Az édes-savanyú ízek kombinációja világszerte alkalmazott kulináris eljárás, de a leginkább a kínai konyhaművészetben, különösen annak külföldi változataiban ismert. Az európai ókorban is ismertek voltak méz és ecet felhasználásával készült ízkombinációk. A modern nyugati konyhában gyakran készítenek olyan salátákat, amelyekben keveredik a két íz.
Az édes-savanyú a kínai konyhában A kínai konyha ötfajta ízt különböztet meg, a nyugaton is hagyományosan számon tartott édes, savanyú, keserű és sós ízekhez hozzáadják a pikáns vagy szúrós () ízt, amely például a fokhagyma, közönséges gyömbér, bors vagy a csilipaprika íze.
Az ízek változatossága és az egyedi ízek különböző kombinációi a kínai gasztronómiában a kezdetektől fogva fontos szerepet játszanak. A sajátos édes-savanyú kombinációra történt első ismert történelmi utalás szerint az i. e. 2. században Dél-Kínában előszeretettel fogyasztottak édes-savanyú ételeket.
Az édes-savanyú ételek készítése Kínán belül természetesen a különböző helyi konyhák gyakorlata szerint igen változatos. városának nevezetessége a helyi édes-savanyú ponty, amit a hagyomány szerint már az Északi -dinasztia korától készítenek a Sárga-folyó helyi szakaszának kövér halából.
Kínában talán az édes-savanyú halételek a legnépszerűbbek, de a sertés és a csirke húsát, sőt zöldségeket is szokták édes-savanyú szósszal tálalni. ban nagyon kapós a sűrű, sötét édes-savanyú mázzal készült sertésborda.
Az ízek kombinálásának legnagyobb mesterei talán a i szakácsok. Merészen keverik az édes, savanyú, sós és csípős ízeket, számtalan kombinációt hozva létre.
Kínában az ízek kombinálásának sokféle módozata közül csak egy az édes-savanyú, de világszerte ez vált a kínai konyha egyik legismertebb ételévé.
Jegyzetek
Források
Kategória:Kínai konyhaművészet