Bukvik Donji () település Bosznia-Hercegovinában, a Brčkói Körzetben.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Brčkótól légvonalban 12, közúton 13 km-re délnyugatra, a Szávamenti-síkság délkeleti szélén és a Majevica-hegység északi lejtőin alatt, a Demetrovac-patak mentén, 100-130 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Tuzla 426-1-3 Településrészei: Bukvik Donji és Savići.

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb19285Bosnyák09Horvát31Jugoszláv160Egyéb12Összesen21297

Története A szerb lakosságú település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Brčkói járáshoz és Bukvik Dolnji községhez tartozó településnek 27 háztartása és 202 ortodox lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 86. o. 1910-ben a Brčkói járáshoz és Bukvik községhez tartozó településen 50 háztartást és 329 ortodox lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 74. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett.

Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. 1958-ig Bukvik egy 20 faluból álló községként működött, központja Gornji Bukvik volt. Ezt követően Bukvik területe Brčko község részévé vált, míg Gornji Bukvik a környező települések helyi közösségének társadalmi és gazdasági központja marad. A főút aszfaltozása és felújítása az 1970-es években hozzájárult a közösség felgyorsult fejlődéséhez.

Az 1992 első felében ezt a területet is elérte a háború. A háború idején elpusztult az 1903-ban épített ortodox templom. 1992-ben a muszlim-horvát erők tagjai 71 szerb nemzetiségű lakost öltek meg Bukvikban. A Bukvik elleni támadást 1992. szeptember 14-én hajtották végre. Ennek során 2500 szerbet tartóztattak le a környéken és hurcoltak táborokba, 750 házat pedig kifosztottak és leromboltak. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Boszniai Szerb Köztársaság és a Bosznia-hercegovinai Föderáció között. Ennek során a település Brčko község részeként a Brčkói Körzethez került, mely különleges státuszt élvez a Szerb Köztársaság és a Föderáció között, így nagy fokú autonómiával rendelkezik.

Gazdaság A bukviki terület körülbelül 2580 hektárnyi földterületet foglal magában, melynek körülbelül 70%-a magántulajdonban van, egy átlagos háztartás körülbelül 3,3 hektár földterülettel rendelkezik. A mezőgazdaság fejlődése a Bukvik térségében az 1970-es években történt. Az 1980-as években az országos szinten végrehajtott „Zöld Terv” program kölcsönöket és ösztönzőket nyújtott a gazdálkodóknak. Ez a program a mezőgazdasági termelés, különösen a gyümölcstermesztés növekedéséhez vezetett Bukvikban. A boszniai háború előtti időszakban a lakosság mintegy 80%-a mezőgazdasággal foglalkozott. Ebből a lakosság 60%-a növénytermesztéssel, 30%-a gyümölcstermesztéssel, 10%-a pedig állattenyésztéssel foglalkozott. Bukvikban három szövetkezet működött, amelyek mezőgazdasági termékeket vásároltak fel. A termékek szállítását a szomszédos városok , valamint a régió vásárlóihoz és piacaihoz a Bukvikon áthaladó vasútvonal biztosította. Bukviknak két földalatti vízforrása van: Stjepkovica és Brijestovac. A Stjepkovica a Brckói terület három fő vízforrásának egyike, kapacitása körülbelül 15 l/s. A terület gazdag talajvízben. A háború előtt a Bukvik lakosságának 50%-át magánkutakból látták el vízzel. Bukvik kedvező mezőgazdasági adottságokkal rendelkezik, mint például: szántóföld, kedvező éghajlati tényezők, munkaerő, jó közúti és vasúti összeköttetés.

Közlekedés Bukvik a Brcko — Gornji Bukvik — Cerik (R.460) regionális úton található, amely a Brckói körzet és Bosznia-hercegovinai Föderáció közötti fő közlekedési összeköttetés. Ez az út (5,5 km hosszú) az Orašje (északon) — Tuzla (délen) főútba (M.18 ) torkollik. A településen 40 km hosszú, kategorizálatlan makadámút is található. A Brcko — Banovići vasútvonal is áthalad Bukvikon. A háború előtt ez volt a fő közlekedési eszköz Bukvikból érkező személyek és áruk szállítására, összekötve a települést délen Tuzlával és északon Vinkovcével.

Nevezetességei A bukviki Szent Illés próféta templomot 1902-ben kezdték építeni és az építés 1903-ban fejeződött be, amikor Grigorij Živković zvorniki metropolita felszentelte. A mai templom a második világháború alatt raktárként szolgált a partizán egységek számára. A második világháború után a kommunisták meggyalázták a templomot azzal, hogy állatokat tartottak benne. A templomot 1988-ban teljesen újították fel, és ugyanebben az évben Vaszilje zvornik-tuzlai püspök szentelte fel. A boszniai háború idején 1992 őszén a Bosznia-Hercegovinai Hadsereg tankból kilőtt gránáttal találta el a templomot, aminek következtében a templom harangtornya és teteje összeomlott, később pedig kigyulladt. A templomot a háború után, 2004 és 2006 között felújították, majd ezt követően 2006. május 21-én szentelte fel az illetékes főpap, Vaszilje ortodox püspök. Az ikonosztázt hársfából készítette a modricai Aleksandar Ninković. Az ikonosztázon található ikonokat a modricai Nina Petković festette. A templomot a zimonyi Teodor Kesić festette ki 2010-ben secco technikával.

Jegyzetek

Fordítás

További információk A Brčkói Körzet hivatalos oldala

Kategória:Brčkói Körzet települései