Jacques Félix Duban (Párizs, 1797. október 14. – Bordeaux 1870. december 20.) francia építész, 1854-től az Académie des Beaux-Arts tagja.
Élete 1823-ban elnyerte a Római Díjat, és öt évre ösztöndíjat kapott a Római Francia Akadémiára, a római Villa Mediciben. Hazatérése után megbízást kapott az École nationale supérieure des beaux-arts átalakítására, sógora, François Debret, nővére férje utódjaként. A művészeti iskola a feloszlatott Musée des Monuments français, a kiságostonosok egykori kolostorának helyén működött. Beépítette a meglévő épületszerkezetet, s a historizmus korai támogatójaként és úttörőjeként az olasz reneszánsz stílusában tervezte át az épületeket.
Louvre-ban restaurálta és újratervezte az Apollo Galériát, a Salle des Sept-Cheminées-t (Hét Kandalló Csarnoka) és a Salon Carrée-t. 1840-től felügyelte a korábban kaszárnyaként szolgáló Château de Blois restaurálását és átalakítását jelenlegi állapotába. 1849-ig a párizsi Sainte-Chapelle restaurálása is hozzá tartozott.
Jegyzetek
Fordítás
Irodalom Barry Bergdoll: Félix Duban, Korai fényképezés, építészet és a képek forgalma. In: Karen Koehler (szerk.): Az épített felület, 2. kötet: Építészet és a képzőművészet a romantikától a huszonegyedik századig, Aldershot, Burlington, 2002, 12–30. o. Sylvain Bellenger; Françoise Hamon (szerk.): Félix Duban. 1798–1870; les colours de l'architecte. Gallimard, Párizs, 1996, David van Zanten: Félix Duban és az „École des Beaux-Arts” épületei, 1832–1840. In: Journal of the Society of Architectural Historians, 37. kötet (1978), 161–174. o.,
Kategória:1870-ben elhunyt személyek Kategória:1797-ben született személyek Kategória:Párizsiak Kategória:Francia építészek