagynak, egy elavult, de még mindig hajózásra alkalmas hajót kínál mindazok számára, akik át akarják vészelni a posztmodern kiábrándulás viharait a cselekvés és a folyamat fogalmaival kapcsolatban. Ha Fraser az analitikus politikai gondolkodók munkáit használta volna fel, amikor végül megfogalmazta a jóléti állam szocialista-feminista elméletét, kihasználhatta volna a politikai cselekvés és a politikai jogok elismerten „vékony” elméleteit a mai politikai filozófiában.

Díjak és kitüntetések Doctor Honoris Causa, Erasmus School of History, Culture and Communication and Faculty of Philosophy, Erasmus University Rotterdam, 2014."Fraser, Nancy." The New School for Social Research. The New School, n.d. Web. March 23, 2015. Doctor Honoris Causa, Universidad Nacional de San Martin, Buenos Aires, Argentina, 2014 International Research Chair in Social Justice, Collège d'études mondiales, Paris, 2011-2016 Senior Fellow, Center for Advanced Studies "Justitia Amplificata," Frankfurt, 2013 Rosa Luxemburg Foundation Fellow, November–December 2012 Einstein Visiting Fellow, JFK Institute for North American Studies, Freie Universität, Berlin, 2010–2012 Humanitas Visiting Professor in Women's Rights, University of Cambridge, UK, March 2011 Doctor Honoris Causa, Roskilde University, Denmark, 2011 Donald Gordon Fellow, Stellenbosch Institute for Advanced Studies, South Africa, 2011 Alfred Schutz Prize in Social Philosophy, American Philosophical Association, 2010 Chaire Blaise Pascal, École des hautes études en sciences sociales, Paris, 2008–2010 Awarded the Doctor Honoris Causa, by the National University of Cordoba (Argentina), 2006 American Academy of Arts and Sciences Fellow, 2019 Karl Polanyi Visiting Professorship, 2021 Knight of the Legion of Honor of France Nessim Habif World Prize, University of Geneva, 12 October 2018 Nonino Prize 2022 "Master of Our Time", Italy, 2022 Andorka Rudolf Medál, Rajk Szakkollégium, (2025)

Írások Könyvek

Szerkesztett könyvek és egyes közreműködések szerkesztett kötetekben

Folyóiratcikkek

Magyarul megjelent Kannibál kapitalizmus. Hogyan falja fel a rendszer a demokráciát, a gondoskodást és a bolygót, és hogyan tudunk tenni ellene? (Cannibal Capitalism) – Open Books, Budapest, 2024 (Bázis könyvek) · · Fordította: Bakó Júlia

Megjegyzések

Jegyzetek

Fordítás

Kategória:1947-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:Amerikai írók Kategória:Amerikai filozófusok Kategória:Amerikai nők Kategória:Baltimore-iak