A Geraszimov-doktrína (oroszul:  Доктрина Герасимова, más néven káoszelmélet) egy katonai kifejezés, amely a modern csatatéren elért győzelemre irányuló új generációs hadműveletek modern végrehajtási módjait írja le. A doktrínát Valerij Vasziljevics Geraszimov határozta meg és alkotta meg 2013-ban, amikor az Orosz Föderáció Fegyveres Erőinek vezérkari főnökeként szolgált.

Az előadás és a közzététel bélyegkép|Valerij Geraszimov 2017-ben 2012. november 9-én Putyin kinevezte Geraszimovot az Orosz Föderáció Fegyveres Erőinek Vezérkari főnökévé. 2013. január 25-én előadóként meghívták a moszkvai Hadtudományi Akadémia konferenciájára, ahol előadást tartott a jövőbeli háborúkról, és bemutatta az új generációs hadviselés koncepcióját.

Az előadás kulcsfontosságú téziseit Geraszimov "A tudomány értéke az előrejelzésben [rejlik]. Az új kihívások megkövetelik a hadviselés formáinak és módszereinek újragondolását" („Ценность науки в предвидении. Новые вызовы требуют переосмыслить формы и способы ведения боевых действий”) című fejezetében foglalta össze az előadás legfontosabb téziseit. A szöveg 2013. február 27-én jelent meg a „Военно-промышленный курьер” című újságban, majd annak honlapján (vpk-news.ru).

A cikk összefoglalása Geraszimov főbb tézisei:

Az arab tavasz eseményei azt mutatják, hogy egy megfelelően működő állam rövid idő, akár néhány nap alatt is káoszba süllyedhet, harcok, külföldi beavatkozások, polgárháború és humanitárius katasztrófa színterévé válhat. Az új generációs hadviselés eltér a hagyományos fegyveres konfliktusoktól. A nem katonai módszerek (gazdasági, politikai, információs) ugyanolyan hatékonyak, sőt talán még hatékonyabbak is lehetnek, mint a hagyományos támadások. Kihasználhatják a tiltakozó lakosság, az információs hadviselés és a hírszerző műveletek lehetőségeit, és katonai erőket is bevethetnek a béke fenntartása és a destabilizált régióban kialakult válság kezelése ürügyén. Az ellenség előnyét ellensúlyozhatja a titkosszolgálatok által ellenőrzött belső ellenállás, amely baráti frontot hoz létre az ellenséges ország területén. A fegyveres erők külföldi alkalmazásának egyik formája lehet egy látszólag békés, valójában katonai művelet (humanitárius, mentési, szaniter, evakuálási stb. formában végrehajtva).

Geraszimov Alekszandr Szvecsin szovjet stratéga véleményét idézte, aki úgy vélte, hogy minden háború egyedi elemzést és külön módszertant igényel, és egyetértett vele. Idézte Georgij Szamojlovics Isszierszon ezredes (oroszul: Георгий Самойлович Иссерсон) "A harc új formái" (oroszul: "Новые формы борьбы") című, 1940-ben megjelent könyvét is. Geraszimov dicsérte a szerzőt a háború kihirdetés nélküli új módjáról tett megfigyeléseiért, amely nem talált a korabeli parancsnokok helyeslésére. Issziersont "prófétának" nevezte, akit hazájában félreértettek.

A hagyományos és az új generációs hadviselés közötti alapvető különbség, ahogy azt Geraszimov leírta, abban a fontos szerepben rejlik, amelyet a konfliktusban olyan tevékenységek játszanak, mint a dezinformáció, káosz és regionális destabilizáció. Ezeket a közvetett cselekvési stratégiának (oroszul: стратегия непрямых действий) és „nem katonai” (oroszul: невоенные средства) eszközök alkalmazásának nevezte.

Egyéb különbségek: Hagyományos háború Következő generációs háború A katonai agresszió a hadüzenettel kezdődik. Az agresszió békeidőben kezdődik. Vitán felül áll, hogy melyik ország üzent hadat és támadott, kit támadtak meg és miért. Nincs hadüzenet. Nem tudni, ki indította a támadást. A műveletekben meghatározatlan vagy ellentmondásos állami hozzátartozású és ugyanilyen homályos célú félkatonai csoportok vesznek részt. Először az ország határait támadják meg, és a csapatok fokozatosan elfoglalják az ellenséges területet. Az ellenséges területen található stratégiai katonai és polgári infrastruktúra precíziós támadás célpontjává lesz, és az első támadás bárhol bekövetkezhet. A háborús műveleteket olyan katonák hajtják végre, akik egyértelműen beoszthatók egy adott hadseregbe. A műveleteket különleges erők, katonai és civilekből álló vegyes csoportok, félkatonai csoportok, ismeretlen parancsnokság alatt álló, meghatározatlan egységek, valamint modern, pilóta nélküli, élőerőt nem igénylő eszközök hajtják végre. A támadások hullámokban (szakaszokban) jelentkeznek. Az ellenség csapatait és létesítményeit egyidejűleg, az egész területén támadják. A műveletek szárazföldön, tengeren és a levegőben zajlanak. A hadviselés az információs szférában is zajlik. A hadsereg irányítása központosított módon történik. A hadsereg irányítása decentralizált, az információs szféra felett pedig egy központi, összehangolt parancsnokság gyakorol ellenőrzést. A hadsereg hivatalosan bejelenti egy idegen országba, háború megvívása céljából történő belépését. A hadsereg bármilyen célt bejelenthet, beleértve humanitárius segítségnyújtást vagy mentési műveletek végrehajtását. Világos különbség van a háború és a béke időszaka között. Nincs egyértelmű megkülönböztetés.

Alkalmazás Az új generációs hadviselési taktikák alkalmazására példaként említhető a Krím Oroszország általi annektálása és a háború kitörése Donbászban. A Krím annektálása során alkalmazott módszerek, mint például a meghatározatlan egységek, az általános káosz, a dezinformáció és az azonosíthatatlan ellenséges katonák (az úgynevezett kis zöld emberkék), megegyeznek a Geraszimov által leírtakkal. Azonban egyikük sem volt úttörő a hadviselés művészetében.

Orosz nyelvű kiadványokban a Geraszimov-doktrínát az alábbiakkal összefüggésben idézik: Oroszország magatartása néhány volt szovjet köztársasággal szembe, a Krím annektálása és a donbászi háború, azzal, hogy a módszer nem működött Oroszország 2022-es ukrajnai inváziója során.

Ki az alkotó? bélyegkép|Geraszimov cikkéből származó, angolra fordított ábra, amely a nem katonai eszközök működését mutatja be A doktrína neve arra utal, hogy Geraszimov minden megoldás szerzője és alkotója. Valójában az általa felsorolt, háború indításának és támogatásának, nem katonai módszerei az ókor óta ismertek és használatosak. A Hadtudományi Akadémián tartott előadásán Geraszimov idézte Szun-ce A hadviselés művészete című, az i. e. 6. században írt művét, és annak a harci műveletek nélküli háború megnyerésének koncepcióját. Cikkében viszont Issierson 1940-es könyvét idézte a hadüzenet nélküli háború kapcsán, ami Issierson szemszögéből szintén nem volt új jelenség, mivel a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió egy évvel a könyve megjelenése előtt már megtámadta Lengyelországot ilyen módon.

A 20. században az orosz katonai szakértők leírták már a „kis háború” (Borisz Szmiszlovszkij) és a „lázadó háború” (Jevgenyij Messzner) koncepcióját. A háborúra adott „aszimmetrikus válaszok” kérdését is elemezték. A fenti koncepciók számos közös elemet tartalmaznak a Geraszimov által leírt új generációs háborúval, pl.: a hivatalos hadüzenet hiánya, káosz a fegyveres alakulatokban, egy alakulat egy adott államhoz való hozzátartozásának hiánya, káosz a frontvonalon vagy annak teljes hiánya, az államon belül vagy a határoktól távol végrehajtott katonai műveletek, a háború és a béke közötti határ elmosódása.

2013 májusában, Geraszimov cikkének megjelenése előtt, Igor Girkin hasonló víziót vázolt fel, melyben a következőkkel érvelt: „Az új típusú háborúkban a siker alapja preventív különleges műveletek, nem pedig nagyszabású katonai műveletek”.

Mirosław Banasik ezredes feltételezte, hogy Geraszimov nem a koncepció szerzője, mivel azt mindössze három hónapnyi hivatalba lépés után mutatta be, és korábban nem elemezte a háborús taktikákat. A tényleges megfogalmazó Nyikolaj Makarov, a korábbi vezérkari főnök lehetett. Michael Kofman (Wilson Center, az NCA orosz tanulmányok igazgatója) azzal érvelt, hogy Geraszimov a páncélos hadviselésben specializálódott, és egy katonai taktika kidolgozása egy törzs összehangolt munkáját igényli. Ezért feltételezte, hogy Geraszimov a katonai körökben megvitatott, közismert feltételezéseket mutat be, különböző elemzők és szerzők gondolataira hivatkozva, amelyek közül néhány annyira általános, hogy gyakorlatilag bármilyen konfliktusra alkalmazható.

A koncepció neve Geraszimov maga nem nevezte gondolatait „doktrínának”. Ez a kifejezés (Geraszimov -doktrína) nyugati kiadványokban jelent meg, és akkor vált népszerűvé, amikor a koncepciót a hibrid hadviseléssel hozták összefüggésbe. A dezorganizáció és a destabilizáció kulcsszerepe miatt a „káoszelmélet” kifejezést is használták.

A „Geraszimov-doktrína” kifejezést Mark Galeotti használta először 2014. június 6-án „In Moscow's Shadows” című blogján . 2018-ban Galeotti a "Foreign Policy" magazinban egy „Elnézést kérek a Geraszimov-doktrína megalkotásáért” című cikkben kért bocsánatot ezért. Elmagyarázta, hogy Geraszimov szövegének angolra fordított változatát Robert Coalsontól, a Szabad Európa Rádió újságírójától kapta, és kommentárokkal együtt tette közzé blogján. Szándékosan adott a bejegyzésnek figyelemfelkeltő címet, tudván, hogy a fogalom nem minősül szigorú értelemben vett doktrínának, és hogy Geraszimov nem a benne foglalt gondolatok szerzője. A Krím annektálása után a kifejezés népszerűvé és félrevezetővé vált, amit Galeotti helyesbíteni akart. Egy későbbi, 2018-as cikkében Galeotti tagadta Geraszimov szerzőségét, és azt, hogy a koncepciót „doktrínának” nevezte.

Értelmezés Az a tény, hogy a cikk egy széles körben elérhető újságban jelent meg, arra utal, hogy Geraszimov nem a minősített információkat vagy az orosz fegyveres erők stratégiailag fontos terveit közölte. 2015-ben Michał Wojnowski kifejtette, hogy Geraszimov által bemutatott koncepció nem innovatív, évszázados orosz katonai elvekre támaszkodik, és az egyetlen kivételt az új technológia használatából származó módszerek jelentik. Az orosz, majd a nyugati média által a koncepciónak adott nyilvánosságot úgy értelmezte, mint a nyugati országoknak bemutatandó új, más országokban ismeretlen stratégiát. Jacek Meissner, a lengyel Katonai Műszaki Egyetemről hasonló véleményt fogalmazott meg, azzal érvelve, hogy a katonai és nem katonai módszerek vegyítése már régóta ismert, és Oroszország ebben a tekintetben nem különbözik a többi országtól. Véleménye szerint: „Geraszimov kétségtelenül a modern konfliktus vízióját mutatta be, de az egyediség és a túlzott hatékonyság tulajdonítása ennek a jelenségnek bizonyos mértékig alátámaszthatja az orosz narratívát”.

Oroszország hivatalos katonai doktrínája Az Oroszországi Föderáció hivatalos katonai doktrínája (oroszul: Военная доктрина Российской Федерации) nyilvános, a fegyveres erők működésének általános elveit írja le, időszakosan kihirdetik és elnöki rendelettel hagyják jóvá. Geraszimov publikációja nem befolyásolta azt. 2014. december 25-én Putyin rendelettel jóváhagyta az Oroszországi Föderáció új katonai doktrínáját, amely lényegében nem különbözött a négy évvel korábban jóváhagyottól.

Hivatkozások

Fordítás

Kategória:Kelet-ukrajnai háború Kategória:Nemzetközi kapcsolatok