Thaddeus Stevens amerikai politikus és ügyvéd. Pennsylvania képviselőjeként az Amerikai Egyesült Államok Képviselőházának tagja és az 1860-as években a Republikánus Párt radikális republikánus frakciójának egyik vezetője. A rabszolgaság és a fekete amerikaiakkal szembeni diszkrimináció heves ellenzőjeként Stevens a rekonstrukció idején igyekezett biztosítani jogaikat, és vezette az Andrew Johnson amerikai elnökkel szembeni ellenzéket. Az amerikai polgárháború idején a Képviselőház Pénzügyi Bizottságának elnökeként vezető szerepet játszott, figyelmét a Konföderáció legyőzésére, a háború új adókkal és kölcsönökkel történő finanszírozására, a rabszolgatartók hatalmának megtörésére, a rabszolgaság megszüntetésére és a felszabadított rabszolgák egyenlő jogainak biztosítására összpontosította.
Stevens Vermont vidéki részén született, szegénységben, és sánta lábbal, ami miatt egész életében sántított. Fiatalon Pennsylvaniába költözött, és hamarosan sikeres ügyvéd lett Gettysburgben. Először a városi ügyek, majd a politika iránt kezdett érdeklődni. Az Anti-Masonic Party aktív vezetője volt, mert szilárdan hitte, hogy a szabadkőművesség az Egyesült Államokban egy gonosz összeesküvés, amelynek célja a köztársasági kormányzati rendszer titkos irányítása. A pennsylvaniai képviselőházba választották, ahol a szabad közoktatás erőteljes támogatója lett. Az 1842-es pénzügyi visszaesések miatt költözött és ügyvédi praxisát a nagyobb városba, Lancasterbe helyezte át. Ott csatlakozott a Whig Párthoz, és 1848-ban a kongresszusba választották. A rabszolgaság elleni ügyvédként és politikusként végzett tevékenysége szavazatokba került neki, ezért 1852-ben nem indult újra a választásokon. Miután rövid ideig a Know-Nothing Párt tagjaként tevékenykedett, Stevens csatlakozott az újonnan alakult Republikánus Párthoz, és 1858-ban ismét beválasztották a Kongresszusba. Ott olyan radikális társaival, mint Charles Sumner massachusettsi szenátor, ellenezte a rabszolgaság kiterjesztését és a Délnek tett engedményeket a háború közeledtével.
Stevens azzal érvelt, hogy a rabszolgaságnak nem szabad túlélnie a háborút, és csalódott volt, hogy Abraham Lincoln amerikai elnök lassan támogatta álláspontját. A Ways and Means elnökként ő irányította a kormány pénzügyi jogalkotását a Házban. Ahogy a háború az északiak győzelme felé haladt, Stevens meggyőződött arról, hogy nemcsak a rabszolgaságot kell eltörölni, hanem a fekete amerikaiaknak is részesedést kell kapniuk a Dél jövőjéből azáltal, hogy a földbirtokosoktól elkobozzák a földeket, és azokat a felszabadított rabszolgák között osztják szét. Tervét a mérsékelt republikánusok túl messzinek tartották, ezért nem fogadták el. Abraham Lincoln 1865 áprilisi meggyilkolása után Stevens konfliktusba került az új elnökkel, Johnsonnal, aki a felszabadított rabszolgák garanciái nélkül a szakadár államok gyors visszaállítását szorgalmazta. A nézetkülönbség folyamatos harcokat okozott Johnson és a Kongresszus között, Stevens pedig a radikális republikánusokat vezette. Az 1866-os választásokon elért eredmények után a radikálisok átvették Johnson helyett az irányítást a rekonstrukció felett. Stevens utolsó nagy csatája az volt, hogy a képviselőházban biztosítsa Johnson ellen a vádiratot, és a vádemelési eljárásban a képviselőház képviselőjeként lépjen fel, bár a szenátus nem ítélte el az elnököt.
A történetírás Stevensről alkotott véleménye drámaian megváltozott. A 20. század elején vakmerőnek és a fehér déliek iránti gyűlölet által motiváltnak tartották. Az 1950-es évektől kezdve a neoabolicionisták dicsérik az egyenlőség iránti elkötelezettségét.
Jegyzetek
További információk
Lydia Hamilton Smith, Abolitionist And African American Businesswoman Stevens and Smith Historic Site Thaddeus Stevens Society Includes Guide to Research Collections where his papers are located. Mr. Lincoln and Freedom: Thaddeus Stevens Mr. Lincoln's White House: Thaddeus Stevens
Kategória:1792-ben született személyek Kategória:1868-ban elhunyt személyek Kategória:Amerikai politikusok Kategória:Amerikai jogászok