A sifták (egyes számban sifta) főként Etiópiában, Eritreában, Kenyában, Tanzániában és Szomáliában használt kifejezés, jelentése „bandita” vagy „törvényen kívüli”, de magában foglalhat bárkit, aki lázad egy hatóság vagy intézmény ellen, amelyet illegitimnek tart, mint például az arbegnocs gerillák Etiópiában az olasz megszállás idején. A kifejezés shufta alakban került át Etiópiába a szomáli nyelvből a sifta háború idején (amely pedig a szuahéli nyelvből származik), eredeti amhara nyelvű alakja šəfta (ge'ez írással ሽፍታ).
Történelmileg a sifták helyi milíciák tagjaiként szolgáltak Északkelet-Afrika különösen távoli, vidéki és gyakran törvényen kívüli részein, azaz az Etióp-magasföldön.
Afrikában a szót inkább hős vagy antihős értelemben használták törvényen kívüli személy helyett (hasonlóan Robin Hood történelmi romantizálásához a nyugati társadalomban, vagy Magyarországon a betyárokhoz), az idő múlásával azonban egyre inkább negatív jelentést nyert.
A fogalom meghatározása A sifta pozitív és negatív jelentéssel is bírhat, utalhat közönséges banditára és forradalmárra is, a két fogalom elkülönül de nem feltétlenül zárja ki egymást. Gyakran nagy tiszteletnek örvendő, politikai motivációjú törvényen kívüli személyeknek tekintik őket, akik a társadalmi rendért vagy egy politikai ügyért küzdenek. Ebben a kontextusban a siftinnet (siftának lenni) különböző formái társadalmi funkciót töltenek be konfliktusmegoldási eszközként.
Történelem bélyegkép|Etióp harcosok 1770-ben, a zemene meszafint idején A sifta-szerű tevékenység egyik első említése a régióban a középkori Etiópiában élő portugáloktól származik, akik azt állították, hogy az ország hegyvidéki jellege miatt a lázadók elrejtőzhettek a vidéken, hónapokig elkerülve, hogy a császári csapatok elfogják őket. A sifták mint kelet-afrikai rendfenntartó erőként való elképzelése valószínűleg az észak-etióp társadalmaktól ered a vérbosszúra visszavezethetően (amharául: ደመላሽ, latin betűs átírásban: demelash, szó szerinti fordításban „vér visszafizetés” vagy „válasz”). Ez a jelenség, amely sok közel-keleti, észak-afrikai és északkelet-afrikai kultúrában gyakori, az amhara és az agav kultúrában is nagy szerepet játszik, mivel a gyilkosságért körözött személyek az Etióp-magasföld zord és nehezen járható domborzata miatt könnyen elkerülhették a letartóztatást, ami arra késztette a legközelebbi rokonokat, hogy saját kezükbe vegyék az ügyet.The Causes of Blood Feud in Amhara Regional State, Ethiopia - Kumilachew Siferaw Anteneh, Gubaye Assaye Alamineh, Mohammed Seid Ali & Abebe Dires, August 2021, African Studies, Bahir Dar University.
Etiópiában a sifták regionális hatalomra törhettek, de akár a császári címet is megszerezhették, így legitimálva a sifta fogalmat. Két 19. századi sifta, Kassza Hajlu Gondarból és Kassza Mercsa Tigréből, a 19. század végén IV. Johannész (János) illetve II. Tevodrosz néven császár lett. Így a sifták elit katonák, valamint a nyugati hatalmakkal, például az olaszokkal szembeni ellenállás magja lettek. Hagyományosan azonban ha egy sifta cselekedetei megsértették a társadalmi normákat, azt t'era-siftának nevezték, és tolvajnak vagy banditának tekintették. Mindazonáltal siftának lenni (különösen az olasz megszállás idején) megtiszteltetés volt egy etióp számára, így indult és terjedt el az ellenállás. Eritreában a brit uralom idején katonai egységeket vetettek be a törvényen kívüli területek megregulázására, és a sifták tevékenységeinek megakadályozására.
Korábban Eritrea elnöke, Isaias Afewerki és Etiópia miniszterelnöke, Meles Zenawi is siftának nevezte magát, amikor az EPLF és a TPLF lázadó csoportok vezetői voltak,Jon Abbink; Mirjam de Bruijn, Klaas van Walraven (September 2003). Rethinking Resistance: Revolt and Violence in African History. Brill Academic Publishers. csakúgy mint a 21. századi amhara etnikai nacionalista fanó milícia tagjai.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Bűnözők Kategória:Etiópia történelme Kategória:Szomália történelme Kategória:Eritrea történelme Kategória:Kenya történelme Kategória:Északkelet-Afrika