Donji Zovik település Bosznia-Hercegovinában, a Brčkói Körzetben.

Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északi részén, Brčkótól légvonalban 13, közúton 15 km-re délnyugatra, a Majevica-hegység lejtői alatt, 131-239 méteres magasságban, a Brka és a Zovičica-folyók között fekszik.Topografska karta Tuzla 426-1-4

Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb14Bosnyák02Horvát465487Jugoszláv00Egyéb161Összesen481494

Története Zovik nevét a „zova” növényről kapta, ami bodzát jelent. Ezen a helyen sok bodzával benőtt mező volt, a bodzával benőtt területet pedig „zoviknak” hívták. A bodza gyógynövény is, amely ma is gyakori a régióban, és bodzaszörpöt és egyéb termékeket készítenek belőle. Az itteni telepüést és plébániát eredetileg Ravnének hívták. A névváltoztatás pontos éve és dátuma nem ismert, de az ismert, hogy a 18. század elején történt, és a mai napig is ez a település neve.

Az Oszmán Birodalom 1529-ben szállta meg végleg ezt a területet. A 17. században a mai zoviki plébánia területe az akkori brkai plébániához tartozott, amely a katolikus lakopsságnak a Szent Liga háborúja (1683-1699) alatti kivándorlása miatt a legtöbb északkelet-boszniai katolikus plébániatemplomhoz hasonlóan megszűnt. Az oszmán írásokban 1711-ből származik a posavinai falvak említése: Rahić (Raich - Rajić), Štripnice, Zovik, Domaljevac, Slatina, Tolisa, Obudovac, Jagišići és Špionica. A 18. század elején ezen a területen mindössze két plébániát említenek: Solit és Ravnét. A ravnei plébániának, amely magában foglalta Bosznia északkeleti részének teljes posavinai régióját, Štrepciben volt székhelye. Ezt 1742-ben két plébániára osztották: Bijelára és Štrepcire, és a Ravne nevet ezután már nem használták. Anyakönyveit 1743-tól vezették.

Egy 1744. február 29-i jelentésben Pavle Dragičević szerint a štrepci (Strepzi) plébánián 1742-ben 5 település volt. 89 katolikus ház és 720 katolikus lakos, akik közül 480 felnőtt (akik szentáldozásban részesültek) és 240 gyermek (akik nem részesültek szentáldozásban) volt. Az 1762. november 25-i jelentésében Dragičević püspök azt írja, hogy a štrepci plébánián, melyet Zoviknak neveztek, az 1761. augusztus 2-i vizitáció szerint 154 katolikus család és 1317 katolikus élt. 1776-ban Štrepci faluban egy kućerakot (plébániai lakást) is említenek. Az 1768. május 27. és december 9. közötti boszniai egyházlátogatásról szóló jelentésében Marijan Bogdanović apostoli helynök azt jelenti, hogy 1768. november 14. és 17. között a štrepci (későbbi nevén zoviki) plébánián tartózkodott, és hogy a plébánián akkor 7 település, 189 katolikus ház és 1497 katolikus lakos volt, akik közül 901 felnőtt és 596 gyermek volt. Gornji Zovikban 1811-ben épült a plébániaház, 1902-ben pedig egy új plébániai lakás faragott kőből. A 19. század közepén a boszniai ferencesek vezetősége úgy döntött, hogy kolostort épít Zovikban Bosznia északkeleti részének számára. A templom építése 1856-ban kezdődött, de soha nem fejeződött be. Időközben úgy döntöttek, hogy az új kolostort Zovik helyett Tolisában építik fel.

A horvát lakosságú település 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Brčkói járáshoz és Zovik községhez tartozó településnek 18 háztartása és 127 muszlim lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 87. o. 1910-ben a Brčkói járáshoz és Gornji Rahić községhez tartozó településen 29 háztartást és 226 római katolikus lakost lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 76. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett.

Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháborúban Jugoszlávia megszállása után a Független Horvát Állam (NDH) része lett. A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt.

A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Boszniai Szerb Köztársaság és a Bosznia-hercegovinai Föderáció között. Ennek során a település Brčko község részeként a Brčkói Körzethez került, mely különleges státuszt élvez a Szerb Köztársaság és a Föderáció között, így nagy fokú autonómiával rendelkezik.

Nevezetességei Zovik Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma, mely ma Gornji Zovikon áll, 1890-ben épült. Mivel a régi templom már nem felelt meg a modern követelményeknek, a régi templom melletti új templom építése 1988-ban kezdődött és 1990-ben fejeződött be. Az 1992-1995-ös háború alatt a szerb szélsőségesek súlyosan megrongálták a plébániatemplomot és más egyházi épületeket. A templom javítása és építése a háború után is folytatódott, amikor egy 33 méter magas harangtornyot építettek. Az új templomot ünnepélyesen 2001. december 29-én szentelte fel Vinko Puljić bíboros, Vrhbosna érseke számos hívő és pap jelenlétében. Ma a zoviki Assisi Ferenc plébániához a következő települések tartoznak: Donji Zovik, Gornji Zovik (Bunarić, Donja Mahala, Kiseljak, Oštra Luka, Peškiri és Moskovi), Islamovac, Štrepci és Kalajdžije.

Jegyzetek

További információk A Brčkói Körzet hivatalos oldala

Kategória:Brčkói Körzet települései