Skočić () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Zvornik községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvornik központjától légvonalban 14, közúton 18 km-re északra, a Majevica-hegység keleti lejtőin, a Jasenička-folyótól délre, 150-380 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Bijeljina 427-3-3
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb107128Bosnyák41298Horvát01Jugoszláv10Egyéb341Összesen554228
Története Skočić Drinamente ezen részének egyik legrégebbi települése. A területén található ősi temetőmaradvány tanúsága szerint település már a bronzkorban is lakott volt, ezt bizonyítják a Hamzinovača lelőhelyen található bronzkori temető halomsírjainak maradványai.
A római korban Ad Drinum volt a második állomás a római úton, amely Sirmiumot kötötte össze Argentaria bányavidékével. Az Ad Drinum állomás neve egyértelműen jelzi, hogy az említett útállomás a Drina folyó közelében helyezkedett el. A kutatók véleménye az Ad Drinum útállomás elhelyezéséről megoszlott. Zvornik városát és Drinjača falut sorolják fel az említett útállomás lehetséges helyszíneiként. A korábbi kutatók véleményének alapjául szolgáló érveket figyelembe véve azonban arra a következtetésre jutottak, hogy a korábban említett helyszínek egyike sem fogadható el az Ad Drinum állomás helyszíneként. Sremska Mitrovica és Zvornik, vagy Drinjača közötti távolság jelentősen eltér a Sirmium és Ad Drinum közötti távolságtól, amely a Tabula Peutingeriana-n szerepel. A terepen feltárt régészeti leletek, valamint a Tabula Peutingeriana adatai alapján arra lehet következtetni, hogy az Ad Drinum útállomás Skočić falu közelében, Zvorniktól északra helyezkedett el.
A Novo Selo településrészen, valamint a régen szintén Skočićhoz tartozó szomszédos Buložani területén több, a késő középkorból származó stećak is található. Ezek a sírkövek több itt létezett középkori falu temetőjéből származnak, melyek azt igazolják, hogy ez a hely a középkorban sűrűn lakott volt, de valószínűleg az oszmán hódítás (1520-1529) során elnéptelenedett.
A 18. század elején bijeljinai Salihbegović családnak voltak itt birtokai, akik Bijeljina 1716-os osztrák megszállása során itteni birtokukra költöztek. Az újabb háború után, amely a belgrádi békeszerződés 1739-es aláírásával zárult, az Oszmán Birodalom határa visszatért a Száva folyóhoz, és a Begzadić család ismét Bijeljinában telepedett le. A belgrádi béke után délről (Kelet-Hercegovina és Montenegró térségéből) ortodox vallású vlachokat telepítettek le ide. Az új oszmán bégek, akik itt birtokokat kaptak a korábbi háborúk által elpusztított területen, ortodox lakossággal kezdték benépesíteni a szinte teljesen elnéptelenedett területeket. A 19. század elején Smail Begzadić bég tornyot épített Skočićban, hogy megakadályozza a hajduk betöréseit. A tornyot 1942-ben a településsel együtt felégették, majd 1992-ben teljesen lerombolták. A hagyomány szerint a skočići Begzadić család birtokaihoz 13 falu tartozott, amelyek közül 3 a Drina jobb partján található (Grnčara, Nedjeljica és Jarebice Loznica mellett). A bal parton Skočić, Roćević, Šepak, Glavičice, Gornje és Donje Crnjelovo, Velika és Mala Obarska, Svinjarevac, Batković, Grnčara, Nedjeljica, Jarebice, Amajlije és más helyek is találhatók.
Skočić, mint a skočići Begzadić család székhelye, valószínűleg Kozluk és Zvornik közelsége miatt, nem fejlődött nagyobb településsé. A skočići Begzadić család inkább Semberija, mint Zvornik felé orientálódott, valószínűleg azért, mert fő birtokaik a Drina alsó folyásánál, a Drina folyó mindkét oldalán és Semberijában voltak, de a bijeljinai Begzadić családdal, később a Salihbegović családdal, majd más semberjai bégcsaládokkal való házassági kapcsolataik miatt is. A skočići torony építésének pontos idejéről nincsenek adatok. A családi hagyomány szerint a skočići tornyot Smail Begzadić bég építtette, valószínűleg a 18. század végén, hogy védelmet nyújtson a rablók ellen. Létezik egy hagyomány, amely szerint a skočići Begzadić családnak eredetileg a közeli Jusićban (a mai Miloševići falucska), majd Ugljariban volt tornya, végül pedig magában Skočićban épült egy toronnyal ellátott erődítmény. Egyébként az ilyen tornyokat nagyobb bég birtokokon építették, védelmi funkciót töltöttek be, de egyfajta presztízst is képviseltek. A hagyomány szerint a skočići második tornyot Derviš Begzadić bég építette, és ekkor sáncot is emelt az egész komplexum köré. A torony mérete 5,40 x 6,60 méteres, téglalap alaprajzú volt, egy földszintből és két emeletből állt. A torony egy kőfallal körülvett, szélesebb komplexumban helyezkedett el. Ebben a komplexumban volt egy lakórész, és említés történik egy másik toronyról, valamint egy szökőkútról is. A komplexum a bég családjának elszállásolása mellett védelmi célokat is szolgált. A torony faragott kőből épült, a földszinti falak vastagsága 1,30 m volt. Három emeletből állt. A földszinten két íves szemöldökfákkal ellátott ajtó volt. Az első emeletre vezető bejárat a nyugati oldalon 4 méterrel a talajszint fölé emelkedett. A két felső emelet mindegyikén egy-egy szoba volt, két íves ablakkal a déli oldalon. A Műemlékvédelmi Intézet szerint a torony 1990-ben már romokban hevert, a nyugati falnak csak egy része maradt meg egy torony alakú építmény maradványaival. A fal belsejében egy fülke alakú mélyedés volt, amely kandallóként szolgált. Skočić egyike azon kevés településeknek, ahol még az oszmán korban kiépített vízellátó rendszer működött. A vizet a Gradina alatti Radava-forrásból hozták, a vízellátó rendszert kőlapokból építették, kötőanyagként agyagot használtak, és tetején kőlapokkal zárták le. A falu felső részén, három szökőkút volt, melyek a torony közelében és a mecset előtt voltak. A skočići Begzadić család egyes ágainak házai a 19. század második felében a toronnyal rendelkező komplexumon kívül épültek, tágasak, kétszintesek voltak, nagy udvarokkal, magas tarabákkal körülvéve, férfi és női udvarokkal, nagy kertekkel és egyéb kényelmi szolgáltatásokkal.
Nem ismert, hogy mikor épült a skočići mecset, de tekintve, hogy Nur Begzadić béget említik az osztrák-magyar dokumentumok a mecset vakifjaként, biztosan megállapítható, hogy az oszmán korban épült, valószínűleg annak második felében a 19. században. Lehetséges, hogy a mecset már korábban is létezett, és Nur bég csak újjáépítette a mecsetet, és adományozta a földet és egyéb tárgyakat az itteni gyülekezet számára. A Begzadić család örökségéből származó kulturális tárgyak a háborúkban, főként az utolsóban 1992-ben pusztultak el.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. 1910-ben a Zvorniki járáshoz tartozó településen 76 háztartást, 351 muszlim, 6 római katolikus, 1 ortodox szerb és 1 izraelita lakost találtak.Die ergebnisse der volkzählung in Bosnien und der Herzegovina 1910. Statistichendepartment der landesregierung, Sarajevo, 1912. 142. o. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. 1963-ig Kozluk község része volt, majd Zvornik része lett. Skočić és Kozluk bosnyák lakosságát 1992. június 26-án erőszakkal kitelepítették Magyarország irányába. Simo Bogdanović csetnikjei, akik Malešić faluban állomásoztak, július 12-én megszállták Skočićot és lerombolták a mecsetet, majd elfogtak, kiraboltak és megvertek 35 romát, akik közül egy civil életét vesztette. Több nőt, köztük egy 13 éves lányt megerőszakoltak. A foglyokat Hamzići falucskában egy verembe vitték, ahol 27 embert öltek meg, köztük az említett 13 éves lány kilenc hónapos terhes édesanyját. A foglyokat először leszúrták, majd puskával lelőtték, végül pedig egy verembe dobták őket, amelybe kézigránátokat dobtak. A halottak között hét, 2 és 13 év közötti gyermek is volt. Három lányt 1993 januárjáig szexrabszolgaként tartottak fogva. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Oktatás Skočićban 1886 óta működött egy négyosztályos elemi iskola, mely Buložani leválasztása után annak területére került.
Nevezetességei Hamzinovača – őskori temető maradványai halomsírokkal. A Bijeljina-Zvornik főúttól mintegy 500 méterre 15 darab, 10-18 méter közötti átmérőjű és 0,50 – 1,20 méter magasságú halomsír volt található, melyek nagy része a földművelés során megsemmisült. A sírok valószínűleg bronzkoriak voltak.
Novo Selo – késő középkori temető maradványai 12 darab stećakkal. Közülük kettő szarkofág alakú stećal kettős spirál motívumokkal és ornamentikával van díszítve.
Mramorje - A szomszédos Buložaniban, a Mujevina településrészen hét stećak található, közülük három láda alakú, kettő oromzatos, kettő sztélé alakú volt. Közülük csal egy sztélé alakú volt díszített. A legnagyobb síremlék a csoport közepén, a legmagasabb helyen található, és míg a többi szerényebb méretű. A legnagyobb sírmelék hosszúsága 190 cm, magassága 120 cm, szélessége 100 cm, míg a legkisebb talán gyermeknek készült. A síremlékek kelet-nyugati tájoásúak. A helyet a nép Mramorinak vagy Rimsko grobljének (Római temetőnek) nevezi.
Ettől a síremlékműcsoporttól nyugatra, mintegy 50 méterre található egy 6 másik stećakból álló csoport. Ezek többnyire sztélék, de szinte teljesen elpusztultak, így néhányukból mára csak töredékek maradtak fenn. Az egyiket díszítéssel is ellátták. Úgy tűnik, hogy ez a csoport egy nagyobb nekropolisz része volt, amelyhez a közeli síremlékek is tartoznának.
2017. július 8-án Skočićban emléktáblát avattak az 1992-ben meggyilkolt bosnyákok és romák emlékére.
A falu újjáépített mecsetét 2018. július 29-én nyitották meg.
Jegyzetek
Források
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései