Dvorovi () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Bijeljina községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina északkeleti részén, a Semberija síkságán, Bijeljina központjától légvonalban 7, közúton 8 km-re északkeletre, a Drina bal partján, a Bijeljina – Rača főút mentén, 85-90 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Bijeljina 427-2-3 A falu területe többnyire sűrűn lakott terület. Dvorovira (Rakići és Haništa falvakkal) és Nove Dvorovira (az 1992-1995-ös háború alatt és után jött létre, Bakracići és Rudine falvakból) oszlik. 2012-ben Dijelovi település, amely Dvorovi része volt, különálló faluként vált szét. A 2014-es árvízben 936 háztartás szenvedett anyagi kárt. Dvorovi sík terepen fekszik, kevés erdővel. A Bistrik folyó folyik át a falun, a falu központjában pedig gazdag termálvízforrások és a Dvorovi gyógyfürdő található.
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb16674808Bosnyák73Horvát1322Jugoszláv771Egyéb5039Összesen18144873
Története A falu eredetéről szóló egyik legenda szerint a falu Ozorai Pipó (helyi elnevezés szerint Filip Mađarin, azaz Magyar Fülöp) palotáiról kapta a nevét, amelyek a magyar uralom alatt álltak itt, egy másik legenda szerint Ivo szemberijai fejedelem palotáiról nevezték el, egy harmadik szerint pedig Ljubović bej palotáiról, aki Hercegovinából családja egy részével és jobbágyaival költözött a Posavinába.
Az itt talált régészeti leletek alapján a falu területe már az újkőkorszaktól fogva lakott volt. Őskori települések maradványai találhatók Begluci, Brdo, Bužak és Kućerine lelőhelyeken, őskori nekropoliszok pedig Silajet és Brodić lelőhelyeken, ahol két kora középkorból származó urnát is találtak. 2013-ban Dvoroviban az i. e. 7. századból származó bronzkori gyöngyöket találtak, amelyek a glasinaci kultúrához tartoznak.Перле из бронзаног доба („Вечерње новости”, 8. септембар 2013) A Kućerine - Dvorovi lelőhelyen (kora vaskor, i. e. 6. század vége) egy kora vaskorból származó női sír leletei kerültek elő.Информације из Музеја Семберије у Бијељини
Semberija esetében számos, a badeni kultúrához tartozó lelőhelyet azonosítottak régészetileg ebben a földrajzi régióban. Ezek közül a legismertebb a Dvoroviban található Brdo lelőhely. Ez egy körülbelül 2 méter magas kiemelkedés volt, számos badeni kerámialelettel, valamint házak maradványaival (némelyiken fonott falszerkezet nyomai láthatók), és megmunkált kovakövekkel. A brdói kerámiák a Száva folyó túloldalán található megfelelő lelőhelyek anyagához köthetők, mint például a bapskai lelőhely. A Brodić lelőhelyen, ugyanebben a faluban, ugyancsak találtak a bádeni kultúrához tartozó töredékeket. A bádeni kultúrához tartozik alakja, díszítése alapján egy urnaként használt kúpos edény, amelyet a Dvorovi és Triješnica között található Rapanović Polje lelőhelyen találtak, ahol egyébként egy többrétegű őskori település maradványait azonosították.
Közismert, hogy a kostolači kultúra a badeni kultúra alapján fejlődött ki, és ebből kiindulva, ismét a protoindoeurópai csoportok (az úgynevezett sztyeppei kultúra hordozói) beáramlásának hatására fejlődött ki a vučedoli kultúra, mint a legjelentősebb eneolitikus megnyilvánulás Európának ezen részén. Ami Bosznia-Hercegovina területét illeti, ezen kultúrák relatív kronológiai sorrendje és genetikai kapcsolata nem mindig egyértelműen meghatározott. Vannak esetek, amikor különböző területekről származó leletek jelennek meg ugyanazon rétegekben kultúra, ami nyilvánvalóan a régebbi kerámiaelemek és fiatalabb időszakok megőrzésének következménye. Dvorovi esetében a kostolaci kultúra leletei kerültek elő a Silajet lelőhelyen, a Vučedol-kultúra elemeit pedig a Dvorovi melletti Rapanović Polje lelőhelyről származó, már említett eneolitikus urna szintjén talált kerámialeletekben is felismerték a késő bronzkori nekropolisz feltárása során talált edényben (terina), amelyet az egyik sírban urna helyett használtak.
Északkelet-Bosznia területe a kora bronzkorban meglehetősen ritkán lakott volt, de a kora bronzkori kerámia jelenlétét Dvorovi környékén is megtalálták a Kučerine nevű lelőhelyen. A Semberija környékén két, a késő bronzkori Barice-Gređani kulturális csoporthoz tartozó nekropoliszt fedeztek fel, ezek egyikét a dvorovi Silajet lelőhelyen találták. A kora vaskorban Északkelet-Bosznia tágabb területén minimálisak az élet nyomai, de Semberija kivételnek tűnik ebből a szempontból, mivel a települések nagyobb létszáma arra utal, hogy ebben az időszakban még mindig volt lakosság. A legnagyobb koncentrációban Dvorovi környékén találtak leleteket, és ezek főként sírleletek, amelyeket véletlenül kavics vagy más földmunkák során fedeztek fel az 1950-es években. A vasútállomás közelében lévő mezőkön egy magas, csavart fülű csészét találtak, amelynek füle az i. e. 8. század végére vagy a 7. század elejére datálható, találtak két hatalmas bronz karkötőt is. Dvorovi és Treješnica között egy mezőn feltárt sírban négy csontvázat és hét vaslándzsát, egy rövidebb görbe kardot és egy kisebb agyagedényt találtak, amelynek két fogantyúja a peremén lógott; ez a sír is a kora vaskor végére datálható. Dvoroviban a Brodić lelőhelyen találtak kora és késő vaskori csontvázas sírokat. Zdravko Marić egykor a dvorovi leletek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a régió idősebb vaskora két kulturális összetevő – a déli, a glasinaci és a keleti, trák – hatott, hozzátéve, hogy ez csak a fémtárgyakra vonatkozik, míg a kerámia „az urnamezős kultúrából kinőtt háztartási formák folytatását” jelenti. Földrajzi elhelyezkedése miatt Semberija valóban nyitott volt mind a glasinac kultúrából, mind az „illír” délről, mind a keleti balkáni, vagyis a „trák” területekről érkező importra és kulturális hatásokra.
Az i. e. 5. század közepétől egy új kulturális jelenség, a La Tène-kultúra kezdett fokozatosan terjedni a tágabb pannon területen, egy új őskori korszak – a kora vaskor – beköszöntével. Semberija esetében a La Tène-i leletek legnagyobb száma ugyanazon a területen koncentrálódik, ahol a kora vaskorból származó leletek legnagyobb koncentrációját figyelték meg, nevezetesen Dvorovi és Triješnica területén, ami bizonyos értelemben a két korszak közötti településre, és valószínűleg a népességfolytonosságra utal. Dvoroviban, a Brodić lelőhelyen számos szürke, korongon készült La Tène-i kerámiatöredéket, valamint grafitált kerámiát találtak, míg Kriva Bara lelőhelyen mezőgazdasági munka során egy La Tène-i vaslándzsára bukkantak. Pjeskulja településen, Dvorov és Triješnica között, nagyszámú késői csontvázas sírt fedeztek fel mellékletekkel. Kettőben az elhunytak kinyújtott helyzetben voltak, fejük dél felé fordult; az elsőben egy agyagedény, egy vaskard és két lándzsa volt, a másodikban pedig egy kétélű vaskardot hüvelyben, egy vaslándzsát és állítólag egy kerámia tálat találtak. Mindkét sír a középső késői korszakra, azaz az i. e. 2. századra datálható. Dvoroviban, a treješnicai Kamenik lelőhelyen találtak kelta pénz példányait, valamint két – később elveszett – érmét is.
Dvorovi területén, ahol már a rómaiak előtti időszakban is település létezett, egy nagyobb ókori település nyomait figyelték meg. A Dijelovi településrészen több helyen is római kerámiát találtak szántás közben, téglákat, cserepeket, építőköveket, habarcsot stb., valamint hatszögletű padlótéglákat. A Dijeloviból Ljeskovačába vezető országút mentén építőanyagból álló római leleteket is megfigyeltek, és Begluca településen a Krivaci lelőhelyen szintén római maradványokat figyeltek meg. Dvorovi Hanište nevű falucskájában egykor egy nagyobb épület, talán villa rustica maradványai voltak. Római települések nyomait Triješnicában is megtalálták – Porednica és Rastik lelőhelyeken, valamint Dazdarevo falu több pontján is.
Bijeljina területén, mint a kora középkor fontos közlekedési pontján, számos lelőhely található. Dvorovi Gojsovac településén egy olyan település maradványait fedezték fel, amely a talált kerámiák tipológiája szerint a kora középkorhoz tartozik. Nem messze az említett lelőhelytől, ugyancsak Dvorovi, Brodić nevű lelőhelyén két kora szláv temetkezési urnát fedeztek fel.
A mai település az oszmán uralom idején jött létre. A Szent Liga háborújában a Semberija teljesen elnéptelenedett. Az 1739-es belgrádi béke megkötése után az új oszmán bégek, akik birtokokat kaptak Semberijában, elkezdték betelepíteni a szinte teljesen elnéptelenedett Semberiját délről hozott ortodox lakossággal, főként montenegrói és kelet-hercegovinai szerbekkel.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1879-ben az első osztrák-magyar népszámlálás során a Bijeljinai járáshoz és Dvorovi községhez tartozó Dvorovi Hanište településnek 51 háztartása, 266 ortodox szerb és 1 muszlim, Dvorovi Rakić településnek 70 háztartása és 402 ortodox szerb lakosa volt.Haupt übersicht der politischen Eintheilung von Bosnien und der Herzegovina 1879. 84. o. 1910-ben a Bijeljinai járáshoz és Bijeljina községhez tartozó Dvorovi Hanište településen 84 háztartást, 510 ortodox szerb és 2 katolikus, Dvorovi Rakić településen 117 háztartást, 763 ortodox szerb, 8 katolikus és 6 muszlim lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 72. o.
A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Gazdaság A lakosság főként mezőgazdasággal foglalkozik, de sok helyi lakos foglalkozik más tevékenységekkel is. Dvoroviban és Novi Dvoroviban templomok és temetők is vannak. Az elektromos áramot 1950-ben vezették be a kereskedelmi épületekbe, a háztartásokba pedig 1959-1964 között. A falun átvezető főutat 1963-ban, az utak nagy részét 1982-1984-ben, a többit pedig 2002-2010-ben aszfaltozták. A falu 1985-ben kapott telefonhálózatot, amelyet 1995-re osztottak ki a háztartásoknak. 1978-ban csatlakoztak a városi vízellátáshoz. Dvoriban található egy Kulturális Központ, a „Sveti Stefan” szálloda, három motel, egy olimpiai méretű uszoda, mintegy harminc üzlet, nyolc étterem, nyolc kézműves bolt, hat gyártóüzem, három gyógyszertár, három mezőgazdasági patika és két benzinkút (a 2013-as állapot szerint).
Kultúra Dvorovi ad otthont a "Dvorovi" Kulturális és Előadóművészeti Központnak, amelynek csoportjai nagy sikerrel lépnek fel belföldön és külföldön egyaránt. Nemrégiben megalakult a Szent Vladislav Király Kórus. Dvorovi ad otthont a „Sarajevo Field” szerb énekegyesületnek is, amelyet Szarajevó korábbi szerb önkormányzataiból menekült szerbek alapítottak .
Oktatás Az általános iskolát 1854-ben nyitották meg, 2003 óta pedig „Dvorovi” Általános Iskolának hívják.
Sport Dvorovi ad otthont a „Proleter” futballklubnak (alapítva 1929 -ben, majd 1946-ban nevezték át „Proleter”-re), a Dvorovi sakk-klubnak, a Fenix kosárlabdaklubnak és a Sokol taekwondo klubnak.
Nevezetességei