Glogovac () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bijeljina községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, a Semberija síkságán, Bijeljina központjától légvonalban 7, közúton 9 km-re délre, a Glogovac-patak mentén, 107-114 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Bijeljina 427-3-2
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb415410Bosnyák00Horvát00Jugoszláv02Egyéb22Összesen436414
Története A település területe már a római korban is lakott volt. Az itt talált épületmaradványok alapján bizonyos, hogy egykor római villagazdaság állt itt.
A mai település a török uralom idején keletkezett délről származó lakosság betelepítésével. A Szent Liga háborújában ugyanis a Semberija teljesen elnéptelenedett. Az 1739-es belgrádi béke megkötése után az új oszmán bégek, akik birtokokat kaptak Semberijában, elkezdték betelepíteni a szinte teljesen elnéptelenedett Semberiját délről hozott ortodox lakossággal, főként montenegrói és kelet-hercegovinai szerbekkel. 1864-ben a településen 34 ház állt 197 lakossal. A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Bijeljinai járáshoz és Glogovac községhez tartozó településnek 71 háztartása és 402 ortodox szerb lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 85. o. 1910-ben a Bijeljinai járáshoz és Janja községhez tartozó településen 129 háztartást, 710 ortodox és 23 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 72. o.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Nevezetességei Szent Prokopiosz tiszteletére szentelt ortodox temploma. A templom mérete 18x9 méter. Az alapokat 2003. augusztus 10-én szentelte fel Vaszilje, Zvornik-Tuzla püspöke. A templomot Krizosztom, Zvornik-Tuzla püspöke szentelte fel 2017. július 26-án. Az ikonosztázt a koprivnai Mladen Radovanović, az ikonokat pedig a derventai Nebojša Ložnjaković készítette. A templom festése folyamatban van.
Jegyzetek
Források
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései