Maoča település Bosznia-Hercegovinában, a Brčkói Körzetben.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Brčkótól légvonalban 16, közúton 19 km-re délnyugatra, a Majevica-hegység északi lejtőin és a Maočka-folyó völgyében, a Maočka, a Rahićka és a Rašljanska összefolyásánál, 150-417 méteres magasságban fekszik.Topografska karta Tuzla 426-1-3 Településrészei: Rašljani és Tabaci.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb110Bosnyák28152999Horvát54Jugoszláv360Egyéb1927Összesen28863030
Története A település késő középkori keresztény előzményéről tanúskodik a Kljenovci temető maradványa, ahol két régi sírkő is fennmaradt. Érdekesség, hogy a hagyomány szerint itt egy magyar templom állt. Általános hagyomány Maoča településen és környékén (valamint más boszniai régiókban is) az egykori magyar lakosságról és a számos magyar régiségről szóló hagyomány, amelyeket a magyarok hátrahagytak. Többek között ezt jegyezték fel: „Hét egymást követő évig tartott a tél és a magyarok elmentek. Sok elásott aranyat hagytak hátra.” Különösen sok ilyen régiség volt a falutól keletre levő Vrelo-forrás körül (középkori temető régiségekkel). A fennmaradt középkori temetőket több helyen „Madžarsko grobljének”, azaz „Magyar temetőnek” nevezik. A Maoča feletti 571 méteres magaslatnak „Dovište” a neve, amely imahelyet jelöl. Az egykori lakosságról beszélnek a Selišta, Gornje Mahale, Balabanovići, Kamberovac, Tirino Polje, Kamenjaševac, Kurteševina helyi földrajzi nevek.
A középkorban ez a terület a koraji plébániához tartozott. Maoča települést közvetlenül a régió oszmán meghódítása után, a 16. század elején, 1533-ban említik, mint a Koraji náhijében fekvő települést. Ugyanitt említik a szomszédos Skakava, Štrepci és Rahić településeket, sőt Brčko települést is. A Török Köztársaság Állami Levéltárában található dokumentumok szerint 1604-ben Donja és Gornja Maoča településen összesen 31 ház volt található. Ezek közül 16 muszlim és 15 nem muszlim ház volt. A település teljes adóbevétele akkoriban 6500 akcsét tett ki. A 19. század közepén, pontosabban az oszmán népszámlálás szerint, 1851-ben Maoča településen 48 ház és 182 férfi élt. Ezzel Maoča nagyobb településnek számított. Maoča településen számos régi, török temető található. A hagyomány szerint a legrégebbi ilyen temető a Bečić (a legrégebbi sír, egy 1760-ból származó fülke), de az Imamović és a Močić-temető is nagyon régi. A legrégibb ismert maočai lakos Musztafa Močić volt, aki a 18. század második felében élt és legalább két fia volt, Musztafa és Juszuf.
A bosnyák lakosságú település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Brčkói járáshoz és Zovik községhez tartozó településnek 78 háztartása és 476 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 87. o. 1910-ben a Brčkói járáshoz és Gornji Rahić községhez tartozó Maoča Turska településen 160 háztartást, 872 muszlim, 3 ortodox és 1 római katolikus lakost, Maoča Karavlasi településen 27 háztartást és 127 ortodox szerb lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 76. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett.
Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.
A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Boszniai Szerb Köztársaság és a Bosznia-hercegovinai Föderáció között. Ennek során a település Brčko község részeként a Brčkói Körzethez került, mely különleges státuszt élvez a Szerb Köztársaság és a Föderáció között, így nagy fokú autonómiával rendelkezik.
Nevezetességei A rendelkezésre álló adatok szerint az első mecset ebben a gyülekezetben 1794-ben épült. Ma két mecset található a gyülekezetben. A régi Nožinaga mecsetet felújították, de nem üzemel. Nevét Nožin-aga Imamovićról kapta, aki a hagyomány szerint mecset ajtaját Konstantinápolyból (Isztambulból) hozta lovával. A mecset ma már nincs használatban, múzeumként szolgál, és a Ramadán minden második napján, a Mártírok Napján a helység mártírjainak emlékét ünneplik itt. Az új mecset, amely mellé egy kétseferes minaretet építettek, körülbelül 200 méterre található a régi mecsettől. Hivatalosan 1983-ban nyitották meg. Kljenovci – késő középkori temető maradványai, két darab fennmaradt stećak sírkővel.
Jegyzetek
További információk A Brčkói Körzet hivatalos oldala
Kategória:Brčkói Körzet települései