Anne Tyler amerikai regényíró, novellista és irodalomkritikus. Huszonöt regénye jelent meg, köztük a Dinner at the Homesick Restaurant (1982), a The Accidental Tourist (1985) és a Breathing Lessons (1988). Mindhárom a Pulitzer-díj döntőse volt, a Légzőgyakorlatok pedig 1989-ben el is nyerte a díjat. Emellett elnyerte a Janet Heidinger Kafka-díjat, az Ambassador Book Award-ot és a National Book Critics Circle díjat. 2012-ben elnyerte a The Sunday Times irodalmi kiválósági díját. Tyler huszadik regénye, a A Spool of Blue Thread 2015-ben bekerült a Man Booker-díj rövid listájára, a Redhead By the Side of the Road-ot pedig 2020-ban ugyanerre a díjra jelöltek közé került.
Elismert karaktereiért, „zseniálisan kidolgozott és abszolút pontos részletgazdagságáért”, „szigorú és művészi stílusáért”, valamint „éles és nyílt nyelvezetéért”.
Tylert többek között John Updike-hoz, Jane Austenhez és Eudora Weltyhez hasonlították.
Fiatalkora és iskolái Korai gyermekkor Négy gyermek közül a legidősebbként Minneapolisban, Minnesotában született. Apja, Lloyd Parry Tyler ipari vegyész, édesanyja, Phyllis Mahon Tyler pedig szociális munkás volt. Mindkét szülője kvéker volt, akik nagyon aktívak voltak társadalmi ügyekben a Közép-Nyugaton és a Délen.Bail, Paul (1998), Anne Tyler: A Critical Companion, Westport, Connecticut:Greenwood Press. Családja egymás után több kvéker közösségben élt Délen, míg 1948-ban le nem telepedtek egy kvéker kommunában Celóban, Észak-Karolina hegyeiben, Burnsville közelében. A Celo közösségi települést nagyrészt lelkiismereti okokból kifolyólag tiltakozók és a Baráti Társaság liberális hicksiElias Hicks (1748. március 19. – 1830. február 27.) vándorló kvéker lelkész volt a New York állami Long Islandről. ágának tagjai lakták. Tyler hét és tizenegy éves kora között ott élt, és segített szüleinek és másoknak az állatállomány és a biogazdaság gondozásában. Bár nem járt hivatalos állami iskolába Celóban, otthonokban oktattak rajzot, ácsmesterséget és főzést, más tantárgyakat pedig egy apró iskolában. Korai informális képzését levelező tagozaton folytatták.Willrich, Patricia R. (Summer, 1992) "Watching through Windows: A Perspective on Anne Tyler," The Virginia Quarterly Review, Charlottesville, Virginia: University of Virginia.Croft, Robert W. (1995), Anne Tyler: A bio-bibliography. Westport Connecticut: Greenwood Press.
Első emléke saját kreatív történetmeséléséről az volt, amikor háromévesen bebújt az ágytakaró alá, és „meséket meséltem magamnak, hogy el tudjak aludni éjszaka”. Első könyve hétéves korában rajzok és történetek gyűjteménye volt „szerencsés lányokról... akik fedett szekereken nyugatra mehetnek”. Gyerekkorának kedvenc könyve Virginia Lee Burton The Little House című műve volt. Tyler elismeri, hogy ez a könyv, amelyet sokszor elolvasott ebben a korlátozott könyvhozzáférési időszakban, mély hatással volt rá, bemutatva, hogy „hogyan telnek az évek, hogyan változnak az emberek, és semmi sem maradhat soha ugyanolyan”. Ez a korai észlelés az időbeli változásokról évtizedekkel később számos regényében újra megjelenik, ahogyan maga a The Little House is megjelenik a Dinner at the Homesick Restaurant című regényében. Tyler azt is leírja, hogy gyerekként 22-szer olvasta a Kisasszonyokat. Amikor a Tyler család négy év után elhagyta Celót, hogy Raleigh-be, Észak-Karolinába költözzön, a tizenegy éves Tyler soha nem járt állami iskolába, és soha nem használt telefont. Ez a szokatlan neveltetés lehetővé tette számára, hogy „a normális világot bizonyos fokú távolságtartással és meglepetéssel” szemlélje.Allardice, Lisa (January 4, 2004), "Accidental celeb", The Observer, UK
Tyler kívülállónak érezte magát a Raleigh-i állami iskolákban, amelyekbe járt, és ez az érzés élete nagy részében elkísérte. Azt állítja, hogy ez a kívülállóság-érzés hozzájárult ahhoz, hogy íróvá vált: „Úgy hiszem, hogy bármilyen elkülönítő helyzet megteszi [hogy íróvá váljak]. Az én esetemben a kommunából való kilépésről... és a külvilágba való beilleszkedésről volt szó.” Annak ellenére, hogy tizenegy éves kora előtt nem járt állami iskolába, Anne jóval a legtöbb raleigh-i osztálytársa előtt kezdte meg tanulmányait. Mivel most már hozzáfért a könyvtárakhoz, felfedezte Eudora Weltyt, Gabriel García Márquezt, F. Scott Fitzgeraldot és sok mást. Eudora Welty továbbra is az egyik kedvenc írója, a The Wide Net and Other Stories pedig az egyik kedvenc könyve; Weltyt „legnagyobb hatásának” nevezte. Weltynek tulajdonítja, hogy megmutatta neki, hogy a könyvek az élet mindennapi részleteiről is szólhatnak, nem csak a fontos eseményekről. A raleigh-i Needham B. Broughton Középiskolában töltött évei alatt egy figyelemre méltó angoltanárnő, Phyllis Peacock inspirálta és bátorította. „Mrs. Peacock” korábban Reynolds Price írótEdward Reynolds Price (1933. február 1. – 2011. január 20.) amerikai költő, regényíró, drámaíró, esszéíró és James B. Duke angol professzor volt a Duke Egyetemen. tanította, akinek a keze alatt Tyler később a Duke Egyetemen tanult. Peacock később Armistead Maupin írót is tanította.Armistead Jones Maupin, Jr. (1944. május 13. –) amerikai író, akit a Tales of the City című, San Franciscóban játszódó regénysorozatáról ismert. Hét évvel a középiskola után Tyler első megjelent regényét „Mrs. Peacocknak, mindenért, amit tettél” ajánlotta.
Amikor Tyler tizenhat évesen elvégezte a középiskolát, a Swarthmore College-ba szeretett volna járni, egy olyan iskolába, amelyet 1860-ban alapított a Society of Friends Hicksite fiókja."1860 Founders and the Quaker Tradition", Swarthmore College. Azonban teljes AB Duke ösztöndíjat nyert a Duke Egyetemre, és a szülei nyomást gyakoroltak rá, hogy a Duke-ra menjen, mert pénzt kellett félretenniük három öccse taníttatására.Tyler, Anne (1980), "Still Just Writing," reprinted in Sternberg, Janet (2000), The Writer on her Work, vol. 1, New York: W.W. Norton, pp. 3–16. A Duke Egyetemen Tyler beiratkozott Reynolds Price első kreatív írás kurzusára, amelyen egy leendő költő, Fred Chappell is részt vett. Price-t leginkább a tizenhat éves Tyler nyűgözte le, akit „16 évesen ijesztően érettnek”, „tágra nyílt szeműnek” és „kívülállónak” nevezte. Évekkel később Price Tylert „a világ egyik legjobb regényírójaként” jellemezte, „aki 16 évesen majdnem olyan jó író volt, mint most”. Tyler egy további kreatív írás kurzust is elvégzett Price-nál, és William Blackburn irányítása alatt is tanult, aki William Styront, Josephine Humphreyst és James Applewhite-ot is tanította a Duke-on, valamint Price-t és Chappellt.
Egyetemistaként Tyler még nem döntötte el, hogy író szeretne lenni. Szerette a festészetet és a képzőművészetet. A középiskolában és a Duke Egyetemen is részt vett a drámaegyesület munkájában, ahol számos darabban szerepelt, Laurát alakította az The Glass Menagerie-ben és Mrs. Gibbst az Our Townban.Evans, Elizabeth (1993), Anne Tyler New York: Twayne. Orosz irodalom szakon tanult a Duke Egyetemen, és 1961-ben, tizenkilenc évesen végzett, miután beiktatták a Phi Beta Kappa szervezetbe. Orosz irodalmi hátterével ösztöndíjat kapott a Columbia Egyetem szláv tanulmányok szakára.
A New York-i élet meglehetősen nehézkes volt számára. Ott némileg rászokott a vonatozásra és a metróra: „Miközben utaztam, gyakran úgy éreztem magam, mint... egy hatalmas szem, ami befogadja a dolgokat, megforgatja és rendezi őket... az írás volt az egyetlen módja” [a megfigyeléseinek kifejezésére]. Tyler egy év után otthagyta a Columbia Egyetemet, miután befejezte a kurzusmunkáját, de a mesterdolgozatát nem. Visszatért a Duke Egyetemre, ahol orosz bibliográfusként kapott állást a könyvtárban. Ott ismerkedett meg Taghi Modarressivel,Taqi Modarressi (1932–1997) iráni író és gyermekpszichiáter. a Duke Orvosi Egyetem gyermekpszichiátriai rezidensével és írójával, akivel hét hónappal később (1963) összeházasodtak.
Karrier Korai írások és első publikációk A Duke Egyetemen töltött alapképzéses évei alatt Tyler kiadta "Laura" című novelláját a Duke irodalmi folyóirat Archive című számában, amiért elnyerte az újonnan létrehozott Anne Flexner kreatív írás díjat. Az egyetemen és házassága előtt számos novellát írt, amelyek közül az egyik lenyűgözte Reynolds Price-t, aki később kijelentette, hogy ez a „legbefejezettebb, legkiválóbb novella, amit valaha egyetemi hallgatótól kaptam harminc évnyi tanításom alatt”. "The Saints in Caesar's Household" („A szentek Caesar udvarában”) című novellája az Archive magazinban is megjelent, és egy második Anne Flexner-díjat is nyert érte. Ez a novella vezetett ahhoz, hogy találkozzon Diarmuid Russell irodalmi ügynökkel, akinek Price dicsérettel küldte el a novellát. Russell, aki Reynolds Price és Tyler „koronázó befolyásos személyének”, Eudora Weltynek is ügynöke volt, később Tyler ügynöke lett.
Miközben a Duke Egyetem könyvtárában dolgozott – Modarressivel kötött házassága előtt és után is –, Tyler továbbra is írt novellákat, és elkezdte első regényét, az If Morning Ever Comes-t. Ebben az időszakban novellái a The New Yorkerben, a The Saturday Evening Postban és a Harpersben jelentek meg. Miután a pár Montréalba költözött – Modarressi amerikai vízuma lejárt, és azért költöztek oda, hogy befejezhesse a rezidens idejét –, Tyler folytatta az írást, miközben munkát keresett. Első regénye 1964-ben jelent meg, a The Tin Can Tree pedig a következő évben. Évekkel később mindkét regényt megtagadta, valamint számos novelláját, amelyet ebben az időszakban írt. Még azt is írta, hogy „legszívesebben elégetné őket”. Úgy érzi, hogy korai munkásságának nagy része az alapos karakterfejlődés hiányától és attól szenved, hogy nem dolgozza fel ismételten az anyagot.
1965-ben, 24 éves korában Tylernek megszületett első gyermeke, egy lánya, akit Tezhnek neveztek el. Két évvel később született második lányuk, Mitra. Körülbelül ekkor költözött a pár Baltimore-ba, Maryland államba, mivel Taghi befejezte rezidensi képzését, és állást kapott a Marylandi Egyetem Orvosi Karán. A költözések, a munkahelyváltozások és két kisgyermek nevelése miatt Tylernek kevés ideje és energiája maradt az írásra, és 1965 és 1970 között semmit sem publikált. Kényelmesen letelepedett Baltimore városában, ahol azóta is él, és ahol későbbi regényeinek nagy része is játszódik. Baltimore-t általában a déli és az északi kultúra igazi keverékének tartják. Emellett jelentős kvéker jelenléttel is rendelkező terület, és Tyler végül mindkét lányát beíratta egy helyi Friends iskolába. Ebben az időszakban irodalmi recenziókat kezdett írni folyóiratokba, újságokba stb., hogy további bevételt biztosítson családjának; ezt a munkát az 1980-as évek végéig folytatta, összesen körülbelül 250 recenziót írva. Bár ez az időszak nem volt produktív írói karrierje szempontjából, Tyler úgy érzi, hogy ez az időszak gazdagította szellemét és tapasztalatait, és ezáltal mélyebbé tette későbbi írásait, mivel „több énje volt, amiből beszélhetett”.