Pađine () település Bosznia-Hercegovinában, a Bijeljinai régióban, Zvornik községben, a Szerb Köztársaság területén.
Fekvése A település Bosznia-Hercegovina keleti részén, Zvornik központjától légvonalban 16, közúton 19 km-re északra, a Majevica-hegység keleti lejtőin, a Drina bal partján, 140-335 méterrel a tengerszint felett fekszik.Topografska karta Bijeljina 427-3-3
Népessége Nemzetiségi csoport Népesség1991 Népesség2013Szerb553522Bosnyák00Horvát10Jugoszláv10Egyéb51Összesen560523
Története A területén található ősi erődítmény és temetők maradványainak tanúsága szerint település már a bronzkor óta lakott volt, ezt bizonyítják a Karalavske kuće és Šundinovač lelőhelyeken található bronzkori temető halomsírjainak maradványai. A Gradinica lelőhelyen bronzkori erődmaradványok találhatók.
A falu lakossága a török uralom idején települt be a belgrádi béke után délről (Kelet-Hercegovina és Montenegró térségéből) ide költöztetett ortodox vallású vlachok letelepítésével. Az 1739-es belgrádi béke után az új oszmán bégek, akik birtokokat kaptak a korábbi háborúk által elpusztított területen, ortodox lakossággal kezdték benépesíteni a szinte teljesen elnéptelenedett területeket.
A térség 1878-ig tartozott az Oszmán Birodalomhoz. Ekkor a berlini kongresszus határozata alapján az Osztrák-Magyar Monarchia katonai megszállása alá került, mely 1908-ban annektálta Bosznia-Hercegovinát. A monarchia szétesésével 1918-ban előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság része lett. Az 1929-es törvény értelmében, amikor Bosznia-Hercegovinát négy banovinára, Drinskára, Vrbaskára, Zetskára és Primorskára osztották, a település a Drinska banovina (Drinai Bánság) része lett, amelynek székhelye Szarajevó volt. A második világháború idején a Független Horvát Állam (NDH) része lett.
A második világháború után 1992-ig a település a szocialista Jugoszlávia keretében a Bosznia-Hercegovinai Népköztársaság része volt. A boszniai háborút lezáró daytoni békeszerződés rendelkezése alapján az ország területét felosztották a Bosznia-hercegovinai Föderáció és a boszniai Szerb Köztársaság között. A békeszerződés utáni területmegosztási megállapodás értelmében a település a Boszniai Szerb Köztársasághoz került.
Nevezetességei Gradinica – őskori erődítmény maradványai. A Bijeljina – Zvornik főúttól 1 km-re nyugatra egy alacsony domb található, amelynek oldalában őskori kerámiák kerültek elő.
Karavlaške kuće – őskori halomsíros temető maradványai. A lelőhely a Drinától 200 méterre egy lankás lejtőn található. 1968-ban 26 halomsír volt itt, melyek átmérője 10 – 30 méter közötti, magasságuk pedig 0,60 és 2,50 méter között váltakozott. Közülük M. Kosorić vezetésével összesen 12 halomsírt tártak fel 1968 és 1972 között, 1979-ben és 1982-ben. A halmok kövekből és/vagy kavicsből épültek. Az elhunytak az oldalukon, kissé görnyedt helyzetben feküdtek. A mellékletek bikónikus edények, borostyánból készült gyöngyök, bronzból készült ékszerek és fegyverek voltak. A sírok a középső és késő bronzkorból származtak.
Šundinovača – őskori temető maradványai. A lelőhelyet 1968-ban és 1970-ben M. Kosorić vezetésével tárták fel. Itt hat halomsírt találtak, melyek közül hármat tártak fel. A halmok kövekből és/vagy kavicsből épültek, bennük csontvázas temetkezésekkel, szerény mellékletekkel, melyek főként cseréptöredékekből és borostyánból készített gyöngyökből álltak. Az egyik sírban bronz tű és bronz karkötő volt. Korukat a középső bronzkorra tették.
Jegyzetek
Források
További információk A község hivatalos oldala
Kategória:A Bijeljinai régió települései