Horváth András Ferenc (Esztergom, 1941. június 20. –) magyar űrkutató–csillagász, tudományos ismeretterjesztő, a Magyar Tudományos Akadémia Fizikai Tudományok Osztálya Geonómiai Albizottságának tagja, a TIT Budapesti Planetárium és Uránia Csillagvizsgáló egykori igazgatója. Munkásságát a műholdmegfigyelés, a marskutatás, valamint az űrkutatás hazai népszerűsítése területén fejti ki.
Családja és gyermekévei Édesanyja, Pilsinger Alojzia (1909–1991) osztrák származású, édesapja dr. Horváth Ferenc (1909–1996). Egy húga, Zsuzsa (1946–2025) műszaki rajzoló, öccse, Horváth Ferenc (1944–2018) ismert geofizikus volt. Három unokája van.
A család 1940-től Párkányban élt, édesapja katonatisztként a Don-kanyari fronton is szolgált. 1944-ben, a szovjet csapatok előrenyomulása miatt, édesanyja nagynénjéhez, az ausztriai Wolfpassingba menekültek. A második világháború után a Budapest melletti Törökbálintra költöztek vissza, pedagógus nagyszülei kertes házába.
Tanulmányai Általános iskolai tanulmányait 1947 és 1955 között Törökbálinton végezte. 1955 és 1959 között a budapesti, IX. kerületi Török Pál utcai Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanulója volt, ahol országos rajzversenyen harmadik díjat nyert. A gimnáziumban 1,5 évig díszműkovács, 2,5 évig ötvös szakon tanult.
Az első mesterséges holdak felbocsátása fordította érdeklődését a csillagászat és az űrkutatás felé. Egyetemi felvétele előtt fél évig dekoratőrként dolgozott az Állami Biztosítónál, majd fél évig segédmunkásként a Klement Gottwald (Ganz) gyárban.
1961-ben felvételt nyert az Eötvös Loránd Tudományegyetem természettudományi karának matematika–fizika szakára. Az egyetemi évek alatt Fejes Istvánnal együtt több csillagászati intézetben végzett nyári gyakorlatot:
1962-ben a Svábhegyi Csillagvizsgálóban (Konkoly Csillagvizsgáló) Almár Iván vezetésével műholdmegfigyeléseket folytattak; 1963-ban a lengyelországi Toruń csillagvizsgálójában csillagszínkép-azonosítási és rádiócsillagászati munkákban vett részt; 1964-ben a hollandiai Groningen Kapteyn Intézetben rádiócsillagászati képzésben részesült, majd a dwingelói obszervatóriumban éjszakai megfigyeléseket ellenőrzött.
1965-ben matematika–fizika szakos tanári oklevelet szerzett az ELTE TTK-n, emellett minden csillagászati tárgyból is vizsgázott, mivel a csillagászat akkor még nem volt önálló szak. Szakdolgozatát 21 cm-es rádiócsillagászati témában készítette. 1969 és 1972 között a Zvenyigorodi Kísérleti Obszervatóriumban végzett űrkutatási témájú kandidátusi munkát: műholdmegfigyelések és a saját fejlesztésű SPACECOOR periódusszámító program segítségével készítette disszertációját, amelyet 1973-ban honosítottak Magyarországon.
Pályafutása
Miskolci évei Az egyetem elvégzése után, 1965-ben Detre László, a Svábhegyi Csillagvizsgáló igazgatója – aki egyetemi tanára is volt – Miskolcra irányította. 1965 és 1969 között a Miskolci Uránia Csillagda akadémiai Szputnyik-megfigyelő Állomásának tudományos munkatársa, valamint a diósgyőri gimnázium tanára volt. Az obszervatóriumban Szabó Gyula földrajztanár, meteorológus irányítása mellett végzett éjszakai műholdmegfigyeléseket.
1969 és 1972 között Moszkvában, a SZUTA Csillagászati Tanács Asztroszovjet intézetében ösztöndíjas aspirantúrát folytatott.
Svábhegyi Csillagvizsgáló 1972 és 1981 között az MTA Svábhegyi (Konkoly) Csillagászati Intézet tudományos munkatársa volt. 1972–1980 között a DVT (digitális–vizuális szputnyik-távcső) rendszer fejlesztését irányította a MIKI elektronikai vállalatnál.
A Budapesti Planetárium igazgatója 1977-ben, Kulin György kezdeményezésére, a TIT Budapesti Planetárium a X. kerületi Népligetben nyílt meg. Első igazgatója Ponori Thewrewk Aurél csillagász–történész volt. Nyugdíjba vonulása után, 1981-ben Illés Erzsébet és Almár Iván javaslatára Horváth Andrást nevezték ki a TIT Budapesti Planetárium és Uránia Csillagvizsgáló igazgatójának.
Az intézmény a romló gazdasági körülmények és létszámcsökkentések ellenére megőrizte ismeretterjesztő színvonalát és pénzügyi egyensúlyát, valamint több műszaki fejlesztést is végrehajtottak. A 23 méter átmérőjű kupolateremben a Zeiss Universal VI (UPP 23/6) csillag- és bolygóvetítővel mintegy 70 új csillagászati és űrkutatási műsort állítottak össze, amelyeket több mint 33 ezer alkalommal mutattak be, összesen több mint 3,7 millió nézőnek – főként iskolásoknak.
A kupolát övező körfolyosón több mint ötven csillagászati, űrkutatási, festmény- és bélyegkiállítást rendeztek. A planetáriumi műsorok mellett egyéb programok (lézer- és sci-fi színház) is futottak a terem jobb kihasználása érdekében.
1996. november 5–6-án Budapesten rendezték a 12. Planetárium-igazgatói Világkonferenciát (XII. IPDC), melyen 48 külföldi résztvevő jelent meg. A konferencia később a bécsi és prágai planetáriumokban folytatódott.
Mars- és űrkutatás, asztrobiológia 1977–1979 között a SZUTA Csillagászati Intézet INOSAN részlegének munkatársa volt Moszkvában.
2001 és 2016 között a Collegium Budapest – Institute for Advanced Study asztrobiológiai csoportjának ösztöndíjasa volt. Több mint tizenhat éven át foglalkozott a Marson az 1998–1999-ben a NASA Mars Global Surveyor (MGS) űrszonda által felfedezett poláris sötét dűnefoltok (dark dune spots, DDS) morfológiai vizsgálatával. A magyar kutatócsoport (Gánti Tibor, Szathmáry Eörs, Pócs Tamás, Dulai Sándor, Marschall Mariann, Bérczi Szaniszló, Kereszturi Ákos, Sik András és mások) közreműködésével megfogalmazták a DDS–MSO hipotézist, amely feltételezi, hogy a marsi poláris vidékek szélsőséges viszonyai ellenére tél végén, kora tavasszal időszakosan víz- illetve sós vizes homokfolyások jelenhetnek meg a sötét dűnefoltok környezetében, és ezek összefüggésben állhatnak feltételezett marsfelszíni mikroorganizmusokkal.
A hipotézist számos nemzetközi konferencián ismertették (Houston, Moszkva, Tokió, Nizza–EGS, COSPAR stb.), és több tucat angol nyelvű cikk, tanulmány, poszter és könyvfejezet született belőle. Magyarul a Magyar Tudomány 2006/11. számában jelent meg a hipotézis részletes ismertetése és morfológiai alátámasztása.
Egyéb kutatások, Phobos-hipotézis Már az egyetemi évek alatt, Guman István javaslatára, Fejes Istvánnal és Baktai Máriával együtt a ~20 millió éves miocén ősfenyő (Pinuxylon tarnócziensis, Ipolytarnóc) évgyűrűinek periódusmérését végezték el; első publikációjuk a Földtani Közlönyben és az Asztronomicseszkij Zsurnál orosz nyelvű kiadásában jelent meg. Később szovjet "UFO"-megfigyeléseket azonosított katonai műholdak visszatéréseként.
A Mars Phobos holdjának barázdált felszíne kapcsán megfogalmazta a „Phobos réteg-hipotézist”, amely szerint a hold belső szerkezetére réteges felépítés utalhat.
1979–1980-ban a Csillagvárosban (Gagarin Űrhajós Kiképző Központ) az MTV megbízásából részt vett a „Csillagvárosi tanulmányút” című két részes tévésorozat készítésében, a magyar űrhajósjelöltek kiképzését bemutató műsorban. 1980. május 26. és július 3. között szakértőként, az MTV kiküldöttjeként a moszkvai űrrepülésirányító központban tartózkodott Farkas Bertalan nyolcnapos űrrepülése idején.
A 2000-es években figyelemmel kísérte és ismertette a magyar származású Charles Simonyi „űrturista” felkészítését és két űrrepülését a Nemzetközi Űrállomásra.
Expedíciók 1988 tavaszán részt vett az Uránia Egyiptom-expedícióban, amely mintegy negyven fős, csillagászokból és amatőr csillagászokból álló csoporttal Eratoszthenész ókori földmérését ismételte meg. Az expedíció útvonala Luxor, Asszuán, Abu Szimbel, a Sínai-félsziget és Kairó érintésével haladt; a mérésekhez egyszerű optikai eszközöket és JMR–1 műholdvevőt is alkalmaztak.
Tudományos és ismeretterjesztő tevékenysége Több mint száz tudományos közleménye jelent meg különféle folyóiratokban, könyvekben és konferenciakötetekben.
Számos tudományos ismeretterjesztő könyvet írt elsősorban az űrhajózásról és űrkutatásról. Több száz újság- és folyóiratcikk szerzője; írásai rendszeresen megjelentek például az Élet és Tudomány (ahol Almár Ivánnal közösen mintegy 25 éven át írták a „Kozmikus krónikákat”), a Föld és Ég, az Élet és Tudomány Kalendárium, a Népszabadság, a Népszava, a Haditechnika, a Galaktika, a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet és a Technika hasábjain.
Számos televíziós és rádiós ismeretterjesztő műsor (MTV, Kossuth Rádió) készítésében vett részt, valamint sok előadást tartott az ország különböző településein, a Polaris Csillagvizsgálóban és a MANT ifjúsági űrtáboraiban.
1998-tól több mint negyedszázadon át az Aeromagazin repülési és űrkutatási folyóirat űrrovatának szerkesztőjeként és szerzőjeként tevékenykedett.
Szakmai és társadalmi szerepvállalás
Az MTESZ Központi Asztronautikai Szakosztályának titkára (1973–1982), majd alelnöke (1983–1986). A Magyar Asztronautikai Társaság (MANT) alelnöke (1994–2006, 2009-től), elnöke (2006–2009). A Budapesti Ismeretterjesztő Társulat elnökségi tagja (1990–1995). A Magyar Űrkutatási Tanács tagja (1992–2005). Az MTA Ismeretterjesztő Bizottságának titkára (1996–2000). Az Űr című folyóirat szerkesztőbizottságának elnökhelyettese (1990–1991). Tagja a Nemzetközi Csillagászati Uniónak (IAU) és az IAU Mars Nomenklatúra albizottságának.
Díjai és elismerései
Munkaérdemrend ezüst fokozata (1987) Fonó Albert-emlékérem, MANT (1996) A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2005) Hevesi Endre-életműdíj (2016) Fonó Albert-emlékplakett, MANT (2022)
Főbb művei
Könyvek, szerkesztések, válogatás
Optische Beobachtungen des Ungarischen Satelliten-Beobachtungsdienstes (Szabó Gyulával közös szerk., 10 kötet, 1965–1969, 1972, Miskolc) Metod opredelenie kvazidrakonicseszkih periodov obrascsenyija iszkusztvennih szputnyikov Zemli – kandidátusi értekezés (Moszkva, 1972) Az Interkozmosz űrrepülések eddigi története (szerk., 1976) Komfort a világűrben (Móra Kiadó, Budapest, 1981) Űrhajózási lexikon – főszerkesztő-helyettes és társszerző (Akadémiai–Zrínyi Kiadó, 1. kiadás: 1981, 2. kiadás: 1984) Űrkutatás – fizika fakultatív modul a gimnáziumok IV. osztálya számára (Both Előddel, Müszaki Könyvkiadó, Tankönyvkiadó, 1985, 1987) Űrhajózás–űrkutatás (Szabó Attilával közösen, Közlekedési Múzeum, 1991) Space Activities in Hungary 1990–1991 (szerk., HSO, 1992) Magyar űrkutatás 1992–1996 (5 kötet, Both Előddel közös szerk., MŰI, 1992–1996) 50 éves a magyar űrkutatás (Both Előddel közös szerk., Magyar Űrkutatási Iroda, 1996) Újra a Marson (Almár Ivánnal közösen, Budapest, 1997) Űrkorszak (Szabó Attilával közösen, Ekren Kiadó, Budapest, 2008) Magyarország és a világűr – szakmai lektorálás (MANT, MCC Press, 2021)
Válogatott tudományos közlemények
Dark Dune Spots: Possible Biomarkers on Mars? – társszerző (Origins of Life and Evolution of the Biosphere, 33, 515–557, 2003) Az élet lehetősége a Marson – társszerző (Magyar Tudomány, 2006/11, 1357–1375) Life in the Dark Dune Spots of Mars: a Testable Hypothesis – társszerző (Planetary Systems and the Origin of Life, Cambridge University Press) Analysis of Dark Albedo Features on a Southern Polar Dune Field of Mars – társszerző (Astrobiology, 9(1), 2009)
Források
Kategória:Magyar csillagászok Kategória:1941-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:A Magyar Érdemrend tisztikeresztjének kitüntetettjei