Az orvostudományban az abláció a biológiai szövet egy részének eltávolítása, általában műtéttel. A bőr felszíni ablációja (dermabrázió, más néven felületkezelés, mivel regenerációt indukál) történhet vegyszerekkel (kemoabláció), lézerekkel (lézeres abláció), fagyasztással (krioabláció) vagy elektromos árammal (fulguráció). Célja a bőrfoltok, az elöregedett bőr és a ráncok eltávolítása, ezáltal megfiatalítva azt. A felszíni ablációt az fül-orr-gégészetben is alkalmazzák többféle műtéthez, például a horkolás esetén. A rádiófrekvenciás abláció (RFA) egy olyan módszer, amellyel a szervezetben lévő rendellenes szöveteket minimálisan invazív eljárásokkal távolítják el. Különböző szívritmuszavarok, például szupraventrikuláris tachycardia, Wolff-Parkinson-White szindróma (WPW), kamrai tachycardia gyógyítására, és újabban pitvarfibrilláció kezelésére használják. A kifejezést gyakran használják a lézeres abláció összefüggésében, amely eljárás során a lézer felszakítja egy anyag molekuláris kötéseit. Ahhoz, hogy a lézer szöveteket abláljon, a teljesítménysűrűségnek vagy fluenciának magasnak kell lennie, különben termokoaguláció történik, ami egyszerűen a szövetek termikus párologtatása.
A xenon-klorid (308 nm) excimerlézereket számos bőrgyógyászati állapot kezelésére is használják, beleértve a pikkelysömört, a vitiligót, az atópiás dermatitiszt, az alopecia areatát és a leukodermát.
Jegyzetek
Kategória:Sebészet