bélyegkép|150px|Ion Antonescu és Horia Sima 1940. októberben a Vasgárda alapítója, Corneliu Zelea Codreanu emlékére rendezett ünnepségen A legionárius felkelés vagy legionárius lázadás a Vasgárda (alapításkori nevén Mihály Arkangyal Légiója) felkelése volt Romániában 1941. január 21–23-a között. A hatalom megszerzésére törekedő vasgárdisták Bukarestben és más városokban zavargásokat és pogromokat szerveztek, középületeket szálltak meg, és összecsaptak a hadsereggel. Ion Antonescu kormánya, amely Hitler támogatását élvezte, leverte a felkelést. Több ezer legionáriust letartóztattak, a vezetőik többsége (köztük Horia Sima) külföldre menekült. Január 27-én Antonescu új, katonai-szakértői kormányt alakított, február 14-én pedig eltörölték a Nemzeti Legionárius Állam elnevezést, és betiltottak mindenféle politikai tevékenységet.

Háttere 1940. szeptember 4-én Ion Gigurtu kormányfő lemondását követően szeptember 5-én II. Károly király Ion Antonescu tábornokot bízta meg kormányalakítással. Szeptember 6-án hajnalban Antonescu lemondásra kényszerítette a királyt, akit fia, az ekkor tizenkilenc éves Mihály követett a trónon. Antonescu, aki már korábban is kapcsolatban állt a Vasgárdával, német sugallatra szeptember 14-én megegyezést kötött vele. Ugyanezen a napon Mihály király rendelettel közölte a Nemzeti Legionárius Állam létrejöttét, amelynek Antonescu lett az „államvezetője” (conducător), a Vasgárda vezetője, Horia Sima pedig miniszterelnök-helyettes. Az új államszervezet minden politikai szervezetet betiltott a Vasgárdán és a romániai német népcsoport (Deutsche Volksgruppe in Rumänien, DViR) szervezetén kívül. A Vasgárda fontos helyet kapott a hatalom gyakorlásában: az összes megyei prefektus a legionáriusok sorából került ki; a Vasgárda, amellett, hogy saját rendőrséggel rendelkezett, a hivatalos rendőrségben is elhelyezte embereit, és egyes minisztériumok vezetését is megkapta; a kormány tagjainak fele legionárius volt.

Rövidesen azonban Antonescu és Sima egyetértése megszakadt. Antonescu kezdetben eltűrte a Vasgárda által elkövetett atrocitásokat, de később arra jutott, hogy a legionárusok terrorista akciói már az ország belpolitikai és gazdasági stabilitását veszélyeztetik. Ugyanerre a következtetésre jutott a német vezetés is: a Szovjetunió elleni háborúra készülve hasznosabbnak ítélték az Antonescu által biztosított katonás rendet, mint a Sima-féle radikalizmust. November 26-án a vasgárdisták a jilavai börtönben 64 politikai foglyot meggyilkoltak, többek között Gheorghe Argeşanu volt kormányfőt is, majd 27-én meggyilkolták Nicolae Iorga történészt és Virgil Madgearu közgazdászt; emiatt a Vasgárda és a kormány viszonya tovább romlott. 1940. december 1-jén a bukaresti német követ is figyelmeztette Antonescut, hogy állítsa meg a vasgárdista légiók törvénytelen tevékenységét. A legionáriusok közben arra készültek, hogy szilveszter éjjelén több ezer politikust és demokratikus személyiséget gyilkoljanak meg, de a román katonai hírszerzés leleplezte az összeesküvést. 1941. január 14-én Antonescu és Hitler találkozása során – amelyre Horia Sima is hivatalos volt, de nem ment el – beszéltek a román vezető és a vasgárdisták közötti feszültségről is; ennek során Hitler a támogatásáról biztosította Antonescut.

Január 15-én Antonescu levelet írt Simának, amelyben figyelmeztette, hogy a belső instabilitás sebezhetővé teszi Romániát, és hogy ő maga nem óhajt közösséget vállalni azzal, amit „legionárius brigantiság”nak nevezett. Január 17-én a legionárius szervezet főtitkára, Nicolae Petraşcu bejelentette a szembenállást Antonescuval.

Közvetlen előzményei bélyegkép|150px|A Keleti Újság 1941. január 22-i számának címlapja Miután az 1941. január 18-áról 19-ére virradó éjszakán Bukarestben a nyílt utcán lelőtték Döring őrnagyot, az országban állomásozó német csapatok egyik tisztjét, Antonescu szakmai alkalmatlanság miatt felmentette tisztségéből Constantin Petrovicescu (vasgárdista) belügyminisztert, amiért nem biztosította a német katonai misszió főhadiszállását, és a gyilkosság után nem tette meg a szükséges intézkedéseket. Január 20-án Horia Sima felkereste a német katonai misszió vezetőjét, és megpróbálta a maga oldalára állítani, de nem járt sikerrel; ezt követően mintegy tízezer legionárius tüntetetett a fővárosban Simát és a belügyminisztert éltetve, és követelve a „sátáni” elemek, a zsidók és szabadkőművesek távozását az ország vezetéséből, valamint egy kizárólag legionáriusokból álló kormány megalakítását. Válaszul 21-én Antonescu katonákat ültetett a megyék élén álló prefektusok, a megyei rendőrkapitányok, valamint a titkosrendőrség és a rendőrség vezetőinek helyére.

Története bélyegkép|150px|A bukaresti pogrom során lerombolt Cahal Grande zsinagóga bélyegkép|150px|Az Ellenzék 1941. január 23-i számának címlapja bélyegkép|150px|Horia Sima parancsa a harcok beszüntetésére a Cuvântul című legionárius lapban Január 21-én Horia Sima elrendelte, hogy a legionáriusok szerezzék vissza az ellenőrzést a megyei prefektúrák és rendőrkapitányságok felett, és foglalják el a telefonközpontokat, postahivatalokat és egyes vállalatokat. A legionáriusok elbarikádozták magukat az elfoglalt épületekben, és nem engedték meg kormány által újonnan kinevezetteknek, hogy belépjenek. Mivel a román vasúttársaság vezérigazgatója nem volt hajlandó vasúti kocsikat biztosítani a Vasgárda számára, hogy vidékről a fővárosba utazzanak, a legionáriusok az ő házát is megtámadták, de a katonaság közbeavatkozott. A középületek elfoglalásával párhuzamosan a legionáriusok és a lakosság egy része a zsidók ellen fordultak; a hatóság ezt nem akadályozta meg. A bukaresti pogrom során 120 zsidót kínoztak meg és öltek meg, 25 imaházat és zsinagógát, 616 boltot és 547 lakást romboltak le, gyújtottak fel vagy raboltak ki.

21-én este Antonescu rádióbeszédben fordult a néphez, amelyben a rend megőrzésére és helyreállítására szólított fel, és azt sugallta, hogy a rendbontók idegen hatalmak zsoldjában állnak. A beszédet elküldték az összes fővárosi újságnak is, de nem jelenhetett meg, mivel a legionáriusok a nyomdákat is elfoglalták. Miután a lázadók ezen a napon sikereket értek el, este a hadsereg visszavonását követelték, és azt, hogy Antonescu legionáriusokból alakítson új kormányt. Antonescu hajlandó volt a tárgyalásokra, és azt ajánlotta fel, hogy a legionáriusok visszavonulása után visszarendeli a katonákat. A legionárius kormány alakítását is elfogadta, amennyiben az hozzáértő és az adott területen tapasztalattal rendelkező személyekből áll. Horia Sima azonban, aki ekkor még bízott a németek támogatásában, nem volt nyitott a kompromisszumokra, és azt követelte, hogy Antonescu adja át neki a miniszterelnöki tisztséget. A tárgyalások egész éjjel folytatódtak, de nem vezettek eredményre.

Január 22-én a felkelés az egész országra kiterjedt. A legionáriusok az előző napon elfoglalt intézményeket megerősítették, és a helyi ellenállás központjaivá alakították. Horia Sima elrendelte, hogy a falusi legionáriusok erősítésként utazzanak a városokba. A lakosság között olyan álhíreket kezdtek terjeszteni, hogy Ion Antonescu szabadkőműves, hogy az anyja zsidó volt, és hogy a kommunistákkal szövetkezett; ezekkel a híresztelésekkel a legionárius harc jogosságát próbálták alátámasztani. Számos legionárius újság rablásra és egyéb bűncselekményekre buzdította a lakosságot. A legionáriusok számos rablást, gyilkosságot, kínzást, gyújtogatást követtek el, miközben vezetőik, Horia Simát beleértve, elrejtőztek. Antonescu a nap első felében kivárt, nem adta ki a tűzparancsot, délután azonban bevetette a hadsereget. Közben telefonbeszélgetést folytatott Ribbentroppal, aki Hitler üzenetét közvetítette: használja azt a módszert, amelyet Hitler alkalmazott Ernst Röhmmel szemben, távolítsa el a Vasgárda vezetőit, de a szervezetet ne szüntesse meg, hanem vonja saját irányítása alá.

A hadsereg 22-én délután visszafoglalt egy bukaresti kaszárnyát, a rendőrfőkapitányság és a titkosrendőrség épületét. A harcok során a felkelők autóbuszokkal barikádozták el az utcákat, és az ablakokból égő benzineskannákat és benzinnel töltött üvegeket dobáltak ki, hogy megakadályozzák a harckocsik előrehaladását. Január 23-án reggel a hadsereg megrohamozta és elfoglalta a legionáriusok Róma utcai központját. A német csapatok a fővárosban nem avatkoztak bele a harcokba, de vidéken igen. Horia Sima, aki közben megtudta, hogy a német vezetés számára Antonescu személye jelenti a rend és biztonság biztosítékát, elrendelte a harcok beszüntetését. Ettől függetlenül a pogrom folytatódott. Január 23-án a nap végére a hadsereg teljesen leverte a lázadást.

A hivatalos dokumentumok szerint a felkelés során a hadseregnek 21 halottja és 53 sebesültje volt. A lázadók és a polgári lakosság veszteségei a fővárosban 236 halott (ebből 118 zsidó), 254 sebesült, vidéken 117 halott és 73 sebesült.

Következményei Január 27-én Antonescu új, katonai-szakértői kormányt alakított, február 14-én pedig eltörölték a Nemzeti Legionárius Állam elnevezést, és betiltottak mindenféle politikai tevékenységet. Március 2–5. között népszavazást tartottak az országban Antonescu politikájáról; az igenek aránya 99,9% lett (a hallgatást igennek számolták).

Ugyan Antonescu tömeges akasztást helyezett kilátásba, ez nem történt meg. A letartóztatott és bíróság elé állított legionáriusok jelentős részét felmentették, és csak egy részüket ítélték el. Majdnem az összes vezető, mintegy háromszáz fő, Németországba menekült, ahol befogadták és jól tartották őket, azzal a céllal, hogy Antonescutól katonai és gazdasági engedményeket zsaroljanak ki. 1942. nyarán a román kémelhárítás szerint mintegy 5600 legionárius talált menedéket Németországban, több ezren pedig a németek által megszállt Bánságban. Felettük távollétükben ítélkeztek; többeket, köztük Horia Simát életfogytiglani kényszermunkára ítéltek.

Jegyzetek

Források

További információk

Kategória:Románia 20. századi történelme Kategória:1941 Kategória:Zavargások